Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A terrorista galádul gerjeszti a félelmet; áldozatai, gyakran honfitársai jobbára vétlen emberek

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Emlékezés a bali terrortámadás vétlen áldozataira
Emlékezés a bali terrortámadás vétlen áldozataira   -   Szerzői jogok  AP Photo/Firdia Lisnawati

A terrorizmusnak mind a mai napig nincs meghatározása, pontosabban nincs nemzetközileg elfogadott definíciója. Másfélszáz változata ismert, de általános egyetértést kiváltót még nem fogalmaztak meg. Ez egy kissé megnehezíti az ellene folytatott harcot is. A körülményeket azonban ismerjük. A terrorizmus indítéka lehet politikai, ideológiai vagy vallási. A célja a félelemkeltés – ebből származik az elnevezése is. A módszerei a legváltozatosabbak: középkori módszerekkel lefejeznek, repülőt irányítanak emberekkel zsúfolt épületbe, nyilat rántanak, fiatal lányokat rabolnak el, robbanóanyaggal megrakott kamiont röpítenek a levegőbe, szállodákat, bevásárlóközpontokat ostromolnak meg. A vizualitás fontos, mert a félelmet csak fokozza, és ebben a média a terroristák malmára hajtja a vizet. A terrorista – aki lehet fanatikus muzulmán vagy hithű keresztény – érkezhet külföldről vagy irányíthatják külföldről, lehet elkeseredett menekült, de olyan visszahúzódó állampolgárnak tűnő szomszéd, aki váratlanul fegyvert ránt, és lemészárolja szomszédait vagy honfitársait. Ez utóbbiak pedig – az áldozatok – az esetek túlnyomó többségében teljesen ártatlanok; vesztükre rossz időben tartózkodtak rossz helyen.

Minden kétséget kizárólag terrortámadásnak minősítette a norvég rendőrség a 2021. október 13-án, az esti órákban bekövetkezett, öt halálos áldozatot és két sebesültet követelő kongsbergi ámokfutást. A tettes a 37 éves dán Espen Andersen Bråthen, akit igazságügyi pszichiátriai szakértők fognak vizsgálni.

Bråthen Dániában született, de élete java részét az Oslótól 80 kilométerrel délnyugatra fekvő norvég kisvárosban töltötte, ahol először az íjával hadonászott vészjóslóan, majd négy vétlen nőt és egy férfit ölt meg szúrófegyverekkel, kettőt pedig megsebesített. Az áldozatok életkora 50-70 év volt.

Már 2017-ben két videóban is azzal fenyegetőzött, hogy valamit elkövet – állítják a helybeliek, de a rendőrség erről csak 2020-ban értesült. A jelek szerint nem léptek.

Az már bizonyos, hogy Bråthen áttért az iszlám vallásra.

„Évek óta aggódunk érte. Ő nem egy szörnyeteg, hanem egy érzékeny és sérülékeny ember, aki sokat küzdött a pszichéjével, viszont soha nem kapott segítséget. Teljesen összezavarodott, és mindenkit eltaszított magától” – mondta egy barátja a Nettavisennek.

„Kétségtelen, hogy maga a cselekmény terrorcselekménynek tűnik, de most az a fontos, hogy a nyomozás folytatódjon, és meg tudjuk állapítani a vádlott indítékát” – jelentette ki Hans Sverre Sjøvold norvég rendőrfőkapitány.

Két nappal a kongsbergi mészárlás után, 2021. október 15-én az II. Erzsébet királynő által hat éve lovaggá ütött Sir David Amess konzervatív képviselő épp a választóival találkozott az angliai Leigh-on-Sea kisváros metodista templomában, amikor egy, az utcáról betérő férfi késsel többször megszúrta. A képviselő a gyors orvosi beavatkozás ellenére a helyszínen meghalt.

