A nukleáris csábítás ereje megnőtt az újabb fejlesztések szakaszában, mert mindkét ország épített olyan taktikai fegyvereket, melyek sokkal kevésbé pusztítóak, és erejük csak töredéke a hirosimai bombáénak. Ezért esetleges használatuk is kevésbé visszatartó, és egyre inkább számításba vehető.
Nagyhétfőn megkezdődött az ukrajnai háború újabb szakasza. Meddig tarthat mindez? Mekkora lesz a polgári veszteség? Mi lesz a hatása a világgazdaságra? Van-e bármilyen esélye a béketeremtési próbálkozásoknak? Hány ország keveredhet bele még mélyebben? A legaggasztóbb kérdés pedig, hogy létezhet-e nukleáris opció, és az átcsaphat-e egy globális katonai krízisbe, vagyis világháborúba?
Ez már a 2.5 világháború? Mikor jelentik be a hadiállapotot?
HIRDETÉSA moszkvai hivatalos szóhasználat a február 24. óta zajló fegyveres akciókat nem háborúnak, hanem különleges katonai műveletnek nevezi, és bünteti a háború megnevezés használatát. Csakúgy, mint az orosz haderőt és annak cselekményeit 'hiteltelenítő' közleményeket. Egy automatizált rendszeradat szerint már 600 fölött van a hiteltelenítéses ügyek száma a közigazgatási bíróságokon, és 300 esetben már ki is róttak büntetéseket. Feleségével együtt beleesett a szórásba az ellenzéki Jabloko párt pszkovi regionális vezetője, fejenként 30-30 000 rubeles büntetéssel. A vétség egy öt másodperces pacifista klip megosztása volt.
Az eszmei szigor újabb jele, hogy Putyin elnök szankciókat rendelt egy tavaly elfogadott törvényhez, ami tiltja a náci Németország és a volt Szovjetunió egybevetését. A Szovjetunió és a náci Németország összehasonlításáért a személyeket 2 ezer rubel pénzbírsággal (10 000 forint) vagy 15 napos elzárással sújthatják. Szervezetek esetén a pénzbüntetés és a működéstől való eltiltás jóval magasabb. Szintén büntetendő a Szovjetunió szerepének vitatása a kelet-európai népek felszabadításában.
Nagypénteken a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov emelte a tétet, mondván, hogy ha Ukrajna folytatja provokációit orosz városok támadásával, akkor Moszkva kénytelen lesz bejelenteni a hadiállapotot. Az viszont már háború lenne, a szónak nem csak nyelvi, de jogi értelmében is.
Az Orosz Föderáció védelmi minisztériuma Kijev és más központok elleni közvetlen csapásokat helyezett kilátásba, ha Ukrajna orosz településeket vesz célba. A Kurszk régió hatóságai a sárga, második készültségi szintet vezettek be a terrorveszély-fenyegetés miatt, mert állításuk szerint Belgorod falut és egy másik települést ukrán támadás ért, tüzérségi tűzzel és helikopterekkel. A kijevi kormány tagadja, hogy ezek az incidensek megtörténtek volna.
Az ukrán védelmi minisztérium nagyhétfőn jelezte, hogy a donyecki, luhanszki és harkivi frontokon teljes erővel újra kezdődtek az orosz műveletek.
A két hónap alatt rohamosan eszkalálódott világhelyzetben már alig akad állam a bolygón, amelyik valamilyen értelemben ne lenne érintett a válságban, és ennek fokozatai emelkedni fognak az év folyamán. A konfliktus világméretű, mert nem csak a nagyhatalmakat, de olyan országokat is érint, mint Egyiptom, Törökország, India, Izrael, Szaúd-Arábia, Japán vagy Irán. A politikai cunami egyelőre csak a kisebb és periférikus körzeteket kerülte el, de lökőhatása ezeken a helyeken is meg fog jelenni, főként az élelmiszerek és az üzemanyagok árának és a munkanélküliségnek a viharos emelkedésével.
A háború keményen sújt le Közép-Ázsia feltörekvő gazdaságaira is. Az előrejelzések szerint idén Oroszország, Ukrajna és Belarusz mellett a Kirgiz Köztársaság, Üzbegisztán és Tádzsikisztán is recesszióba süllyed.
Új politikai tömbösödések
A konfliktus olyan politikai táborokba kényszerít államokat, amire a II. világháború óta nem volt példa. Több országnak is olyan opciókat kell választania, melyeket békeidőkben elkerül, például a szankciós politikát, a fokozott fegyverszállításokat, személyek és vállalatok kitiltását, importcikkekről való lemondást, és még további gazdasági kockázatokat. A helyzetben lappangó nagy kérdés, hogy a háborúellenes illetve Ukrajna-párti világkoalíciót meddig lehet fenntartani törések nélkül.
