Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Rémtettek egy bucsai gyerektáborban - a pincében végezték ki az áldozatokat

Access to the comments Kommentek
Írta: Noemi Mrav
Játéktankok annak a tábornak a bejáratánál, melynek pincéjében legalább öt civilt kínoztak meg, majd lőttek fejbe
Játéktankok annak a tábornak a bejáratánál, melynek pincéjében legalább öt civilt kínoztak meg, majd lőttek fejbe   -   Szerzői jogok  Rodrigo Abd/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.

Több mint ezer civil holttestére bukkantak rá március vége óta az ukrán főváros környékén, miután az orosz katonaság kivonult a térségből. A bucsai régióban fellelt áldozatok nagy részét tömegsírokba dobták, és még arra is alig fordítottak gondot, hogy földet hordjanak rájuk. A kivégzések egyik helyszíne egy gyerektábor pincéje volt. Az ukrán ügyészek most civilek segítségével azon dolgoznak, hogy minél hamarabb felderítsék az ügyeket, még mielőtt egy bombatámadás megsemmisítené az összes bizonyítékot.

A háború előtti időkben Bucsa népszerű kirándulóhely volt azoknak a kijevieknek a körében, akik kicsit kimentek a zöldbe. Miután az orosz csapatok kivonultak a harcok epicentrumának számító Bucsából, április elején sokkoló felvételek járták be a világot: a városi civileket szó szerint kivégezték, holttesteiket pedig sekély tömegsírokba dobálták, vagy egyszerűen csak az utcán, esetleg a kivégzés helyszínéül szolgáló pincékben hagyták.

A település melletti erdőnél egy nyári gyerektábor áll, amit az orosz katonák kivégzőközpontnak használtak. A bejárattól jobbra lévő köveken még mindig látni a vért. A fűben egy kék gyapjúsapka hever, oldalán véres lyukkal. A pincében, ahol a kivégzések történtek, tucatnyi golyónyomot látni a falon. Az intézmény bűnügyi helyszín. A nyomozás szerint az alagsor pincéjében legalább öt civilt kínoztak meg, majd lőttek fejbe az orosz katonák.

Az egyes számú áldozat

Volodimir Bojcsenko Hosztomelben, a Bucsával szinte összeépült, szomszédos településen élt. Mikor a testvére, Aljona eldöntötte, hogy elmenekül a harcok elől, a bátyját is hívta, tartson vele. A korábban kereskedelmi matrózként a fél világot bejáró férfi, bár nem volt katona, mégis úgy döntött, inkább marad és megpróbál segíteni. Az oroszok megjelenése után minden idejét annak szentelte, hogy élelmet és vizet keressen Hosztomelben és azt biztonságban eljuttassa a Bucsában rekedt családoknak - köztük sok gyerekesnek is, akik a folyamatos bombázás miatt nem mertek kimenni az utcára. 

A 34 éves férfi néhány naponta hírt adott magáról telefonon, hogy megnyugtassa a családot: még él. Aljona izgatottan várta testvére rövid hívásait, és két telefon között megpróbált nem aggódni, mivel tudta: ahhoz, hogy térerőhöz jusson, a férfinak magasabban fekvő pontra kell mennie, ami veszélyes lehet, főleg bombázás idején. Miközben a készletek kezdtek kifogyni a városkában, sürgette bátyját, hogy próbáljon elmenekülni, ám ez ekkor már lehetetlen volt.

Az utolsó hívást Aljona március 8-án kapta. Ekkor a bátyja, aki nem volt különösebben érzelgős típus, azt mondta neki, ne aggódjon miatta és hogy őszintén szereti. "Olyan fájdalmas volt ezt hallani... félelem volt a hangjában." Négy nappal később a szomszédok látták, amint Volodimir a gyerektábor felé tart. Ekkor még senki sem tudta, hogy mi történt vele.

A gyerektábor pincéjében hagyott holttesteket április negyedikén fedezték fel. Volodimir is köztük volt. Az öt férfi kezét hátrakötözték, letérdeltették őket, majd közvetlen közelről fejbelőtték. "Tudjuk, hogy megkínozták őket" - mondta a nyomozást vezető rendőrkapitány a BBC-nek

Akinek sikerült túlélnie

Viktor Szitnyicki korábban nem ismerte a gyerektábort, de a vallomása alapján őt is oda vihették. A férfi jelenleg Nyugat-Ukrajnában van, de nem sokon múlott, hogy ő is az áldozatok egyike legyen. Március elején az orosz katonák szó szerint az utcán csaptak le rá, ahol megkötözték, a sapkáját pedig a szemébe húzták, majd egy pincébe vitték a tábor területén. Itt az oroszok hideg vízzel öntözték a lábait, hogy megfagyjanak, és pisztolyt tartottak a fejéhez.

