F.W. de Klerknek az első demokratikus választás után felajánlották az alelnöki tisztséget.
HIRDETÉSElhunyt a dél-afrikai apartheid utolsó elnöke, Frederik Willem de Klerk, akinek kulcsfontosságú szerep jutott a demokratikus átmenetben.
A halálhírt az FW de Klerk Alapítvány szóvivője erősítette meg a dél-afrikai sajtónak. Dave Steward közölte a News24 híroldallal, hogy az egykori elnök csütörtök reggel halt meg otthonában, Fresnaye-ben, miután hosszasan küzdött a rákkal. 85 éves volt. Felesége, Elita, két gyermeke, Susan és Jan, valamint unokái gyászolják.
Frederik Willem de Klerk (közkeletű rövidítéssel: FW) a dél-afrikai apartheid rendszer utolsó elnöke volt. Hatalmas szerepe volt a faji elnyomás lebontásában és a demokrácia kiépítésében. Ő adott amnesztiát Nelson Mandelának, akivel később együtt kormányozták az országot a demokratikus átmenet éveiben, munkájukért Nobel-békedíjat kaptak.
A róla elnevezett alapítvány idén júniusban jelentette be, hogy az egykori elnököt mezoteliómával diagnosztizálták - ez a rákos megbetegedések egy igen alattomos fajtája. Akár 30-40 évig is lappanghat, tünetei pedig sok más betegséghez hasonlóak, így akkor is nehéz diagnosztizálni, ha már megjelentek a tünetek. A betegség a belső szerveket körülvevő hártyát támadja, legtöbb esetben a mellhártya sérül - a betegség leggyakoribb okozója az azbeszt, amit korábban építkezéseken használtak, de rákkeltő hatása miatt már világszerte betiltották. A hosszú lappangási idő miatt azonban sokan vannak, akik az évtizedekkel ezelőtt belélegzett azbesztszálak miatt csak most kerülnek súlyos állapotba.
A dél-afrikai Gorbacsov
Az egykori politikus a Szovjetunió utolsó vezetőjéhez, Mihail Gorbacsovhoz hasonlóan sosem tagadta meg azt a rendszert, amelyben szocializálódott, de aktívan közreműködött annak lebontásában. További hasonlóság, hogy mind a régi, mind pedig az új rendszer hívei között vannak, akik károsnak ítélik a "hídemberek" történelmi szerepét.
FW de Klerk 1989 és 1994 között volt Dél-Afrikai elnöke, ő írta ki az ország történetében első többpárti választást. Egy hónappal később beiktatták az ország első színesbőrű elnökét, Nelson Mandelát, de Klerk pedig alelnöki tisztet kapott az új kabinetben. A politikus ekkor már több mint 30 éve ült a parlamentben: a jogász végzettségű férfi 1972 óta volt országgyűlési képviselő, hat évvel később pedig miniszterré nevezték ki. 1989-ben választották a Nemzeti Párt elnökévé, miután elődje agyvérzést kapott. Pontosan egy évvel később legalizálta a feketék - korábban betiltott - pártjait, az ANC-t, a PAC-ot, a SACP-ot, de más polgárjogi mozgalmak is előbújhattak az illegalitásból. Feltétel nélkül szabadon bocsátotta az évek óta börtönben ülő, de mégis befolyásos Nelson Mandelát. Ezután négy éven át tartó átmeneti időszak kezdődött, a magyar ellenzéki kerekasztalhoz hasonló egyeztetések végül elvezettek a 94-es demokratikus választásokhoz, 1993-ban pedig a Nobel-békedíjra is érdemesnek találták az egyeztetéseket vezető két politikust.
Két évvel később kétszer is bocsánatot kért a pártja által elkövetett etnikai bűnökért, de óvatos, kompromisszumos fogalmazásáért sokan kritizálták. Egy évvel később visszavonult az aktív közéleti szereptől. Az általa létrehozott alapítvány a demokratikus rendszer elemzésével és ellenőrzésével foglalkozott, de részt vett az Elders nevű nemzetközi szervezet létrehozásában is. Ezt egykori állam- és kormányfők hozták létre, és igyekeztek világszerte előmozdítani jogállamiságot és az állampolgári jogokat.
Ahogy idősödött, a személye körüli ellentmondások nem csillapodtak. 2012-ben egy, a CNN-nek adott interjújában védelmébe vette az apartheid rendszer néhány elemét, 2020-ban pedig nem volt hajlandó az elnyomó rendszert emberiesség elleni bűnnek nevezni, ezért is sok kritikát kapott.
Ezután végleg visszavonult, ideje nagy részét az immunterápia és a pihenés töltötte ki.