Új robotrepülőgépekkel és továbbfejlesztett drónokkal bővíti csapásmérő arzenálját Oroszország. A legfrissebben azonosított Filin részben 3D-nyomtatott alkatrészekből készül: a fejlesztések célja, hogy olcsóbban és nagyobb számban lehessen áttörni az ukrán légvédelmet.
Új orosz robotrepülőgépről közölt részleteket október 22-én az ukrán katonai hírszerzés. A Filin nevű, földről indítható fegyvert az ukránok szerint már a nyár végén bevetették. Megjelenése egy szélesebb fejlesztési irányba illeszkedik: Moszkva a nagy értékű rakéták mellé egyszerűbben gyártható, sugárhajtású csapásmérő eszközök új családját építi ki. Ennek katonai jelentőségét az adja, hogy Ukrajnának minden új támadófegyver ellen működőképes és hosszabb távon is fenntartható védelmet kell találnia.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Egy olcsó drón elfogása is igényelhet drága légvédelmi rakétát, miközben az elfogáshoz rendelkezésre álló időt a támadóeszköz sebessége és repülési magassága is befolyásolja. Az új orosz fejlesztések ezt a terhet növelhetik.
Filin - a részben nyomtatott alkatrészekből készülő robotrepülőgép
Az ukrán hírszerzés leírása szerint a Filin 3,5 méter hosszú, szárnyfesztávolsága három méter. Szénszálas és üvegszálas kompozitanyagokból készült törzsének egyes elemeit 3D-nyomtatással állítják elő. Ötven- és százkilogrammos harci résszel szerelt változatát is azonosították.
Az ukrán közleményben idézett orosz teljesítményadatok szerint a fegyver sebessége elérheti a 800 kilométer/órát, hatótávolsága pedig az 1200 kilométert. Ezeket az értékeket egyelőre nem igazolták függetlenül. Az ukránok szerint a fegyver igen kis magasságban is repülhet. Földi indítóberendezéséről szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta emeli a levegőbe, további repüléséről orosz gyártású sugárhajtómű gondoskodik.
A kis magasságú repülés azért fontos, mert a földi radarok látóhatárát a Föld görbülete és a terep is korlátozza. Egy alacsonyan közeledő eszközt ezért később észlelhetnek, mint egy magasan repülőt. Ha a Filin valóban képes a közölt legnagyobb sebességre, egyenes vonalban percenként több mint 13 kilométert tesz meg: a légvédelemnek ennyi idő alatt kell felismernie a veszélyt, kijelölnie az elfogóeszközt és megkezdeni a támadást.
A Filin pontos ára, gyártási üteme és találati pontossága egyelőre nem ismert. Emiatt korai lenne háborút eldöntő fegyvernek nevezni. Jelentősége akkor nőhet meg igazán, ha Oroszország nagy sorozatban, viszonylag alacsony költséggel tudja előállítani.
A Shahedek után gyorsabb támadók érkeznek
Az ukrán légvédelem számára már a sugárhajtású Geran drónok megjelenése is új feladatot jelentett. Az iráni eredetű Shahed konstrukcióból kiinduló orosz fejlesztések egyre inkább elmosódó határt teremtenek az egyszer használatos támadódrónok és az olcsó robotrepülőgépek között. Az IISS nemzetközi stratégiai kutatóintézet a Geran–5 megjelenését is ebbe a folyamatba helyezte.
Gyors környezeti alkalmazkodás a Geran 5-tel
Az ukrán hírszerzés adatlapja a Geran–5 esetében 450–600 kilométer/órás sebességet, 950 kilométeres hatótávolságot és 90 kilogrammos harci részt ad meg. Ezek ukrán hírszerzési adatok, de jól érzékeltetik a fejlesztés irányát: a korábbi légcsavaros támadódrónoknál gyorsabb eszközökkel kell megküzdeni.
A sebességkülönbség az elfogás módját is meghatározza. Egy hátulról üldöző elfogódrónnak gyorsabbnak kell lennie a célpontjánál, és a távolság ledolgozásához is időre van szüksége. A szemből vagy oldalról végrehajtott elfogás megoldást jelenthet, de ehhez időben érkező felderítési adatok és pontos rávezetés szükséges. Attól tehát, hogy egy ország képes olcsó elfogódrónokat gyártani, még nem biztos, hogy azok minden új támadóeszközzel szemben használhatók.
