Milosevic csak néhány évvel élte túl áldozatát.
HIRDETÉSNégy volt szerb titkosszolgálati tisztet ítéltek újra börtönbüntetésre Slavko Curuvija szerb újságíró 1999-es meggyilkolása miatt. Abíróság összesen 100 évre ítélte a négy férfit a gyilkosságban való részvételük miatt.
A 49 éves újságíró Slobodan Milosevic volt szerb vezető egyik legkeményebb és legbefolyásosabb kritikusa volt. Közvetlenül halála előtt a kormánypárti média árulónak nevezte, mert felszólította a NATO-t, hogy bombázzon szerbiai célpontokat.
Radomir Markovic-ot, a titkosrendőrség korábbi vezetőjét és Milan Radonjic-ot, a belgrádi részleg vezetőjét egyaránt 30 éves börtönbüntetésre ítélték, míg két másik titkosszolgálati tiszt, Ratko Romic és Miroslav Kurak 20 évet kapott.
A négy férfit 2019-ben már bűnösnek találták, de az ítéletet a bíróság hatályon kívül helyezte. Markovic 40 éves börtönbüntetését tölti Milosevic öt másik ellenfele, köztük Ivan Stambolic volt szerb elnök meggyilkolásáért. Radonjic és Romic házi őrizetben van.
Az 1999-es, az Egyesült Államok vezetésével végrehajtott háromhetes NATO-légicsapás gyakorlatilag véget vetett a koszovói háborúnak, amelyben 13 000 ember halt meg, többségük albán nemzetiségű koszovói volt. Milosevic ezután rákényszerült, hogy elfogadja a nemzetközi közösség béketervét.
A következő, 2000 szeptemberi szerb elnökválasztáson az ellenzéki Vojislav Kostunica már az első fordulóban legyőzte. Milosevic nem fogadta el a vereséget és második fordulót akart, de az októberi belgrádi tömegtüntetés megbuktatta. Az erősödő nyugati nyomás hatására fél évvel később rendőri őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba került.
2001. június 28-án adták ki a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Vádat emeltek ellene a horvátországi, a boszniai, valamint a koszovói háborúban és népirtásban játszott szerepéért. Ezekben a konfliktusokban összesen 200 ezer ember vesztette életét és közel négymillióan menekültek el otthonaikból.
Háborús bűnök, emberiesség elleni bűntettek és népirtás miatt emeltek ellene vádat, de Milosevic végig ártatlannak vallotta magát és nem ismerte el az ENSZ bíróságának illetékességét. Többször kérte, hogy Moszkvába utazhasson gyógykezelésre, ám ezt a hágai törvényszék minden esetben elutasította. 2006-ban a cellájában halt meg, a bírósági ítélet megszületése előtt.