A nagy világpolitikai súlyú társadalmakban teljesen eltérően ítélik meg a polgárok az Oroszország-USA-NATO-Ukrajna négyes háborús felelősségét. Ukrajna legszilárdabb támogatója és egyben Oroszország legkeményebb bírálója Japán, míg Kína esetében ennek az ellenképét látjuk. Ugyanakkor teljes az egyetértés abban, hogy Ukrajna nem, vagy csak minimális mértékben felelős a háborúért.
Feltűnő, hogy az amerikai társadalom sokkal súlyosabbnak tartja saját országa felelősségét és kisebbnek Oroszországét, mint a nyugati tömb más vezető hatalmainak népei.
Világháborús jelleg az is, hogy a konfliktus nem csak az adott régióban zajlik, vagyis nem zárt térségű, mint az Öbölháború, majd később a szíriai, az iraki vagy az afganisztáni háborúk voltak. A nemzetközi fegyverszállítmányoknak hatalmas volumene mozdult meg, ami hasonlatos F.D.Roosevelt elnök kölcsönbérleti törvényéhez, amivel döntően segítette a náci Németország ellen küzdő európai szövetségeseket. Ukrajna most úgy jut a legmagasabb szintű katonai technológiákhoz és hardverekhez, most már légi eszközökhöz is, hogy nem kell fizetnie érte sem most, sem a jövőben. Viszont ez a forrás sem kiapadhatatlan.
Súlyos felkészülési hibák voltak ukrán részről, és Odessza eleste csak idő kérdése
A II. világháború óta Európában nem zajlottak ilyen magas szintű katonai konfliktusok (a délszláv háború sem volt az), és egyik hadviselőnek sincsenek mély harctéri ismeretei. Az ukrán vezérkar részéről a legnagyobb tévesztés az invázió lehetőségének relatív leértékelése volt, vagyis hogy lehetségesnek tartották és kommunikálták is a veszélyt, de nem készültek fel kellően preventív eszközökkel. A meglepetés bénultsága az első napokban túl közel engedte az orosz csapatokat a nagyobb városokhoz, ahonnan csak súlyos áldozatokkal lehetett őket visszaszorítani a jelenlegi pozíciókba.
Odessza polgármestere, Genagyij Truhanov ilyen tapasztalatok alapján készül a létfontosságú kikötő- és hajógyártó várost fenyegető támadásra. Szerinte Odessza elfoglalásának terve már régen készen áll, és kulcseleme a két fő híd lerombolása, amivel levágják a várost az ország többi részéről. Erről egy skiccet is készített.
Truhanov szerint Odessza végül egy több fokozatú rohamban eshet el, ami akkor kezdődik, ha az orosz szárazföldi erők áttörik a mariupoli vonalakat, majd a tenger felől is lecsapnak a városra. Ezután a Dnyeszteren túlról is támadnak, és gyűrűvé építik át ezeket a frontvonalakat.
A Moszkva szinte pótolhatatlan
Ukrán részről némi könnyebbséget és időnyereséget jelent a Moszkva cirkáló kiiktatása, ami valóban súlyos stratégiai veszteség Oroszország számára. Egyben érzelmi is.
Ezt erősíti meg Andrej Illarionov, aki korábban Putyin elnök politikai tanácsadója volt, és aki szerint a Moszkva elvesztése „nagyon, nagyon fájdalmas csapás" az orosz hadseregre nézve. Illianorov nem csak a hajó jelképes neve miatt tartja baljósnak a veszteséget, hanem mert az egység pótlása jelenleg lehetetlen.
Oroszországnak két ilyen kapacitású (Szlava osztályú) hajója maradt. Az 'Usztyinov' jelenleg Kréta környékén hajózik, a 'Varjag' pedig a szíriai partok közelében. Ezek nem tudnak behajózni a Fekete-tengerre, mert Törökország továbbra is blokkolja a Boszporuszon át vezető útvonalat. A Moszkva elvesztése miatt a Fekete-tengeri flotta főparancsnokát, Igor Oszipov altengernagyot (51) állítólag már őrizetbe is vette a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB).
A zászlóshajó kilövésének fontosságát jelzi, hogy a Pentagon külön munkacsoportot hozott létre a hajóelhárító rakétarendszerek mélyebb elemzésére. Az USA számára ez sok tanulsággal járhat, mivel őket Kína hasonló eszközei nyugtalanítják a Dél-kínai-tengeren, ahol nagyméretű amerikai tengeri koncentráció van jelen.
