Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

George Clooney tanácsadója, kemény polgárjogi ügyvéd lesz az USA új budapesti nagykövete

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Az amerikai nagykövetség Budapesten és David Pressman
Az amerikai nagykövetség Budapesten és David Pressman   -   Szerzői jogok  MTI Fotó: Marjai János   -  

Az 1977-ben született, magna cum laude elismeréssel végzett jogász, David Pressman fiatal kora ellenére tapasztalt diplomata. Clinton és Obama kormányában szolgált. Ez utóbbi nevezte ki nagykövetnek még 2014-ben, amikor Pressman a Biztonsági Tanácsban képviselte az Egyesült Államokat. A kormányzati szerepvállaláson kívül elismert polgárjogi ügyvédként tartják számon. Pressman képviselte a többi között az Ukrajna felett lelőtt maláj gép egyik áldozatát, akinek hozzátartozói a terroristákat finanszírozó orosz bankok ellen indítottak kártérítési pert; a Kanadába menekült szaúdi tisztségviselőt, akivel ugyanúgy akartak végezni, mint az Isztambulban megölt Hasogdzsival; a Kínában fogvatartott két amerikai fiatalt, nem utolsósorban pedig azt az Alexander Vindman alezredest, akinek a vallomása alapján az amerikai törvényhozás impeachmenttel megkísérelte elmozdítani helyéről Trump elnököt. Az utolsó magyarországi amerikai nagykövet 2020 őszén távozott tisztségéből. A Pressman várható beiktatását megelőző szűk két év a leghosszabb, amerikai nagykövet nélküli átmeneti időszak a budapesti Szabadság téren a rendszerváltáskor feltámasztott kétoldalú kapcsolatok óta.

„Politikailag mindenkinél bölcsebb, akit ismerek, ráadásul bátor” – áradozott még 2008-ban George Clooney újonnan alkalmazott tanácsadójáról, David Pressmanről. „Hetente legalább háromszor beszélek vele, és folyamatosan képben tart.”

A színész Hollywood egyik legaktívabb, népszerű sztárja. Akitől pedig tanácsokat várt, David Pressman, egy elismert New York-i polgárjogi ügyvéd, és Clinton elnök külügyminisztériumának korábbi munkatársa.

Egyesek szerint Pressman Hollywood egyik legvonzóbb állását töltötte be: egy híresség belső körének megbízható tagjává vált. Clooney azonban azt értékelte a leginkább a visszafogott, szerény Pressmanben, hogy nyoma sem volt benne a hollywoodi allűröknek. Akkoriban mindössze 30 éves volt, kitüntetéssel végezte el a jogi egyetemet, dolgozott a civil szervezetként bejegyzett Amerikai Polgári Szabadságjogi Unióban, ACLU-ban, és a Legfelsőbb Bíróságnál gyakornoka volt – Ruandában.

Nem sokkal korábban David Pressman és ügyvédtársa, Ron Kuby meggyőztek egy bronxi bírót, hogy helyezze hatályon kívül egy olyan férfi ítéletét, aki 10 évet töltött börtönben egy általa el nem követett gyilkosságért. Michael Clancy egy besúgó hamis vallomása miatt került a rácsok mögé.

Pressman ügyvédi munkájával párhuzamosan operarendezést tanult a Lincoln Centerben, ahol még ösztöndíjat is kapott, hogy segítse Beth Greenberg rendezőt Puccini Turandotjának a színre vitelében a New York-i operában.

A kétezres évek, egészen pontosabban 2006 elején Clooney és televíziós újságíró apja, Nick Clooney eltökélte: Szudánba utaznak, hogy saját szemükkel győződjenek meg a háború sújtotta Dárfúrban uralkodó helyzetről.

A helyzetet bonyolította, hogy olyan, helyismerettel rendelkező idegenvezetőre volt szükségük, akinek megvoltak a szükséges kapcsolatai és merészsége, hogy eligazítsa őket a harci övezetben. Szudán semmiképpen sem volt tekinthető olyan szokványos forgatási helyszínnek, ahol a hollywoodi csillagot kényeztették. A Szaharától délre fekvő Afrika azon részén Clooney neve nem ért többet, mint egy üres Kalasnyikov-tár – jegyezte meg a Los Angeles Times.