Az amerikai CSIS kutatóintézet szeptemberi elemzése szerint az orosz Geran-program egyik legfontosabb sajátossága a gyors alkalmazkodás. A navigációt, a kommunikációt, a hajtást és a hasznos terhet folyamatosan módosítják a harctéri tapasztalatok alapján; a bevált megoldásokat pedig sorozatgyártásba viszik. A fejlesztés így a már bevetett fegyvereken is folytatódik.
Már a hidak acélszerkezeteire is külön robbanófej készül
A Geran–4 ősszel megjelent változata azt mutatja, hogy a fejlesztések a sebesség növelésén túl a tájékozódást és a pusztító hatást is érintik.
Az ukrán hírszerzés október 5-i közleménye szerint az új változat olyan optikai rendszert kapott, amely a fedélzeti érzékelő képét a számítógép memóriájában tárolt referenciaképpel veti össze. Ez a műholdas helymeghatározás mellett önálló tájékozódási lehetőséget adhat, és mérsékelheti a műholdjelek zavarásának hatását. Hasonló rendszert a Geran–5 egyik új változatánál is azonosítottak.
Ez azt jelenti, hogy a fegyver nem szorul műholdas vagy GPS támogatásra, hanem saját maga keresheti a célpontot a talaj jellegzetességei alapján is. Ellenőrizheti, hogy merre jár, miként egy autós a műholdas navigáció kiesése után egy folyókanyarból vagy jellegzetes útkereszteződésből is felismerheti a helyét. A rendszer tényleges pontossága azonban a képek minőségétől és a körülményektől is függ.
Az ukrán közlemény különleges, kumulatív vágóhatású harci rész megjelenéséről is beszámolt. Ezt hidak szerkezeti elemeinek és nagyfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak rongálására szánták. A robbanás energiáját keskeny sugárba összpontosító megoldás célja az acélszerkezet átvágása. A találat nem feltétlenül dönti le a hidat, mert a rombolást a becsapódás helye, a szerkezet felépítése és a találatok száma is befolyásolja.
Modellrepülő-hajtóműből is lehet fegyver
A Banderol nevű orosz robotrepülőgép ugyanezt az olcsóbb gyártásra törekvő szemléletet példázza. Az ukrán hírszerzés már 2025 májusában részletes műszaki ismertetést közölt róla. A fegyvert a Kronstadt vállalat fejlesztette, elsődleges hordozójaként az Orion drónt jelölték meg, és akkor már dolgoztak a Mi–28N harci helikopterhez való illesztésén is.
Az ismertetés egyik figyelemre méltó eleme a kínai Swiwin sugárhajtómű. Az ukránok szerint olyan, modellrepülőgépekhez kínált típus került a fegyverbe, amely internetes piactereken is elérhető volt. Ez jól érzékelteti, hogyan kerülhetnek kereskedelmi forgalomban kapható alkatrészek nagy hatótávolságú támadófegyverekbe.
A repülőgépről indítható S–71K Kovjor más megoldást alkalmaz. Az ukrán hírszerzés a Szu–57-es vadászgéphez fejlesztett eszközként tartja nyilván, 250 kilogrammos harci résszel. A Janes szaklap ismertetése szerint ennek alapja egy hagyományos repeszhatású légibomba, amelyet a sugárhajtású fegyver orrába építettek. Itt tehát egy meglévő bombát alakítottak át távolabbról célba juttatható csapásmérő eszközzé.
A döntő kérdés: mennyit tudnak gyártani?
Az új fegyverek megjelenése nem jelenti azt, hogy valamennyi típus azonos mértékben bevált, vagy már nagy mennyiségben rendelkezésre áll. Bár az ukrán hírszerzés által közzétett műszaki adatok fontos támpontok, de nem adnak teljes képet a gyártásról, a megbízhatóságról és a tényleges harctéri eredményességről.
Veszélyességüket a különböző eszközök együttes alkalmazása növelheti. Ha egy támadási hullámban lassabb drónok, gyorsabb sugárhajtású eszközök és hagyományos rakéták is érkeznek, a védelemnek egyszerre többféle célpont között kell elosztania radarjait, elfogódrónjait és rakétáit. A támadó számára már az is előny lehet, ha az olcsóbb fegyverek lekötik a légvédelmet, miközben más eszközök eljutnak a céljukig.
Ukrajna számára ezért a verseny egyre inkább a gyártósorokon is zajlik. A döntő az, hogy az oroszok milyen gyorsan tudják nagy számban előállítani a bevált új fegyvereket, és az ukránok milyen ütemben képesek hozzájuk igazítani az elfogóeszközöket. Egy új típus néhány példányát még kezelheti a meglévő védelem, de ugyanannak a fegyvernek a rendszeresen érkező tömege már más léptékű feladat.