A tettest elfogták, és néhány nappal később meg is nevezték. A 25 éves Ali Harbi Ali brit állampolgár, szomáliai felmenőkkel. Apja, Harbi Ali Kullane korábban a szomáliai kormányfő egyik tanácsadója volt. A fiú radikális nézetei miatt már korábban a hatóságok látókörébe került, de az MI5 nem foglalkozott vele komolyabban.

A rendőrség a hidegvérű gyilkosságot terrorcselekménynek minősítette. Az elkövető indítéka egyelőre tisztázatlan. A nyomozás szerint a merénylet iszlamista szélsőségesekhez köthető. A vizsgálatot a Scotland Yard terrorellenes parancsnoksága irányítja.

A terrorizmus definíciója

Noha a norvég és a brit rendőrség egyaránt terrorról beszél, a terrorizmusnak még nincs egységes, jogilag is elfogadott definíciója. A bűncselekmények közös jellemvonásai azonban támpontot adnak legalább a terrorizmus leírásához.

A terrorizmus az erőszak alkalmazásának vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, amely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni – írja Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület Biztonságpolitikai szemléjében. A félelemkeltés az erőszak minden formájának – a kocsmai verekedéstől a hagyományos hadviselésig – velejárója, de a terrorizmus esetében a viszony fordított: az erőszak közvetlen áldozatai, kárvallottai legfeljebb csak jelképes kapcsolatban állnak az akció valódi céljával, kiválasztásuk a leggyakrabban véletlenszerű. Az utcai bunyóban és a háborúban egyaránt ellenfelek vagy legalábbis ellenlábasok állnak egymással szemben, a terror áldozatai azonban vétlen járókelők, turisták – olyanok, akik balszerencséjükre rosszkor tartózkodtak rossz helyen.

AP Photo/Alexander Zemlianichenko
A 2010-es ljubjankai metrórobbantás áldozatainak emlékéreAP Photo/Alexander Zemlianichenko

A terrorizmus másik ismérve a félelemkeltés, amit csak fokoz a tömegmédia, amely nemzetközi méretekben képes az embereket az erőszak sokkoló jeleneteinek részeseivé tenni, és ezzel a terror hatását fokozni. Maga a szó latin eredetű: a terreo ijesztést, megfélemlítést jelent.

A terrorizmus politikai vonatkozásait a francia forradalom idején nyerte. A Robespierre által irányított francia törvényhozás rémuralma alatt 17 ezer embert végeztek ki nyilvánosan. Ez volt a „régime de la terreur”. Edmund Burke konzervatív angol politikus használta a legelsők között a „terrorizmus” és a „terrorista” kifejezéseket, amelyekkel a jakobinus állam túlkapásaira hívta fel a figyelmet.

A terrorizmus kifejezést kezdetben az állam által elkövetett erőszakkal társítottak, később francia és orosz anarchistákat jellemeztek vele a 19. század végén – írta Dr. Serbakov Márton Tibor: A terrorizmus definíciójának kérdése c. tanulmányában. A második világháború után a terroristák új eljárásokat alkalmaztak. Megsokasodtak például a repülőgép-eltérítések. A terrorizmus és az ellene folytatott harc a szeptember 11-i terrortámadással új korszakába érkezett: ez egy kevésbé kiszámítható, új típusú terrorizmus, ami totális háborút vív, és sem eszközeiben, sem módszereiben, vagy célpontjaiban nem ismer korlátokat.

A terrorizmus fejlődési útjának feltérképezése bizonyára nem segíti fogalmának meghatározását, de az újkori történelem néhány kiragadott példája talán megvilágítja, hogyan jutottunk el odáig, hogy egy ember a 21. században avíttnak mondható fegyverrel, íjjal kelt riadalmat, majd vélhetően vallási okokból hidegvérűen kioltja a szomszédai életét.