Az idősebb Clooney egy partin találkozott Pressman egyik rokonával, akitől megtudta, hogy a fiatal ügyvéd kiterjedt kapcsolatokat épített ki a térségben, ahol Madeleine Albright akkori külügyminiszter különleges asszisztenseként, később pedig az ENSZ szudáni szakértőjeként dolgozott. Az idősebb Clooney már másnap felhívta Pressmant. Fiával együtt hamarosan családtagként tekintettek Pressmanra. „Cuznak becézem” – mondta George Clooney. „Apám szerint rokonok vagyunk. Nem tudom, honnan pattant ki az ötlete.”

Ezen Pressman is kuncogott: „Ő ír, én meg zsidó vagyok”.

AP Photo/David Karp
George Clooney és David Pressman az ENSZ-ben, 2008-banAP Photo/David Karp

Az ügyvéd felidézte, hogy egy hölgyismerőse elborzadva reagált, amikor elmondta neki, hogy George Clooney-t Dárfúrba kalauzolja. „Azt mondta: »Ugye tudod, hogy ha bármi történik vele, akkor a legnagyobb bűnt követed el a női társadalom ellen«” – emlékezett vissza mosolyogva Pressman.

Az emlékezetes 2006-os első utazás óta Pressman és Clooney számos küldetésben lobbizott a dárfúri békéért Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Afrikában.

Egy liberális bíró és egy ügyvéd fiaként Pressman abban a hitben nőtt fel Kaliforniában, hogy a jog nem csupán a karrier beteljesedésének a lehetősége, hanem az egyenlőség és az egyenlő igazságszolgáltatás eszköze.

A New York-i egyetemen végzett jogi tanulmányok és tengerentúli munka után csatlakozott a néhai William Kunstler ügyvédi irodájához. Imponáló módon olyan ügyeket vállalt el, amelyeket a legtöbb iroda habozás nélkül visszautasított volna.

Az egyik ilyen volt például az indián aktivista folyamatban lévő kegyelmi kérelme. Leonard Peltiert 1977-ben kétszeres életfogytiglani börtönre ítélték, mert részese volt egy két évvel korábbi lövöldözésnek a dél-dakotai Pine Ridge rezervátumban, ahol két FBI-ügynököt meggyilkoltak. Peltier támogatói a szigorú büntetést évtizedek óta igazságtalan vádemelés és hibás tárgyalás következményének tartják. Az aktivista mellesleg mind a mai napig nem szabadult ki a börtönből.

Közben ismerkedett meg Clooney-val, aki Pressman szerint a legváratlanabb módon befolyásolta az életét. Egy ebéd közben egy író megdicsérte a polgárjogi ügyvéd elegáns, sötétkék öltönyét. „Ez a legjobb öltönyöm” – húzta ki magát Pressman. „Egy európai tervező alkotása, akinek még a nevét sem tudom kiejteni.”

Később a sztár és az ügyvéd Pekingbe utazott lobbizni. Pressman poggyásza azonban elveszett, így nem volt mit felvennie a találkozókra. Néhány órán belül azonban Clooney előkerítette az elveszett csomagot, és megjelent a kimondhatatlan nevű európai tervező öltönyével.

„George Clooney remek stylist” – viccelődött Pressman.

Amikor 2006-ban először landoltak Szudánban, egy tizenéves milicista azzal üdvözölte őket, hogy puskája csövét fenyegetően Clooney arcába tolta, mert a sztár filmezni próbálta érkezésüket. Pressman lazán odasétált, félrelökte a fegyvert, néhány könnyed szóval megnyugtatta a fiút, majd úgy ballagott el, mintha mi sem történt volna – emlékezett vissza Clooney.

A színészt egyébként – az apjával, Nick Clooney-val együtt – 2012-ben őrizetbe vették, amikor Washingtonban a szudáni nagykövetség előtt tüntettek. Hátrakötözött kézzel kísérték őket az őrsre.

Amikor David Pressman – még az ENSZ megbízásából – először érkezett Dárfúrba, azonnal nyilvánvalóvá vált számára, hogy az ott élőknek a legkevésbé van szüksége egy New York-i polgárjogi ügyvédre. Fegyveresekre számítottak, akik megvédik őket az éhezéstől és a mészárlástól.