HIRDETÉSA Moszkva elvesztése és az erős ukrán hajóelhárítás ellenére a Fekete-tengeri flotta továbbra is aktív a térségben. A műholdfelvételek azt mutatják, hogy több partraszállító hajó is elhagyta krími bázisát, ami egy nagyobb tengerészgyalogos akció tervére utal.
Mi történhet az offenzíva újraindítása után?
A Casus Belli nyíltforrású hírszerzési csoport szerint most kulcskérdés az ukránok számára, hogy ne engedjék 30 kilométernél közelebb a fontosabb célpontokhoz az orosz szárazföldi egységeket, és legalább a tüzérségi nyomástól szabaduljanak. Ezúttal nem villámháborúra, hanem akár több hónapos, szívós felőrlésre számítanak.
Az erők átcsoportosítása után az orosz hadsereg valószínűleg jelentős ukrán területeket foglal majd el, beleértve Észak-, Északkelet- és Kelet-Ukrajna egyes részeit, a Krím-félszigetet Oroszországgal összekötő szárazföldi folyosót és a félszigettől északra fekvő szárazföldi sávokat is.
Vannak viszont optimistább jóslatok is, melyek szerint Putyin elnök számára rendkívüli kockázatot jelent, hogy elakad az újabb offenzíva is, vagy az orosz veszteségek túllépik az elviselhető kommunikációs határt. Például az olyan hírek ismétlődését, hogy az orosz katonai vezetés minap elveszített egy újabb tábornokot, Vlagyimir Petrovics Frolov altábornagy személyében (8. hadsereg), akit április 16-án temettek el Szentpétervárott. A tábornok harc közben esett el a keleti régióban.
Persze a túloldalon is jelentősek a veszteségek, így az Ukrajnába érkezett külföldi önkéntesek soraiban is, de ennek ellenére folytatódik bekapcsolódásuk az ukrán haderőkhöz. Már ezernél több ukrán katona van hadifogságban Oroszországban, akiket kihallgatásnak vetnek alá. Alekszandr Basztrikin, a nyomozóbizottság vezetője szerint öt dandárparancsnok is van köztük, akik részesei voltak a donbaszi orosz lakossággal szembeni erőszaknak. „A nyomozás Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Norvégia és Kanada állampolgárai ellen is folyik, akik zsoldosként estek orosz fogságba" – közölte a moszkvai védelmi minisztérium, név szerint említve Aiden Eslin brit állampolgárt.
HIRDETÉSLegújabban a világ egyik legjobbjának tartott elit alakulat, a brit SAS-nek (Special Air Service) tanácsadói is megjelentek a kijevi körzetben, hogy részt vegyenek az ukrán hadsereg kiképzésében. Az 1941-ben alapított ejtőernyős kommandó az elmúlt évtizedekben Malájföldtől a Falkland szigetekig több száz akcióban vett részt, harcolt az ISIS ellen, és sokrétű tapasztalatai vannak az utcai harcokban és a túszmentésekben is.
Híre ment annak is, hogy a Google Maps megszüntette a titkos orosz katonai létesítmények rejtését és ezek nagy felbontásban láthatók lesznek. A Google tagadja, hogy ilyen lépést tett volna, de néhány bizalmas felvétel még látható a világhálón.
Rengeteget számít a morális helytállás, de mire lehet elég a nukleáris opcióval szemben?
Az eddigi hatalmas orosz veszteségek ellenére is (8 900 katona, 150 harci repülőgép és 700 harckocsi veszett oda), a hadsereg alapvető kapacitásai érintetlenek. Újra meg lehet fontolni Kijev közvetlen megtámadását, és nőni fog a rakétatüzérség és a légibombázás valószínűsége a főváros ellen. Ugyanakkor továbbra sem lebecsülhető az ukránok morális szilárdsága, helyismerete, és az a kollektív érzület, hogy nincs hová hátrálniuk.
A katonai elemzők egyetértően hangsúlyozzák a lélektani elem jelentőségét. Ukrajna a tartalékosok teljes mozgósításával sem tud egymillió fegyveresnél többet kiállítani (18-60 év közti férfiakról van szó), de az ő kiképzettségükre nem lehet mélyebb stratégiát építeni. Még akkor se, ha Petro Porosenko volt elnök Kijev utcáin, egy AK-47-es gépkarabéllyal a kezében úgy nyilatkozott, hogy „Putyin soha nem fogja meghódítani Ukrajnát, bármennyi katonája, rakétája vagy nukleáris fegyvere van. Mi szabad emberek vagyunk, nagy európai jövővel".
Hanna Maliar, Ukrajna védelmi miniszterhelyettese már februárban arra ösztökélte a polgárokat, hogy álljanak ellen bármilyen módon, akár házi készítésű fegyverekkel is. A felhívásnak látszólag volt hatása, mivel a Molotov-koktél receptjeinek online keresése megugrott a fővárosban. Emellett folyik a polgárság felszerelése lőfegyverekkel.