A müncheni vérontás, 1972

A müncheni vérontás az 1972-es nyári olimpiai játékok alatt Münchenben, szeptember 5-én elkövetett támadás volt. A Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorista csoport nyolc tagja túszul ejtette az izraeli olimpiai csapat kilenc tagját, további kettőt pedig megöltek. A palesztinok az akciót Ikrit és Biram műveletnek nevezték két olyan palesztin keresztény falu után, amelynek lakóit az 1948-as arab-izraeli háború során az izraeliek elűzték. A Fekete szeptember parancsnoka Luttif Afif volt, aki egyben a tárgyalásokat is vezette. Neki és társainak nyugatnémet neonácik nyújtottak logisztikai segítséget.

Röviddel a túszejtés után Afif az izraeli börtönökben lévő 234 palesztin fogoly és a Vörös Hadsereg Frakció letartóztatott alapítóinak, Andreas Baadernek és Ulrike Meinhofnak a szabadon bocsátását követelte. A sikertelen reptéri kiszabadítási akció során a kilenc túsz életét vesztette, míg nyolc terrorista közül öttel végeztek. A kereszttűzben egy nyugatnémet rendőr is meghalt. A három túlélő terroristát letartóztatták. A következő hónapban azonban a Lufthansa 615-ös járatának eltérítését követően a nyugatnémet kormány túszcsere keretében szabadon engedte őket. A vérontást az izraeli kormány az Isten haragja hadművelettel torolta meg, amely felhatalmazta a Moszadot, hogy felkutassa és megölje a müncheni mészárlás tetteseit.

Az izraeli válogatott sportolóinak egyébként természetesen semmi köze nem volt az Ikritben és Biramban végrehajtott műveletekhez.

A nyári olimpián bekövetkezett tragédiának Steven Spielberg állított emléket a München c. filmjével.

Tűzvész az abadani Rex moziban, 1978

Négy férfi 1978. augusztus 19-én 20:21-kor elreteszelte az iráni Abadanban található Rex mozi bejáratait, majd kannákból repülőgép-üzemanyaggal locsolták le épületet. A tűz a nagyterem három bejárati ajtaja előtt keletkezett, ahol gyufával lobbantották lángra a gyúlékony kerozint. A támadók elmenekülésük előtt kívülről gondosan eltorlaszolták az ajtókat, ezért néhány néző a tetőn keresztül próbált menekülni.

Az uralkodó Pahlavi-dinasztia kezdetben az „iszlám marxistákat” tette felelőssé, később pedig arról számoltak be, hogy iszlám fegyveresek gyújtogattak.

Ezzel szemben a forradalmárok azt állították, hogy a kegyetlenségéről elhíresült SZÁVÁK titkosrendőrség ügynökei üldöztek olyan személyeket, akik beszaladtak a moziba, hogy elrejtőzzenek. Később a szökevények (vagy az őket üldöző SZÁVÁK-ügynökök) bezárták a mozi ajtaját.

Sosem tisztázódott a gyújtogatók kiléte.

Az áldozatok valós számát is csak találgatják: 377-en, de akár 470-en is lehettek. Mindenesetre sem az uralkodói családhoz, sem a forradalomhoz nem volt közük. Azért ültek be a moziba, hogy megnézzék a forradalom előtti egyik legnépszerűbb perzsa filmet, a Masszúd Kimiai rendezte A szarvast.

A tűz az iráni forradalmat lobbantotta lángra, amivel megdőlt Pahlavi sah hatalma, helyét pedig Khomeini ajatollah vette át.

AP Photo/Firdia Lisnawati
Reza Pahlavi sah ellen tüntettek Új-Delhiben, 1978-ban, az abadani Rex moziban bekövetkezett tűzvész utánAP Photo/Firdia Lisnawati

Robbantás a bolognai pályaudvaron, 1980

Egy őrizetlen bőröndbe rejtett nagy erejű pokolgép robbant fel 1980. augusztus 2-án 10:25-kor a bolognai pályaudvar légkondicionált várótermében, amely tele volt a rekkenő hőség elől enyhülést kereső emberekkel. A robbanás beszakította a váróterem födémjét, a főépület nagy részét lerombolta, és károkat okozott az első peronon várakozó Ancona-Chiasso szerelvényen is.