Pressman egy menekülttáborban vezetett egy eszmecserét, amikor egy idősebb férfi félbeszakította, és megkérdezte: „David úr, mikor érkezik a nemzetközi rendőrség, és mikor vet véget a szenvedésünknek?”

Először nyers őszinteséggel akart válaszolni: „Nem létezik nemzetközi rendőrség. Nincs politikai akarat, hogy bármit is tegyenek. Senki sem jön segíteni. Magatokra vagytok utalva”.

Aztán rádöbbent, hogy a táborlakókat már csak a remény élteti, az is szűkösen. Ezért Pressman azt válaszolta:

„Nem tudom, mikor érkezik a segítség. Azt viszont tudom: gondoskodni fogok róla, hogy az emberek megismerjék a történeteiteket, lássák a szenvedéseteket.”

Cornstein lemondása, 2020 szeptembere óta betöltetlen a budapesti nagyköveti poszt

Ugyanezt a David Pressmant jelölte a magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti tisztségre Joe Biden elnök – tette közzé a Fehér Ház.

A bejelentés nem érte meglepetésként a magyar Külügyminisztériumot, tudniillik Pressman neve már hetek óta keringett az amerikai kapcsolatokat ismerők körében. A washingtoni diplomácia ugyanis már korábban engedélyt kért a vendéglátó országtól a nagykövet kinevezésére.

Az amerikai külképviseletet jelenleg Marc Dillard ügyvivő vezeti a magyar fővárosban. A nagyköveti poszt akkor üresedett meg, amikor a Trump által felkért David Cornstein megbízatásának vége előtt, két év elteltével 2020 szeptemberében lemondott, majd október végén hazautazott az Egyesült Államokba. Beiktatása után azzal a kijelentésével hívta fel magára a figyelmet, hogy nem tapasztalta a szabadságjogok csorbítását Magyarországon.

Hivatali munkájának századik napján Cornstein kiállt a CEU mellett. Akkor, 2018 októberében az egyetem hallgatói előtt tartott beszédében azt mondta: a magyar kormány CEU-t érintő lépése nem csak az itt tanulókat és oktatóikat érdekli.

„Legalább 25 szenátorral beszéltem, republikánusokkal és demokratákkal, és a legelső kérdés, amit feltettek, az volt, hogy mi lesz a CEU-val” – jelezte Cornstein, majd hozzátette: bár sok fontos téma van, például az Egyesült Államok és Magyarország közötti védelmi szerződés, a legtöbbet mégis az egyetemmel foglalkozik, amióta itt van.

A kimenetel azóta szinte már a feledésbe merült: egy évvel később, 2019 szeptemberében a CEU Bécsben nyitotta meg kampuszát.

Nem kezdő a diplomáciában

Cornstein potenciális utóda, az 1977-ben született David Pressman a Brown Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát, majd 2004-ben a New York Egyetem jogi karán magna cum laude elismeréssel, azaz jelessel szerzett jogi doktorátust.

A jelenleg a Jenner & Block ügyvédi irodában társként dolgozó Pressman hivatalos titulusa már most az Ambassador, azaz nagykövet. A tisztségre még Barack Obama jelölte, majd szenátusi megerősítéssel az Egyesült Államokat képviselte az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Pressman Washington főtárgyalójaként megannyi nemzetközi vita részvevője volt.

Nagyköveti szolgálatát megelőzően az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának vezetői csapatában dolgozott. Miniszterhelyettesként a komplex jogi és biztonsági kérdésekkel kapcsolatos szakpolitika kialakításáért, a kísérő rendeletek megszövegezéséért volt felelős – beleértve a szankciókkal, az exportellenőrzéssel, a vámokkal, az Egyesült Államokban történő külföldi befektetésekkel, a transznacionális bűnügyi nyomozásokkal, a kiberbiztonsággal és a kapcsolódó belbiztonsági kihívásokkal kapcsolatos ügyeket.