HIRDETÉSAz ukránok építhetnek taktikákat az orosz hadsereg Achilles-sarkára, a feltűnően hiányos logisztikára és az elhanyagolt utánpótlási eszközökre, valamint a tavaszi heves esőzésekre is. A minőségileg gyönge orosz teherautó-állomány és a nehezen védhető tartálykocsik kiiktatásával teljes páncélos konvojokat lehet megbénítani, majd Howitzer tarackokkal és Javelin antitank rakétákkal kilőni. Hasonló veszély leselkedik a lőszert szállító járművekre is. Ezek a leállások lassítják a hadműveleteket, megzavarják az egységek koordinációját, és nagyon megnehezítik a taktikai tervezést.
A bizakodókat erősíti, hogy miután Ukrajna átvészelte az offenzíva első két hónapját és nem kényszerült megadásra, most már proaktív műveletekre is képes. Amennyiben Izium csomópontnál el tudja vágni az orosz utánpótlási vonalakat, katlanba kényszerítheti az ott rekedő erőket, és megakaszthatja a keleti offenzíva lendületét.
A védekezés esélyei viszont súlyosan romlanának, sőt meg is szűnhetnének, ha Oroszország igénybe venné az úgy nevezett nukleáris opciót, vagyis az atomfegyverek bevetését. Ennek esélyéről teljesen eltérő találgatások folynak, mert egyes szakértők kizártnak gondolják, mások bizonytalanok, míg egyre többen tartják reális lehetőségnek.
Maga az orosz fél a kezdetektől lebegtette a legsúlyosabb végkifejlet lehetőségét, így Putyin elnök az inváziót megelőző tévébeszédében, vagy a Kreml és a külügy szóvivői az észak-európai NATO-bővítés kapcsán. Konkrét fenyegetés nem hangzott el, de az olyan megfogalmazások, mint hogy „következmények, amikkel sosem találkoztak történelmükben", vagy a „megjósolhatatlan fejlemények" – erős elszántságra utalnak.
Maga az orosz kormány határozottan kommunikálja, hogy Ukrajnában csak hagyományos fegyvereket vet be és ez továbbra is így történik majd. Lavrov külügyminiszter legutóbb egy indiai tévéadónak erősítette ezt meg.
HIRDETÉSNyugati szakértők szerint tévesztés lenne az orosz elnök korábbi megjegyzéseit üres fenyegetésnek tekinteni. James Cameron, az Oslói Egyetem tanára, a Nuclear Project fegyverekre szakosodott munkatársaszerint „Putyin azért mondta ezeket, mert logikus. Van benne ésszerű számítás, mivel a NATO hiába rendelkezik gigászi nukleáris kapacitásokkal, azokat vélhetően nem használhatja Ukrajna javára". Ezt a nézetet osztja Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter is, aki szerint az orosz nukleáris csapás lehetősége teljesen nyitott.
Nyina Hruscsova, az egykori szovjet miniszterelnök és kommunista pártfőtitkár dédunokája szerint Putyin elnök lelkileg felkészült a nukleáris opcióra. „Mivel továbbra is kérdéses, hogy Oroszország meddig mehet el a győzelem érdekében, és a nukleáris fegyverek is részei a diskurzusnak, teljesen elképzelhető egy ilyen taktikai lehetőség. És ez több, mint jóslat". A kutató szerint ez egy olyan háború, amit Putyin feltétlenül meg akar nyerni, és azt tervezi, hogy ezt bármi áron el is éri. Ebből az következik, hogy ha a győzelem kihirdetéséhez taktikai atomfegyvereket kell bevetnie, akkor ezt a lehetőséget az oroszok készek használni – magyarázza Hruscsova, a New York-i Nemzetközi Ügyek Főiskolájának professzora.
Hol, milyen és mekkora lenne a pusztítás? A nagy fegyver-kis fegyver csapdája
A Hirosima utáni időszakban a két nukleáris nagyhatalom egyre erősebb atomfegyvereket fejlesztett, melyek a Japánra mért csapást 1000-3000 nagyságrendekkel haladták meg. Mindkét oldalon az volt a stratégiai filozófia, hogy kölcsönös pusztítással (MAD) rettentsék el egymást – és önmagukat is – az első csapásméréstől. Az évtizedek során ez a pszichológiai léc olyan magasra került, hogy a politikai gondolkodás a nukleáris támadásokat a lehetetlenségek körébe sorolta.