Az állomás azon a szombaton tele volt turistákkal. A várost felkészületlenül érte a súlyos katasztrófa. A járókelők nyújtottak elsősegélyt az áldozatoknak, és segítettek a romok alá szorultak mentésében. Nem volt elegendő mentőkocsi sem, így a sérülteket az arra járó autókkal, taxikkal, sőt a tömegközlekedés buszaival szállították kórházba. Ez utóbbiak egyike, a 37-es busz később a vérfürdő mementója lett. A ferragosto, a nyári szabadság miatt zárva tartott kórházi osztályokat újra megnyitották az érkezők ellátására.

A példátlan merénylet volt a második világháború óta a legsúlyosabb atrocitás volt Olaszországban.

AP Photo
A bolognai pályaudvari robbantás után, 1980. augusztus 2-ánAP Photo

A hatóságok kezdetben arra gyanakodtak, hogy a pusztítást a pályaudvar alagsorában álló régi kazán robbanása okozta, és csak a hosszas nyomozás után állapították meg, hogy a koffer 5 kilogramm TNT-t, valamint 18 kilogramm T4-et (polgári felhasználásra szánt nitroglicerint) rejtett, amit egy újfasiszta szervezet, a NAR tagjai hoztak működésbe. Négyet közülük életfogytiglanra ítélt a bíróság, amely kimondta, hogy a bolognai robbantás „politikai vérfürdő” volt.

A merényletnek 85 vétlen halálos áldozata volt, és több mint 200-an megsérültek.

A PanAm 103-as járatának tragédiája, Lockerbie, Skócia, 1988

A Pan Am 103-as járata Frankfurtból indult Detroitba – egy londoni és egy New York-i átszállással. Három nappal karácsony előtt, 1988. december 21-én, nem sokkal 19:00 óra után, amikor a Boeing 747-es a skót Lockerbie felett repült, a fedélzeten elrejtett bomba megsemmisítette az utasszállítót. Maradványai a skóciai város egyik utcájára zuhantak. A 243 utas és a 16 fős személyzeten kívül Lockerbie-ben 11 lakos is életét vesztette. Összesen 270 vétlen áldozatával ez volt az Egyesült Királyság történelmének legtragikusabb terrortámadása.

Három évig tartó nyomozás után, 1991 novemberében elfogatóparancsot adtak ki két líbiai állampolgár ellen, akiket hosszas alkudozás után 1999-ben Moammer Kadhafi líbiai vezető kiadott. Végül csak egyiküket, Abdelbaszet al-Megrahit, a líbiai hírszerzés tisztjét ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, de 2009 augusztusában könyörületből szabadon engedték, miután prosztatarákot diagnosztizáltak nála.

Kadhafi 2003-ban vállalta a felelősséget a Lockerbie-bombamerényletért, és kártérítést fizetett az áldozatok családjainak, de csak azért, hogy mentesüljön a Líbia elleni ENSZ-szankciók alól. A 2011-es első líbiai polgárháború idején a volt igazságügyi miniszter azt állította, hogy a líbiai vezető személyesen rendelte el a bombázást. Indítékai mind a mai napig ismeretlenek, és már sosem fognak kiderülni, mert 2011-ben vele is végeztek.

Bombák Bombayben, 1993

Detonációk sorozata rázta meg Bombayt, mai nevén Mumbait 1993. március 12-én. Az első nagy erejű autóbomba 13:30-kor robbant a tőzsdeépület alagsorában. A 28 emeletes irodaház súlyosan megrongálódott, és számos közeli irodaház is kárt szenvedett. Fél órával később egy másik autóbomba robbant a Corporation Bank Mandvi fiókja előtt. Valamivel több mint két óra alatt, 15:40-ig összesen 12 robbanás rázkódtatta meg a várost. A többségét autóba rejtették, de volt néhány robogókon elhelyezett is.