A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának háborús bűnökért felelős igazgatójaként Pressman irányította az amerikai kormány bizottságát, amelynek az elsődleges feladata a szökésben lévő háborús bűnösök felkutatása és bíróság elé állítása volt. Hivatali ideje alatt számos olyan prominens célpontot tartóztattak le, akik sokáig elkerülték a letartóztatást. David Pressman két amerikai elnök alatt közvetlenül három kabinettagnak dolgozott a nemzetbiztonság vagy a bűnüldözés területén. A Clinton-kormányzat sajtófőnökeke volt, onnan került a State Departmentbe Madeleine Albright külügyminiszter egykori tanácsadói posztjára.

Egy ideig George és Amal Clooney családi alapítványának, a Clooney Alapítvány az Igazságosságért alapító ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. Ekkoriban hozta létre George Clooney-val, Brad Pitt-tel és Matt Damonnal a Not on Our Watch nevű emberi jogi szervezetet.

„Jogász-államférfi” – így jellemezte a sajtó Pressmant, aki „értékrendjével, ítélőképességével, bölcsességével és pragmatizmusával” járul hozzá a világ égető gondjainak megoldásához.

Színházi rendező – David Pressman ezt válaszolta arra a kérdésre: ha tehetné, milyen másik szakmát választana.

Ugyanaz a munka, amit polgárjogi ügyvédként és politikai stratégaként is végzek: megkísérlem láthatóvá tenni a láthatatlant.

Polgárjogi ügyvédként több, nagy horderejű ügyben szerepelt a neve.

Az Ukrajna felett lelőtt maláj gép áldozatának kártérítési pere

David Pressman képviselte a csupán 18 éves Quinn Schansman szüleit és nővérét az orosz bankok ellen indított kártérítési perben. A kettős, amerikai-holland állampolgárságú fiú a Malaysian Air MH-17-es járatán utazott Amszterdamból Kuala Lumpurba. Ez volt az a gép, amit Ukrajna felett lelőttek. A terrortámadást a fedélzeten tartózkodó 298 ember közül senki sem élte túl.

A felperesek azt állították, hogy a repülőgép lelövéséért felelős szakadárokat két orosz pénzintézet, a Sberbank és a VTB Bank finanszírozta az Egyesült Államokból indított átutalásokkal.

Az amerikai terrorizmusellenes törvény biztosít keresetindítási lehetőséget azon bankok ellen, amelyek pénzügyi támogatást nyújtanak terrorista csoportoknak. A felpereseknek azonban bizonyítaniuk kell, hogy az amerikai bíróságok joghatósággal rendelkeznek a kereset elbírálására.

A 2020 októberben benyújtott módosított keresetben Schansman családja azt állította, hogy a két orosz bank dollármilliókat juttatott a Donyecki Népköztársaságnak, a Malaysain Air repülőgép lelövéséért vélhetően felelős orosz szeparatista csoportnak. Leszögezték továbbá, hogy perben New York rendelkezik joghatósággal, mivel a Sberbank és a VTB rendszeresen és tudatosan indított átutalásokat a szeparatista csoportnak az amerikai bankoknál vezetett, New York-i számláikról.

A felperesek jogi képviselője, Pressman két ilyen, összesen alig 300 dolláros tranzakciót tudott dokumentálni keresetében. Schansmanék azt állították, hogy a két utalás csak a jéghegy csúcsa azokban a tranzakciókban, amelyekben több millió dollár áramlott a feltételezett orosz terrorcsoporthoz a Sberbank és a VTB amerikai számláin keresztül. Ez a bizonyíték – a Jenner & Block ügyvédi iroda szerint – elegendő indokot szolgáltatott arra, hogy New York joghatósága alá vonja az orosz bankokat.

Az orosz bankokat képviselő amerikai ügyvédek szerint a két kisösszegű átutalás aligha meggyőző bizonyíték arra, hogy a bankok szándékosan és ismételten használták az amerikai bankrendszert a terrorizmus támogatására.

Andrew Carter bíró azonban elutasította az alperesek védekezését, így az Egyesült Államokban indulhat majd az a kártérítési per, amelyben amerikai állampolgárok kérhetnek jóvátételt terroristákat finanszírozó orosz bankoktól.

David Pressman szerint a Kongresszusnak a többi között a felelősségre vonás volt a célja a terrorizmusellenes törvény megalkotásával. Ellenkező esetben „örökre mentesítené a nagybankokat a felelősség olyan förtelmes cselekményekben való részvétel miatt, mint amilyen Quinn halálát okozta” – idézte a Reuters Pressman e-mailben küldött írásos érvelését.