A csábítás ereje viszont megnőtt az újabb fejlesztések szakaszában, amikor mindkét ország épített olyan nukleáris taktikai fegyvereket, amelyek ereje jóval kisebb, mint a hirosimai bombáé. A példa kedvéért, egy úgynevezett kisebb töltet robbanása a Fehér Ház felett elpusztítaná az elnöki hivatalt és a Capitoliumot, megölné vagy megnyomorítaná az ott tartózkodókat, de a Lincoln emlékműnél nem hatolna tovább. Vagyis Marylandet vagy Virginiát nem érné el. Erre hagyományos robbanóanyagok is képesek, amik nem hagynak hátra nukleáris szennyezést, de a nukleáris bevetés mindennél erősebb lélektani és demoralizáló lépés.
A kisebb fegyverek feletti aggodalom oka az, hogy ha Putyin elnök úgy érzi, hogy sarokba szorították, például egy ukrajnai patthelyzettel vagy a gazdasági szankciók nyomásával, akkor dönthet úgy, hogy megtöri a hirosimai tabut. Oroszországnak több olyan rövid hatótávolságú és limitált pusztító erejű atomfegyvere is van, amelyekkel nem csak Ukrajnát, de Amerika európai szövetségeseit el tudja érni. Ugyanakkor tudhatja, hogy akár csak egy kisebb csapás alapjaiban változtatná meg a világ eddigi menetét, és rendkívüli következményekkel járna a saját rendszerére is.
HIRDETÉSTechnikailag Oroszország a nukleáris tölteteket különféle eszközökkel vetheti be, a robotrepülőgépektől kezdve a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákig, vagy tengeralattjárókról, stratégiai bombázókról és földi mobil egységekről is indítva.
A 'kis fegyverek' kritikusai szerint ezek az eszközök felbátorítják a döntéshozókat és az atomirányítás illúzióját keltik bennük, holott meggondolatlan használatuk totális atomháborúvá is fajulhat. A Princetoni Egyetem szakértői által kidolgozott szimuláció azzal indít, hogy Moszkva kisméretű nukleáris lövést ad le, amire a NATO is mérsékelt csapással válaszol, de az azt követő háborús eszkaláció máris 90 millió áldozatot hoz az első néhány órában vagy napban.
Egyetlen fegyverzet-ellenőrzési szerződés sem szabályozza kellően a kisebb robbanótölteteket, így a nukleáris szuperhatalmak gyakorlatilag annyit gyárthatnak és telepíthetnek belőlük, amennyit csak akarnak. Hans M. Kristensen, az Amerikai Tudósok Szövetségének igazgatója szerint Oroszország körülbelül 2000 ilyen eszközzel rendelkezik, míg az Egyesült Államok nagyjából százat telepített belőlük vadászbombázókhoz Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Törökországban és Hollandiában. Azért ennyivel kevesebbet, mert az európai kormányok és politikájuk hullámzásai – párosulva a lakosság ellenkezésével – nem engedett ennél többet. Ha viszont a válság elfajul, akkor ebben lesznek változások, és az európai nukleáris rizikó is megnő.
A NATO-n belül – az Egyesült Államok mellett – két európai hatalom rendelkezik atomfegyverekkel és a célba juttatásukhoz szükséges eszközökkel. A Skóciában állomásozó brit Trident-rendszer négy tengeralattjárót csoportosít, egyenként 16 rakétával. Párizs az S-osztályú eszközökre szerelt 300 robbanófejet, miáltal Franciaország ma a világ harmadik legerősebb nukleáris csapásmérő hatalma, bár már érzi Kína leheletét a tarkóján (260).
A faramuci logika szerint előbb csapás kell az enyhüléshez
Az orosz atomháborús doktrína az „eszkaláció a deeszkalációhoz” elképzelésére alapoz. Ennek lényege, hogy egy hátrányos háborús helyzetben a szétvert csapatok nukleáris fegyvert lőnek ki, hogy megállítsák, majd visszavonulásra kényszerítsék az ellenfelet, és ezzel ismét előnybe kerüljenek. Moszkva többször is gyakorolta ezt a taktikát terepgyakorlatokon. 1999-ben, a 'Zapad-99' nevű hadgyakorlaton előbb egy NATO-támadást szimuláltak Kalinyingrád (az orosz balti-tengeri enklávé) ellen, majd a gyakorlat második menetében a beszorított orosz fél taktikai atomfegyvert lőtt ki Lengyelországra és az Egyesült Államokra.
HIRDETÉSA NATO nem tartott még ilyen gyakorlatokat. Az, hogy egy Ukrajnát ért nukleáris csapás esetén válaszol-e hasonló erővel, jelenleg a megfejthetetlen rejtélyek körébe tartozik. A Pentagon felelősei elkerülő mondatokba csomagolják válaszaikat, így vázlatos képünk sincs arról, hogy egy orosz nukleáris támadás esetén a NATO küld-e arányos választ. Feltételezhetően nem.
