Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

COP26: a tudósok már évek óta kongatják a vészharangot

Access to the comments Kommentek
Írta: Stefan Grobe / Euronews
euronews_icons_loading
COP26: a tudósok már évek óta kongatják a vészharangot
Szerzői jogok  Alastair Grant/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved

A világ vezetőinek cselekedniük kell, hogy "megmentsék az emberiséget" - ezek voltak Antonio Guterres ENSZ-főtitkár drámai szavai a héten Glasgowban megrendezett történelmi jelentőségű COP26 klímacsúcs megnyitóján.

Guterres nincs egyedül. Valójában a tudósok már évek óta kongatják a vészharangot.

A közvélemény nyomása pedig folyamatosan erősödik.

A klímaaktivisták ismét hallatták hangjukat a helyszínen és azon kívül is.

Greta Thunberg, svéd klímaaktivista a konferencia helyszínén a tüntetésen azt mondta: "A COP-on belül csak politikusok és hatalmon lévők vannak, akik úgy tesznek, mintha komolyan vennék a jövőnket, úgy tesznek, mintha komolyan vennék azoknak az embereknek a jelenét, akiket már ma is érint az éghajlati válság. A változás nem onnan bentről jön majd. Az nem vezetés. Ez a vezetés. Így néz ki a vezetés."

Scott Heppell/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved
Greta Thunberg tüntetőkkel Glasgowban 2021. november 5.Scott Heppell/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved

Néhány globális kulcsszereplő, mint a kínai Hszi Csin-ping és az orosz Putyin, még a találkozót is teljesen figyelmen kívül hagyta.

Az sem világos, hogy Biden amerikai elnöknek megvan-e a kongresszus támogatása ambiciózus éghajlatvédelmi programjához.

Ilyen körülmények között az Európai Unió lassan az éghajlatváltozás elleni küzdelem globális vezetőjévé válik.

Ezt felismerve Brüsszel más országokat is arra ösztönöz, hogy vegyék ki a részüket a harcban.

Kifutunk az időből!
Ursula von der Leyen
az Európai Bizottság elnöke

"Határozottan el kell köteleződnünk amellett, hogy 2030-ig lecsökkentjük a szén-dioxid- kibocsájtást. A nulla kibocsájtás 2050-ig jó, de ez nem elég. Már ebben az évtizedben valódi cselekvésre van szükségünk. Mindannyiunknak fel kell gyorsítanunk a zéró kibocsájtáshoz vezető versenyt" - tette hozzá Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

A COP26 eddig jelentős eredményeket hozott.

A világ vezetői például ígéretet tettek arra, hogy 2030-ig véget vetnek az erdőirtásnak, és visszafordítják a folyamatot, és erre 15 milliárd eurót tettek le az asztalra.

Még Brazília is, ahol az Amazonas esőerdejének hatalmas területeit vágták ki, részese volt a megállapodásnak.

A konferencián elkötelezték magukat az Egyesült Államok és az EU által vezetett erőfeszítések mellett is, hogy 2030-ig a 2020-as szinthez képest 30%-kal csökkentik a metán kibocsátását, ami szintén mérföldkőnek számít.

Konkrét intézkedéseket vitattak meg az úgynevezett Nagy Zöld Fal kezdeményezés megvalósítása érdekében Afrikában, amely a Száhel övezet 11 országában több mint 20 millió fa ültetését tervezi.

Tehát rengeteg projekt, terv és kezdeményezés van a bolygó megmentésére.

Lehet-e elégséges az, ami most Glasgowban történik?

Azért, hogy erre a kérdésre választ kaphassunk, Stefan Grobe a Greenpeace Európai részlegének politikai tanácsadójával, Silvia Pastorellivel beszélgetett.

Grobe: Először is, mondja el nekünk az általános benyomását, hogyan alakul eddig a COP26, jó úton haladnak-e?

Pastorelli: Ez egy nagyon jó kérdés. Az elmúlt napokban már láttunk néhány fontos fejleményt. Azonban fennáll a veszélye annak, hogy a tárgyalások további késlekedésbe torkollnak. Ez egy nagy kockázat, hogy a kormányok nagy hangsúlyt fektetnek majd az ellentételezésekre. Miközben tudjuk, hogy az ellentételezések nem akadályozzák meg, hogy a kibocsátások megfőzzék a bolygónkat, hanem átverés a valódi kibocsátáscsökkentés késleltetésére. És ott van az a kockázat is, hogy a kormányok a legfontosabb döntéseket egy későbbi időpontra halasztják.

Grobe: A környezetvédők mindig is azt mondták, hogy a valódi klímavédelmi intézkedésekhez nagy változásokra van szükség mindenkitől - például elektromos autók vezetésére, arra, hogy leszokjanak a gázfűtésről vagy, hogy a jövőben kevesebbet repüljünk. Készen állnak erre az emberek?

Pastorelli: Nos, legyünk egyértelműek: az éghajlati válság hatalmas zavarokat fog okozni, és már most is okoz, akár készen állnak rá az emberek, akár nem. Ezt látjuk az erdőtüzeknél, az aszályoknál, a trópusi viharoknál és így tovább. És ezek egyre halálosabbak lesznek. Egyre intenzívebbek, egyre költségesebbek. Értem a kérdését. De úgy gondolom, hogy a semmittevés vagy a nem elégséges cselekvés költségei messze meghaladják a szükséges változtatások költségeit. És azt hiszem, fontos, hogy ne feledjük, hogy a nap végén az éghajlati válság elleni küzdelem nem annyira az egyéni döntéseken múlik, mint például a villany lekapcsolása, ami természetesen pozitív és fontos dolog. Hanem azon fog múlni, hogy a kormányok fokozatosan kivonulnak-e a fosszilis tüzelőanyag-iparból. A COP vezetői számára pedig az a kérdés, hogy készen állnak-e erre vagy sem.

Grobe: Minek kell történnie ahhoz, hogy a Greenpeace sikeresnek nevezze a COP26-ot?

Pastorelli: Glasgow-ban a siker a következőképpen nézne ki: Először is, szükségünk van egy nyilatkozatra a kormányoktól, amelyben kijelentik, hogy a fosszilis tüzelőanyagok korszakának vége, és hogy ettől a naptól kezdve nem lesz többé szén, olaj és fosszilis gázprojekt. A globális kibocsátást 2030-ig a felére kell csökkentenünk, és egyértelműen el kell utasítanunk a szén-dioxid-kiegyenlítések globális piacára vonatkozó, jelenleg készülő terveket, mert ezek nem működnek. És végül, végül, de nem kevésbé fontos, hogy a gazdag országoknak szolidaritást kell vállalniuk a frontvonalban lévő és a sebezhető országokkal. A kevésbé fejlett országoknak évi egymilliárd dollárt ígértek az éghajlati válság hatásaihoz való alkalmazkodásra. És ez még nem valósult meg.

Miközben a COP26 konferencia zajlik, az éghajlatváltozás nem áll meg.

Bangladest, az alacsony fekvése miatt különösen érzékenyen érintik az árvizek és a szélsőséges időjárási viszonyok.

A ciklonok és az árhullámok a part menti területeket sújtják, a mezőgazdaság megsemmisül, az emberek pedig kénytelenek elhagyni földjeiket.

És ez ismétlődik évről évre.

Azok számára, akik a vízparton élnek, nincs menekvés.

Merre tovább? A deltában élők nem tudják.