A Hasogdzsi-ügy ikerszála

Néhány nappal a Washington Postnak dolgozó Dzsamál Hasogdzsi kegyetlen isztambuli meggyilkolása után, 2018 őszén szaúdi férfiak érkeztek a a torontói Pearson nemzetközi repülőtérre.

Voltak köztük DNS-szakértők, egy magasrangú katonatiszt, és a szaúd-arábiai külügyminisztérium egyik munkatársa. Turista vízummal az útlevelükben különböző vámpultokhoz mentek. A határőrök kérdésére azt állították, hogy nem együtt utaztak – írta terjedelmes összeállításában a Toronto Star. Egy másodlagos átvizsgálás során azonban a kanadai határőrök „találtak egy fényképet, amelyen a Tigrisosztag néhány beutazó tagja együtt látható, így lelepleződött a hazugságuk, és meghiúsult a küldetésük” – áll a periratban, amelyet al-Dzsábri ügyvédei mellékeltek a Washingtonban indított kártérítési keresetben. A jogi képviselők egyike David Pressman volt.

A kanadai határőrök minden szaúditól megtagadták a belépést, egy férfit kivéve, akinek diplomata útlevele volt.

Bár a tervezett merényletet meghiúsították, miután a csapat tagjai nem jutottak át a határon, al-Dzsábri élete ma is „veszélyben” van – állítja a kereset.

A Kanadában letelepedett al-Dzsábri úgy véli, hogy két gyermekét, akiket 2020 elején Szaúd-Arábiában vettek őrizetbe, és akiknek a holléte nem ismert, most „emberi csaliként” arra használják, hogy előcsalogassák búvóhelyéről.

A volt szaúdi vezérőrnagy meg nem nevezett összegű kártérítést követel bin Szalmántól és társaitól arra hivatkozva, hogy „bírósági eljárás nélküli gyilkossági kísérletet” szerveztek, és megsértették a nemzetközi jogot.

A felperes al-Dzsábri szerint azért került célkeresztbe, mert szoros kapcsolatban állt az amerikai hírszerzéssel, „bennfentes” ismeretei voltak bin Szalmán tevékenységéről, és potenciálisan alááshatta bin Szalmán befolyását, valamint az akkor Trump vezette Fehér Ház támogatását

„Kevés olyan hely van, ahol érzékenyebb, megalázóbb és kárhozatosabb információkat őriznek bin Szalmán alperesről, mint Dr. Szaád elméjében és emlékezetében” – áll a periratokban, amelyben megjegyezték, hogy al-Dzsábri „a saját megölésére készülve” készített felvételeket.

Ügyvédei – köztük Pressman – azt állítják, hogy al-Dzsábri célba vétele a trónörökös széles körű, a másként gondolkodók elhallgattatására irányuló kampányának része – egy olyan kampányé, amelybe beletartozott Hasogdzsinak, a Washington Post kolumnistájának meggyilkolása is a királyság isztambuli konzulátusán.

Jóllehet a kereset szerint a csapat összetétele különbözött attól, amelyik Hasogdzsival végzett, abban a tekintetben hasonló volt, hogy a szaúdi kormányzat minden ágából származó emberekből állt, „köztük a belügyminisztérium bűnügyi bizonyítékokért felelős főosztályának törvényszéki DNS-szakértőjéből, a védelmi minisztérium egy magas rangú katonai hírszerző tisztjéből és a külügyminisztérium egyik diplomáciai tisztviselőjéből”.

„Két táskányi eszközt cipelve, és a helyszíneltakarításban jártas törvényszéki személyzettel kiegészülve – köztük egy oktatóval, aki pontosan ugyanannak a bűnügyi bizonyítási tanszéknek volt az oktatója, mint az a törvényszéki szakértő, aki Hasogdzsit csontfűrésszel feldarabolta – a Tigrisosztag vádlottjai megpróbáltak titokban, turistavízummal bejutni Kanadába” – áll a bírósági dokumentumban.