Az új orosz arzenál fő eleme az Iskander-M mobil egység, amit 2005-ben helyeztek hadrendbe. Az üteg két rakétát tud kilőni, amelyek nagyjából 300 mérföldet tesznek meg, és orosz közlés szerint a velük kiváltható nukleáris robbanás nagyjából harmada a hirosimai bombáénak. Mielőtt az orosz hadsereg megszállta Ukrajnát, a műholdfelvételek azt mutatták, hogy Moszkva Iskander-ütegeket telepített Belaruszba és attól keletre, de nincs adat arról, hogy felszerelte-e az egységeket nukleáris robbanófejekkel. Ezzel a lehetőséggel számolni kell.
Ami az esetleges csapások helyszíneit illeti, ezekről is csak találgatni lehet. A célpont nem feltétlenül Kijev vagy valamelyik nagyváros lenne, mert ilyen esetben számolni kell a Nyugat vad reakciójával, beleértve egy immár közvetlen katonai reakció lehetőségét is. Valószínűbbek a figyelmeztető, elrettentő kisebb rajtaütések, ahol a demoralizáló jelzés fontosabb, mint maga a fizikai vagy humán pusztítás.
Lehet még tárgyalni és békét kötni Putyinnal? "Készen állsz?"
Már eltelt az ötvenedik nap is, hogy Oroszország támadásba lendült Ukrajna ellen, és amerikai tisztségviselők arra figyelmeztetnek, hogy a konfliktus – amely már több ezer áldozatot és több millió menekültet eredményezett – véresen új szakaszba léphet, ha nem blokkolja egy politikai fordulat. Joe Biden elnök azon gondolkodik, küldjék-e el az adminisztráció valamelyik magasrangú tagját Ukrajnába, demonstrálandó a kitartó szolidaritást, de amikor egy riporter megkérdezte, hogy ki lehetne az, Biden visszakérdezett: „Készen állsz?"
Az epizód arra utal, hogy még Ukrajnával is nehéz a személyes kapcsolattartás, Oroszországgal pedig nem is létezik, legalábbis nyilvánosan nem. Ahogy nem látszik esély olyan színfalak mögötti egyezkedésre sem, mint ami lezajlott John Kennedy elnök és Nyikita Hruscsov között a kubai rakétaválság idején.
HIRDETÉSAz alapkérdés az, hogy mi lehet az az orosz követelés, amit Ukrajna és partnerei elfogadhatnak, és ami nem a teljes kapitulációról és egy helytartói vezetés (bábkormány) hatalomba emeléséről szól? Putyin elnök eddig merev ellenállásba ütközött az ukránok részéről, és nem várt szankciókkal került szembe a váratlanul egységes Nyugat részéről, de annak semmi jele, hogy visszavonulni készülne.
Bármilyen egyezkedés előtt Ukrajnának és a Nyugatnak egyetértésben kell kidolgoznia, hogy milyen kompromisszumokat ajánlhatnak annak érdekében, hogy Putyin leállítsa a háborút és visszavonja erőit. Ha az orosz fél repedéseket lát az álláspontokban, azokat ki fogja használni, és lehetnek viták több tétel körül is Kijev és a NATO-Unió között. Abban egyetértenek, hogy elfogadhatatlan követelés lenne Ukrajna teljes demilitarizálása, miként az ország visszasorolása Oroszország befolyási övezetébe, ahogy azt Moszkva régóta igényli.
A megbékélés érdekében Kijevnek és partnereinek is mérlegelnie kell, mennyit hajlandók engedni. Hacsak közben nem áll be olyan súlyos katonai fordulat, ami után Oroszország már nem érez sürgető szükséget a békés rendezésre.
A legsürgősebb egy tartós tűzszünet és felgyorsított humanitárius segítségnyújtás lenne, Ukrajnán belül és kívül egyaránt. Ezt követhetné a háború teljes befejezéséről szóló tárgyalás. Tűzszünet esetén nyílhatna út diplomáciai lépések felé is, noha még mindig nem tudni, hogy ezt a közvetítést kire lehetne rábízni, aki minden fél számára elfogadható és kellő tekintélyű szereplő. Bennett izraeli miniszterelnök és Erdoğan török elnök békítő kísérletei eddig semmilyen megfogható eredménnyel nem jártak, és láthatóan be is fulladtak. Nem látható rendszeres kapcsolat az EU és a Kreml között sem.
Egy végső megállapodásban Kijevnek valószínűleg fel kell adnia NATO-csatlakozási szándékát, és bekerülhet a lemondás is a NATO távlati bővítéséről a volt szovjet befolyási térségben (Szerbia, Bosznia, Koszovó, Moldávia). Ugyanígy Oroszországnak is garantálnia kell a volt szovjet érdekszféra országainak szuverenitását, és végleg elismerni atlanti kötődésüket.