Három szálloda volt a célpontja az elkövetők által lefoglalt szobákban hagyott bőröndbombáknak. Bankokat, a regionális útlevélhivatalt, az Air India épületét és egy nagyobb bevásárlóközpontot is támadás ért. Az egyik legvégzetesebb robbanás egy emeletes buszon 90 ember halálát okozta.

Azon a márciusi napon összesen 257-en haltak meg, a sérültek száma pedig meghaladta az ezernégyszázat.

AP Photo/Sherwin Crasto
Robbantás után a bombayi Worili Roadon, 1993. március 12-énAP Photo/Sherwin Crasto

Az elkövetők után hajtóvadászat indult. Több tucat embert ítéltek el, akik a helyi bűnszervezet, a D-Company megbízásából gyilkoltak. A bandafőnök, a Köpcösre, Joaquín Guzmánra hasonlító Dawood Ibrahim, a merényletek kitervelője azonban a pakisztáni Karacsiba menekült, és megúszta a felelősségre vonást – pedig az Egyesült Államok is körözte, mert kapcsolatba állt az Al-Káidával és Oszáma bin Ládennel.

Tizenöt évvel később a történelem megismétlődött. Az indiai nagyvárost 2008-ban négy napon át tartotta rettegésben egy pakisztáni iszlamista terrorszervezet tíz tagja. November 26. és 29. között egy tucat összehangolt támadásban 166 embert öltek meg Mumbai előkelő negyedeiben. A terroristák megmaradt tagjai a Taj szállodában barikádozták el magukat, ott végzett velük az indiai nemzetbiztonsági gárda a Fekete Tornádó hadműveletben.

Tíz évvel később, 2018-ban Nawaz Sharif volt pakisztáni miniszterelnök azt sugallta, hogy a pakisztáni kormánynak szerepe volt a 2008-as mumbai támadásban.

A tokiói metró elleni ideggáz-támadás, 1995

A tokiói metróban elkövetett szarintámadást hazai terroristák követték el. Öt összehangolt támadásban az Aum Sinrikjó szekta tagjai 1995. március 20-án szarin ideggázzal mérgeztek a tokiói metró három vonalán – csúcsforgalomban. Tizenhárom vétlen utas meghalt, 5500-an különböző mértékű mérgezést szenvedtek, és csaknem ezren átmeneti látászavarokra panaszkodtak. A támadás azokon az állomásokon áthaladó szerelvények ellen irányult, amelynek közvetlen közelében van a Diet, a japán törvényhozás épülete.

Az Aszahara Sókó által vezetett csoport már egy korábbi szarintámadással is felhívta magára a figyelmet. A szarin mellett más idegmérget is kotyvasztottak, köztük VX-et. Kísérleteztek a botulinum toxin előállításával is.

Miután Aszahara tudomást szerzett egy március 22-re tervezett rendőrségi razziáról, a tokiói metrótámadással próbálta lassítani a szektával kapcsolatos rendőrségi nyomozást. Apokalipszist vizionált, majd egy azt követő harmadik világháború volt a végső célja, amelyben a szektatagok mélyen hittek.

Kyodo News via AP
Aszahara Sókó kivégzéséről tudósított mindenki Japánban 2018. július 6-ánKyodo News via AP

Nem érte meg. A támadást követő razzia során a rendőrség vele együtt letartóztatta a szekta több mint 200 tagját. Az Aum vezetői közül tizenhármat, köztük magát Aszaharát is halálra ítélték, majd később kivégezték.

Robbantás Oklahoma Cityben, 1995

Hetekkel a tokiói után hasonló, de sokkal pusztítóbb merényletet követett el két amerikai szintén honfitársai ellen. Timothy McVeigh és katonatársa, Terry Nichols 1995. április 19-én 9:02-kor egy robbanóanyaggal megtöltött kamionnal csaknem a földdel tett egyenlővé egy kilenc emeletes szövetségi épületet Oklahoma Cityben. Az iszonyú detonáció után 168 halott maradt, több mint 680-an pedig megsérültek.