"Folyton azt mondogatták: Hol vannak a fasiszták? Hol vannak a csapatok? Hol van Zelenszkij? Egyikük Putyint említette, mire én káromkodtam egyet, erre ő megütött" - emlékezett vissza a férfi. Egyszerre volt mérges és rettegett a fogvatartóitól. Végül azt mondták neki: reggelig van ideje, hogy visszaemlékezzen rá, mit látott, mert ha nem, lelövik.

Viktor szerencséjére aznap este erős bombázás volt, és őrei biztosabb menedéket kerestek maguknak. Ekkor döntötte el, hogy megpróbál elszökni. "Úgy kalkuláltam, hogy több esélyem van túlélni a bombázást, mint ha a cellában maradok és visszajönnek. Hisz már a fejemhez tartották a pisztolyt. Meddig tartott volna nekik meg is húzni a ravaszt?" A férfinek sikerült kijutnia a táborból, majd az onnan nem messze lévő lakóházak felé futott, ahol az ott élők elrejtették az egyik óvóhelyen.

Az újságíróból lett nyomozó

A bucsai régióban eddig több mint 1000 civil áldozat holttestére akadtak rá. Nagyrészük nem a bombázások és repeszek miatt vesztette életét, 650 embert biztosan kivégzés áldozata lett. Moszkva következetesen tagadja, hogy ők követték volna el a fentieket. Szerintük a bucsai gyilkosságok megrendezettek, ám ez az elmélet nemcsak hamis, de rengeteg bizonyíték mutatja, hogy teljességgel cáfolható is. 

Az ukrán nyomozók eddig több mint 11 ezer háborús bűntett kapcsán nyomoznak, és mindent megtesznek azért, hogy felelősségre vonják a gyilkosokat. Ennek érdekében éjjel-nappal a terepen vannak és gyűjtik be a bizonyítékokat. Ilyen bizonyítékok azok golyónyomokkal lyuggatott civil autók is, melyek egy egész mezőt megtöltenek. Ezekben a járművekben családok utaztak, melyek megpróbáltak elmenekülni az ostrom alá vett településről - némelyik ablakában még mindig ott a "fehér zászlóként" használt anyag, amivel mutatni akarták a katonáknak, hogy nem jelentenek veszélyt.

Rodrigo Abd/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.
Személyautó Bucsa határában - az ablakban még látszik a fehér anyag, mellyel jelezni akarták, hogy civilek ülnek bentRodrigo Abd/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.

"Nem tudjuk, mit tervez Putyin, úgyhogy olyan gyorsan dolgozunk, amilyen gyorsan csak tudunk. Ki tudja, nem dob-e bombát ránk, és pusztítja el ezzel az össze bizonyítékot" - mondta a kijevi regionális rendőrség vezetője, Andrij Nyebjtov. 

A jelenleg is folyó nyomozásokról természetesen nem adnak ki információt, de az orosz sereg annyira gondatlan volt, hogy nemhogy nyomaikat nem fedték el, de lépten-nyomon az általuk elhagyott bizonyítékokba botlani. Minden egyes fellelt bizonyíték segíthet beazonosítani az elkövetőket. Bizonyítéknak számíthat az egységek eldobált csapatnévsora, amin még mobilszámaik és útleveleik számai is szerepelnek, a katonai őrhelyeken hagyott beosztások vagy akár egy egyszerű, a szeméthordáshoz készített táblázat.

Ekkora mennyiségű munkához a bűnüldöző szerveknek segítségre volt szüksége, így a digitális világban jártas civileket hívtak segítségül. Így került képbe a korábban oknyomozó újságíróként korrupt rendőröket lebuktató Dmitro Repljancsuk is. 

"Úgy éreztem, ez a kötelességem"- mondta a férfi, aki jelenleg az ügyészséggel dolgozik és az interneten gyűjt több információt a feltételezett gyanúsítottakról. - "Tudom, hogy nem fogjuk tudni feltárni az összes esetet. De fontos, hogy annyi információt szedjünk össze a következő hetekben, amennyit csak tudunk."

A gyermektábor ügyében is nyomon vannak: a földön eldobált szemét között találtak egy kitöltött feladóvevényt, mely egy, a katonáknak küldött csomagon szerepelt. A csomagot egy nő küldte egy orosz katonának, akinek a saját neve és katonai egysége is szerepel a papíron. 

A 6720-as egység a szibériai Rubcsovszkból jött, az Altáj mellől. Már korábban is a bucsai vérengzésekhez kötötték őket, miután biztonsági kamerák rögzítették, ahogy óriási, az ukrán otthonokból zsákmányolt tárgyakkal teli csomagokat küldenek haza rokonaiknak. 

A gyermektábor valószínűleg főhadiszállás lehetett, és ha ez így volt, akkor a helynek parancsnoka is volt. "A katonák nem követhették csak úgy el a kivégzéseket felettesük beleegyezése nélkül. Így elsőként őket kell megtalálnunk, majd az elkövetőket is."