HIRDETÉSKi lehet egyezni abban is, hogy az atomfegyver-mentes és semlegességét deklaráló Ukrajna fenntarthassa biztonsági kapcsolatait a Nyugattal. Cserébe várhatóan Oroszország követelni fogja Svédország és Finnország NATO-csatlakozási szándékának visszavonását. Ez a téma erős ütőkártya a Nyugat kezében, hiszen ha létrejön egy stabil békeszerződés, akkor az északi bővítés kevésbé sürgető, viszont az orosz fél nyugtalansága enyhíthető.
A megállapodásnak rendelkezni kellene Oroszország hozzájárulásáról Ukrajna újjáépítéséért, és népszavazáshoz a Krím és a donbaszi „köztársaságok” politikai jövőjéről. A csomagban továbbá intézkedni kellene arról is, hogy a Nyugat milyen feltételekkel, milyen garanciákkal és milyen ütemben fejezi be a szankciós intézkedéseket Oroszország ellen, és milyen jogsértés esetében nyitja meg újra azokat.
Egy ilyen összetett, minden egyes pontjában érzékeny csomagterv elfogadása a közeli jövőben esélytelen, és több éves távlatban sem látszik minden részében megvalósíthatónak. Különösen, ami a háborús bűncselekmények megállapítását és a felelősök megjelölését illeti.
Az információs frontokon Ukrajna áll jobban
Ronald Reaganről, Kalifornia egykori kormányzójáról és az USA 40. elnökéről rebesgették, hogy egy-egy jelentősebb beszédének elkészülte után elküldte a szöveget bizalmas hollywoodi barátainak, főként forgatókönyvíróknak, akik átnézték és megjelölték azokat a részeket, amelyek a legfontosabb üzeneteket tartalmazták. Mindezt úgy, hogy azok egyike se legyen fél percnél hosszabb. Az elnök kényelmes helyzetbe hozta ezzel a tévétársaságokat, mert csak ki kellett emelni az ilyen a részleteket, és ezek rendre be is kerültek a híradásokba.
Ehhez képest Zelenszkij ukrán elnök magasabb szintre lépett, mert tévéírók segítségével elkészített nyilatkozatai teljesen függetlenek a hírszerkesztői beavatkozástól.
HIRDETÉS
A kijevi propaganda többnyire emocionális elemeket hordoz, építve a humánum, a lelkiismeret és a szolidaritás érzelmeire. Gyakran él a fekete humor vagy az oroszokat kicsúfoló, olykor fölényeskedő hangütéssel is, mint például abban az üzenetükben, amit a Fekete-tengeri flottához intéztek. Ebben emlékeztetik az oroszokat, hogy csak a tengerre való behajózás a tilos, de a távozás szabad, és ezt ajánlják az orosz flottának, amíg még megtehetik. Szintén hatásosak, egyben a világsajtóban megkerülhetetlenek az elnök stábja által készített rövidebb videóklipek az orosz csapatok kegyetlenkedéseiről és a polgári áldozatokról. Ezeknek felmérhetetlen szerepük van az Ukrajna melletti érzelmi és erkölcsi kiállás erősítésében.
Ugyanakkor a hagyományosan hatékony orosz ellenkommunikációval is számolni kell, amelyek sok helyen célba is érnek. Annak ellenére, hogy az orosz központi kommunikáció még nem tört ki abból a körből, ami Ukrajna nácitlanítása, a keleti területeken elkövetett jogsértések, vagy Kijev rejtett nukleáris tervei körül forog.
A gazdasági csapások legalább olyan súlyosak lesznek, mint a katonai pusztítás
A gazdasági hatásokra visszatérve, a nyugati szankciók valóban súlyos károkat okoznak Oroszországnak, de csak hosszabb távon. Ráadásul Moszkva továbbra is számolhat folyamatos bevételekkel – paradox módon az őt elítélő és vele ellenséges tömböktől is. Összesítésben az év során az orosz gazdaság 11 százalékos csökkenésével lehet számolni.
Viszont Ukrajna nemzeti jövedelmének harmada-fele el fog tűnni. Ez messze nagyobb arányú veszteség, mint amit Irán szenvedett el a Donald Trump által elrendelt szankciók nyomán. Az ország bevételei egyre nagyobb mértékben a külföldi támogatásoktól fognak függeni. Különösen akkor, ha Oroszország meggátolja az ukrán gabonaexportot.
A Világbank szerint az Ukrajna körüli régió gazdasága idén 4,1 százalékkal zsugorodik, szemben a háború előtti 3 százalékos növekedéssel. A romlást tetézik a koronavírus-járvány még nem eltakarított negatív hatásai, főként a nemzetközi ellátási láncolat szétszakadása.