AP Photo
A robbanás után, Oklahoma City, 1995. április 19.AP Photo

A robbanás méretére utal, hogy 16 háztömbnyi körzetben 324 épület rongálódott meg, 86 autó semmisült meg vagy égett porig. Az anyagi kár a becslések szerint 652 millió dollárra rúgott. Az Alfred P. Murrah szövetségi épület maradványait a robbanás után teljesen le kellett bontani.

A két terrorista a fehér felsőbbrendűségben hitt, bosszújuk indítéka az 1993-as wacói ostrom volt, amikor a hatóságok egy 51 napig tartó patthelyzet után lerohantak egy dávidiánus szekta tulajdonában álló birtokot. A heves tűzharc után felgyújtott ranchon 75-en haltak meg.

McVeigh szerint az FBI nyomozói katonákként viselkedtek, parancsnokságuk egy szövetségi épületben volt, ezért azon torolta meg a wacói vérfürdőt. Csak éppen ártatlan embereket ölt meg. Legfiatalabb áldozata egy három hónapos csecsemő volt.

Őt kivégezték, társa életfogytiglant kapott, az Egyesült Államok törvényhozása pedig elfogadta a terrorizmusellenes törvényt.

Lakóépületek robbantása Oroszországban, 1999

Négy robbanás rázta 1999. szeptember 4. és 13. között Bujnakszk, Moszkva és Volgodonszk lakóépületeit. Több mint háromszázan meghaltak, a sérültek száma meghaladta az ezret, a félelem hulláma pedig végig söpört a terebélyes országon.

AP Photo/Ivan Sekretarev
A moszkvai robbantás 1999. szeptember 9-énAP Photo/Ivan Sekretarev

Az orosz duma elnöke szeptember 13-án elhamarkodottan bejelentette, hogy Volgodonszk városában újabb robbantás történt, de ez csak három nappal később, szeptember 16-án következett be. A robbantásokért csecsen fegyvereseket tettek felelőssé, noha Aszlan Maszhadov csecsen elnök cáfolta a vádakat.

Szeptember 22-én Rjazany egyik lakóházában találtak és hatástalanítottak egy gyanús szerkezetet. Egy nappal később Vlagyimir Putyin kormányfő dicsérte a rjazanyiak éberségét, majd elrendelte Groznij bombázását, és ezzel elkezdődött a második csecsen háború. A helyi rendőrség ugyan letartóztatta a KGB utódjának, az FSZB-nek a három ügynökét, akik a szerkezeteket Rjazanyban elhelyezték, de főnökük azt mondta, hogy a rjazanyi incidens egy terrorellenes gyakorlat volt, a szerkezet pedig csak cukrot tartalmazott.

Az illetékes helyi bíróságok annak rendje-módja szerint ítélkeztek, és a többi között kimondták, hogy a támadásokat egy bizonyos Acsemez Gocsijajev nevű orosz állampolgár szervezte és irányította iszlamista hadurak megbízásából. Gocsijajevet az orosz bin Ládennek tartották, de letartóztatni nem sikerült.

Valamennyi robbantást Ibn Al-Hattáb és Abu Omár al-Száif iszlamista hadvezérek rendelték meg, akiket megöltek. Öt másik gyanúsítottal a támadások során végeztek, hatot pedig terrorizmussal kapcsolatos vádak alapján ítéltek el az orosz bíróságok.

Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök válságkezelése nagymértékben növelte népszerűségét, ami néhány hónapon belül az elnöki pozícióhoz juttatta.

Szeptember 11., 2001

Az Oszáma bin Láden vezette al-Kádia négy összehangolt, gépeltérítéssel elkövetett merényletsorozatról szinte mindent tudunk. Mindegyik utasszállítón volt egy szabályos kiképzésben részesült terrorista pilóta, aki átvette a gép irányítását, majd megcélozta a kiválasztott, jelképes épületeket. Két gép lerombolta a World Trade Center ikertornyait New Yorkban, a harmadik pedig a Pentagonba csapódott. A negyedik is Washingtonba indult, de a vakmerő és bátor utasok lefegyverezték a gépeltérítőket, ami után a United Airlines 93-as járata a pennsylvaniai Shanksville közelében lévő egyik mezőre zuhant.