Az al-Dzsábri perében képviselő ügyvédek a per előtt nem kívántak nyilatkozni. Egyikük – emlékeztetett a Toronto Star – David Pressman, egy volt nagykövet, aki az Egyesült Államokat képviselte az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és a belbiztonsági minisztérium korábbi helyettes államtitkára volt.

„Készen kell állni arra, hogy a súlyos emberi jogi visszaéléseket a megérdemelt figyelemmel kezeljük, és olyan eszközöket használjunk ebben az országban, amelyeket azért hoztak létre, hogy megvédjék a jogainkat és a demokráciánkat, valamint megvédjék értékeinket” – idézte később a Washington Post Pressmant.

Hazatért a két túszul ejtett amerikai Kínából

Az al-Dzsábri-ügyhöz hasonlóan két fiatal amerikait és édesanyjukat ejtettek túszul Kínában 2018-ban azért, hogy előcsalogassák a gyermekek édesapját. Liu Csan-ming az egyik legkeresettebb kínai szökevény. Egy állami bank vezetője volt, és a pekingi vádak szerint a központi figurája egy átszámítva 1,4 milliárd dolláros csalásnak.

Cynthia és Victor Liu azért utazott édesanyjukkal, a szintén amerikai Sandra Hannal Kínába, hogy meglátogassák gyengélkedő nagyapjukat. Megérkezésük után a gyerekeket elkülönítették, édesanyjukat pedig őrizetbe vették. A kínai hatóságok nem engedélyezték a testvérpár hazautazását, hiába magyarázták, hogy édesapjukkal évekkel korábban minden kapcsolatuk megszakadt.

Cynthia először a nyilvánossághoz fordult, majd politikusok segítségét kérte, a végén pedig egyenesen Trump elnökhöz fordult, hogy segítsen hazajutásukban.

Ügyüket azonban David Pressman vette a kezébe, aki több mint három év elteltével kijárta, hogy legalább Cynthia és Victor hazautazhasson az Egyesült Államokba.

„Végre két fiatal amerikai hazatért Amerikába, és újra élvezhetik a szabadság mindennapi áldásait, amelyeket ebben az országban túl gyakran természetesnek veszünk” – írta ebből az alkalomból ügyvédjük. A két fiatal nem kívánt nyilatkozni.

„Sok ember több éves fáradságos és nehéz munkája után megtisztelő, hogy végre megölelhettük Victort és Cynthiát, és otthon üdvözölhettük őket” – üzente Pressman közleményében.

A két fiatal kiutazási tilalmát azok után oldották fel, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium megállapodott a Huawei vezetőjével, Meng Van-csouval, amelynek értelmében az ellene indított amerikai vádakkal kapcsolatos büntetőeljárást 2022 végéig elhalasztják.

Ez a megállapodás tette lehetővé, hogy a Kanadában őrizetbe vett Meng visszatérhessen Kínába. Ennek fejében Peking szabadon bocsátott két kanadai állampolgárt, Michael Kovrigot és Michael Spavort.

A Liu testvérek édesanyját, Sandra Hant azóta sem engedték szabadon Kínában.

Trump megtorlása

Két nappal az elnök ellen indított alkotmányos vádemelési eljárás megbukása után Donald Trump kirúgta az ellene valló Gordon Sondlandet, Washington uniós nagykövetét, és az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának európai ügyekért felelős igazgatóját. Ez utóbbit, Alexander Vindman alezredest biztonsági őrök vezették ki a Fehér Házból.

A történetesen Ukrajnában született, de az Egyesült Államokban felcseperedett Vindman az amerikai képviselőház előtt tett vallomásában arról számolt be: tájékoztatta a hírszerzést Donald Trump és Volodimir Zelenszkij 2019 nyarán folytatott emlékezetes telefonbeszélgetéséről, amelyben az amerikai elnök fél óra alatt nyolcszor kérte az ukrán államfőtől, hogy vizsgálják ki politikai riválisa, az elnökjelölt Joe Biden, illetve fia ukrajnai ügyleteit.

Vindman vallomása nyomán indult el az impeachment Trump ellen, az eljárásban azonban az elnököt – amint az várható is volt – felmentették. Habozás nélkül megbosszulta, hogy ellene vallottak.