HIRDETÉS„Ukrajnának azonnali és hatalmas pénzügyi támogatásra van szüksége, mert most azért küzd, hogy egyáltalán fenntartsa gazdaságát, és megmentse a szélsőséges helyzetbe kerülő lakosságot" – mondja Anna Bjerde, a Világbank európai és közép-ázsiai régióért felelős alelnöke. Ukrajna sürgős jelentkezése az Európai Unióba felgyorsíthatja a támogatási folyamatokat és elérhetővé tehet további pénzeszközöket is, de a valóban szükséges mennyiség biztosítása képtelenségnek látszik.
A két hadviselő nem csak a frontokon, de minden más téren is egymás kivéreztetésére törekszik. Ukrajna gazdasági helyzete még a katonai kilátásoknál is rosszabb, mint az oroszoké, mert tartalékai szinte egyáltalán nincsenek, és mostantól számolnia kell infrastruktúrája jókora részének elveszítésével is. A célzott légi- vagy rakétacsapások elérik a vasúti hálózatot, az energiaforrásokat, finomítókat, a különféle vezetékeket, elektromos rendszereket és olajtározókat. Ukrajna kőolajat tároló és feldolgozó rendszere már csak 20%-os kapacitással képes működni.
Az ukrán pénzügyminisztérium jelentése szerint az eddigi csapások a nemzeti infrastruktúra 30%-át pusztították el, mintegy 100 milliárd dollár értékben. A helyreállítás költségeit részben a befagyasztott orosz pénzeszközökből és vagyonokból fogják fedezni.
Megjósolhatatlan, hogy a hétköznapi emberek meddig és hogyan bírják a váratlan támadásokat, amik a mindennapi lét alapjait fenyegetik. A reménytelenség felé tart a lakosság ellátása, élelmezése és egészségügyi kezelése. Az országot hullámszerű éhínségek érik majd el, amiken a nyugati segélyszállítmányok legfeljebb csak enyhíteni tudnak.
A kórházak teljesítőképességük határa felett dolgoznak, és most már olyan szokatlan terhek is a nyakukba zúdulnak, mint a gazda nélkül maradt kutyák tömege, akiknek harapásait kezelni kell. Georgij Szerdecsnij, az irpinyi poliklinika orvosa szerint Nyugatról olykor lejárt szavatosságú gyógyszerszállítmányok is érkeznek.
HIRDETÉSOrosz oldalon is gyűlnek a gondok. Noha az elnök szerint a büntető intézkedések hatástalanok, a Nyugaton élő orosz üzletemberek sorra kérnek felmentést oroszként való besorolásuk alól, hivatkozva kettős állampolgárságukra. Köztük van Pavel Durov (38) milliárdos, a megkerülhetetlen jelentőségű Telegram üzenetküldő hálózat alapítója is. A Dubajban élő Durov azzal védi pozícióit, hogy sosem adott át ukrán személyes adatokat az orosz kormánynak, és éppen az ilyen nyomások elől menekülve kellett elhagynia hazáját. Nem biztos, hogy érvelése meglágyítja a nyugati szankciós hatóságok szívét.
Ugyanakkor a Check Point kiberbiztonsági cég adatai szerint való igaz, hogy az invázió napján hatszorosára nőtt az Oroszországgal ellenséges Telegram-csoportok száma. Ezeket az ukrán vezérkar IT-alakulata hozta létre, és üzeneteik háromnegyede szerkesztetlen vagy ellenőrizetlen információkon alapul.
Vízcseppek az orosz gazdasági hírek óceánjában, hogy az ötödik szankciócsomag részeként az Európai Unió megtiltotta a pékségek számára készült európai berendezések exportját, miközben az orosz sütödék majd mindegyike ilyen eszközökkel dolgozik. A vodka és más erősebb alkoholos italok kereslete 10%-kal nőtt az elmúlt két hónapban, viszont a Sberbank tulajdonában álló taxi-aggregátor társaság, a népszerű Citymobil kénytelen befejezni működését. Kivonul Oroszországból a General Motors, és befejezi tevékenységét a SAP szoftvergyártó is.
Közben a Kreml közzétette éves jelentését az állami vezetők jövedelmi és vagyoni viszonyairól. Ebből megtudhatjuk, hogy Putyin elnök fizetése 10,2 millió rubel (kb. 50 millió forint), van egy 77 négyzetméteres lakása és két gépkocsija, egy GAZ és egy Niva. Az elnöknél jobban keres Dmitrij Peszkov (14,5M) és Mihail Misusztyin miniszterelnök is (18,3M).