A World Trade Centert egyébként már korábban is kiszemelték: 1993. február 26-án egy 606 kilogramm robbanóanyaggal megrakott kamionnal tervezték ledönteni az északi tornyot úgy, hogy a délire zuhanjon. Teherautó-bomba robbant a komplexum északi tornya alatt. Emberek tízezreit szándékozták megölni. Ez nem sikerült, de hat ember – köztük egy terhes nő életét vesztette, több mint ezren pedig megsérültek. Aznap csaknem 50 ezer embert evakuáltak az épületekből.

AP Photo/Richard Drew
Törmelék maradt a World Trade Center ikertornyaiból, New York, 2001. szeptember 11.AP Photo/Richard Drew

A szeptember 11-i merénylet minden idők legvégzetesebb terrortámadása volt: a két New York-i toronyban 2595-en, a washingtoni Pentagonban 125-en, lezuhant gépen pedig 256-an haltak meg. A támadásnak tehát összesen 2996 vétlen áldozata volt. Rajtuk kívül meghalt a 19 terrorista is.

A 9/11 után Korinek László A terrorizmus című könyvében így jellemezte új típusú terrorizmust: a céljai nem megvalósíthatók, teljes megadást kíván, a támadás opciói korlátlanok, makroszinten céljai megkülönböztetettek (jelképes objektumok), mikroszinten megkülönböztetés nélküli célok jellemzik (civilek), hagyományos és nem hagyományos fegyvereket is egyaránt használ, az új típusú terrorizmus hatása nagy területre terjed ki, nemzetközi jellegű, figyelmeztetés nélkül csap le, és az öngyilkos akciók megtalálhatók az eszköztárában.

Az ezredforduló után a terrortámadások megsokasodtak. Példaként: az al-Káida ölt meg 202 vétlen embert, jobbára ausztrál turistákat az indonéziai Bali szigetén 2002-ben, és ugyanez a terrorszervezet vállalta a felelősséget a madridi vonatrobbantásokért 2004-ben, amelyekben összesen 191 ártatlan ember halt meg.

A Magyarok Nyilai, 2007

A terrorizmus nem kerülte el Magyarországot, ráadásul nem is kívülről érkezett. Jóval a kongsbergi ámokfutás előtt ebben is felbukkantak a nyilak, legalábbis egy szervezet megnevezésében.

A Hunnia-ügy volt Magyarország első olyan rendőrségi és bírósági esete, amelyben a hatóságok a vádlottakat bűnszervezetben elkövetett terrorcselekmények elkövetésével vádolták. Eredetileg a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg nevű szervezethez kötődött, amely a hatóságok szerint valójában a Budaházy György és Toroczkai László által 2007-ben létrehozott Hunnia Mozgalom Budaházy által vezetett „katonai szárnyával” azonos.

A vád szerint a csoport 2007 és 2009 között hajtott végre molotov-koktélos és robbantásos támadásokat az akkori szocialista-liberális kormánytöbbség tagjainak ingatlanjai, „meleg” szórakozóhelyek és egy jegyiroda ellen, valamint bántalmazták a Hír Televízió egyik műsorvezetőjét, egy egykori szocialista politikust. Csintalan Sándor megverését leszámítva a támadások nyomán más személyi sérülés nem történt, egyes esetekben a kár is jelentéktelen volt. A vádhatóság szerint azonban mindez nem az állítólagos terrorszervezet szándékain múlott.

A gyanúsítottak pere a kormányváltás után kezdődött.