„Egy zaklatással, megfélemlítéssel és megtorlással tarkított kampánnyal próbálta az Egyesült Államok elnöke Vindman alezredest választásra kényszeríteni a törvények betartása vagy az elnöknek való megfelelés között” – írta a tisztet képviselő David Pressman ügyvéd nyilatkozatában.

Vindman több mint 21 év után távozik a hadseregből, miután világossá vált, hogy „jövője abban az intézményben, amelyet kötelességtudóan szolgált, örökre korlátozott lesz” – állt Pressman közleményében.

Az ügyvéd élesen elítélte az elnököt azért is, mert „nyilvánvalóan hamis állításokat” tett a kitüntetett katonai veteránról, hogy megindokolja menesztését.

A melegeket célba vevő amerikai vízumpolitika módosítását ostorozta

Az amerikai külügyminisztérium 2018 őszétől korlátozta az Egyesült Államokban működő nemzetközi szervezetek azonos nemű partnereinek vízumkiadását. Mindaddig házastársi, ún. G-4 vízummal utazhattak az Egyesült Államokba, október 1-jétől azonban erre csak akkor voltak jogosultak, ha törvényes házasságot kötöttek.

Az ENSZ, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap munkatársai, akik olyan országokból származnak, amelyek nem ismerik el az azonos neműek házasságát, kényszerű választás elé kerültek: vagy olyan kapcsolatot létesítenek, amely hazájukban börtönbüntetést vonhat maga után, vagy pedig a karrierjük érdekében feladják a kapcsolatukat. A State Department azzal érvelt, hogy ezzel azonos bánásmódban részesítik a hetero és a meleg párokat, a hetero pároknak ugyanis házasnak kell lenniük ahhoz, hogy G-4 vízumot kapjanak.

A férfi és a nő házasságával szemben azonban az azonos neműek házassága a legtöbb országban törvénytelen. Az ENSZ 193 tagállamából csak néhány tucatnyi engedélyezi az azonos neműek házasságát, néhány országban, például Iránban és Szaúd-Arábiában pedig még mindig kivégzik a melegeket.

A G-4 vízumkiadási politikai módosítása már csak azért is káros, mert az ENSZ „valószínűleg a legkülönfélébb munkaerőből tevődik össze” – hangoztatta David Pressman, aki az Obama-kormányzat idején az ENSZ Biztonsági Tanácsának különleges politikai ügyekért felelős amerikai nagykövete volt.

Az új politikát „kreatív és cinikus módszernek” nevezte, amellyel az egyenlőség otthoni kiterjesztését arra használják fel, hogy bosszúszomjasan célba vegyék az azonos nemű külföldi párokat.

Négy évvel korábban, 2014 decemberében Oroszország – Kína, Szaúd-Arábia, India, Egyiptom, Pakisztán, Irán és Szíria támogatásával – megkísérelte meghiúsítani a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár által hatályba léptetett intézkedést, amely a házastársi munkahelyi juttatásokat kiterjesztette az ENSZ alkalmazottainak azonos nemű partnereire.

Pressman és kollégái karácsony táján elszántan lobbiztak a többi tagállamnál, hogy az orosz indítvány ellen szavazzanak, tartózkodjanak, vagy ne jelenjenek meg a szavazáson. Eredményesen. A javaslat megbukott: 80 ország szavazott ellene, 48 mellette, és csaknem 70 ország tartózkodott, vagy nem ment el a szavazásra. „Hatalmas politikai tőkét fektettünk bele, és sikerrel jártunk” – mondta akkor Pressman.

Elődei

David Pressman előreláthatóan a következő hónapokban kezdi meg a munkáját Budapesten, miután a szenátus jóváhagyja Biden elnök javaslatát.

Pressman előde volt Magyarországon Donald M. Blinken, a jelenlegi amerikai külügyminiszter, Antony Blinken édesapja, majd Peter Tufo, Nancy Goodman Brinker, George H. Walker III, April H. Foley, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, Colleen Bradley Bell és végül David B. Cornstein – 2020 őszéig.

A Pressman várható beiktatását megelőző szűk két év a leghosszabb, amerikai nagykövet nélküli átmeneti időszak a budapesti Szabadság téren a rendszerváltáskor feltámasztott kétoldalú kapcsolatok óta.