A Magyarok Nyilai kormánybuktatásra készült, már attól sem riadtak volna vissza, hogy emberéleteket követelő támadásokat kövessenek el, csak hogy komolyan vegyék őket – idézett egy, a hatóságokkal együttműködő tanút az MTI arról a 2012-ben a Fővárosi Törvényszéken megtartott egyik tárgyalásról, amelyen Budaházy György és társai álltak a vádlottak padján.

MTI Fotó: Mohai Balázs
Budaházy György elsőfokú ítélethirdetése 2016-banMTI Fotó: Mohai Balázs

Négy évvel később, 2016-ban Budaházyt első fokon – társtettesként elkövetett terrorcselekmény, felbujtóként testi sértés és kényszerítés bűntettében, mindezt bűnszervezetben elkövetve vádpontokban – bűnösnek találták, és 13 évre ítélték. Ezzel egyidejűleg – szökés, elrejtőzés veszélye miatt – a bíróság elrendelte a házi őrizetet helyezését.

2018 áprilisában viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet súlyos megalapozatlanság és egyéb eljárásjogi hibák miatt hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte, amely 2018 őszén indult el. Azóta Budaházy szabadlábon él.

Gyilkosságokra készülő magyar terrorista csoportot számoltak fel – ezt viszont alig egy hónapja, szeptember végén jelentette a Magyar Nemzet.

Állami vezetőket – köztük Áder Jánost és Orbán Viktort –, továbbá kormánypárti és baloldali politikusokat, devizahitelekben ítélkező bírókat és családtagjaikat akarták meggyilkoltatni a magukat a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának nevező csoportosulás vezetői. A Terrorelhárítási Központ felszámoló egységei fogták el a gyilkosságokra készülő szélsőségeseket.

A megalapozott gyanú szerint 2021. szeptember 11-én egy Fejér megyei községben történt találkozójuk során – amelyről egy felvétel felkerült egy videómegosztó csatornára is – a csoport vezetői emberölések elkövetésére hívták fel a csoport tagjait azzal, hogy „ha ölnek, öljenek szépen”.

A radikális politikai nézeteket valló csoportosulás tagjaival vezetőjük közölte, hogy „hadiállapot van, és az igazságszolgáltatás tagjaira – így különösen az ún. devizahiteles perek kapcsán eljáró bírákra és családjukra – az én ítéletem halál”.

A „Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának Bírósága” nevében egy másik vezető név szerint sorolta fel az állami vezetők, kormánypárti és baloldali vezető politikusok, továbbá közéleti szereplők halálos ítéleteit.

Utøya, 2011

Július 22. – így emlékeznek Norvégiában arra a gyászos napra, amelyen a magányos, szélsőjobbos Anders Behring Breivik először Oslo kormányzati negyedében robbantott egy furgonba rejtett pokolgéppel, majd rendőrnek álcázva áthajózott Utøya szigetére, ahol egy nyári táborban fiatalokat mészárolt le. A robbantásban nyolcan haltak meg, 209-en pedig megsérültek. A szigeten 77 embert ölt meg, 32-t pedig megsebesített. Az utøyai áldozatok között voltak az akkori norvég kormányfő, Jens Stoltenberg barátai, valamint Mette-Marit norvég koronahercegnő mostohatestvére. Egy felmérés szerint minden negyedik norvég ismeri a merényletek legalább egy érintettjét.

Breiviket 2012 áprilisában állították bíróság elé, ahol a támadások végrehajtását elismerte, bűnösségét azonban – a szükségesség (jus necessitatis) elvére hivatkozva – tagadta. A Norvégiában engedélyezett maximális büntetésre 21 évre ítélték, ami meghosszabbítható, ha a fogvatartott a társadalomra nézve fenyegetésnek minősül.

Facebook-oldalát szakértők tanulmányozták, amiből kiderült, hogy hithű keresztény, szívesen játszott World of Warcraft nevű fantasy játékkal, továbbá rajongott William James pszichológusért és John Stuart Mill filozófusért, akinek A szabadságról című értekezése a „többség zsarnokságára” figyelmeztet.

Breivik rendre náci karlendítéssel üdvözölte a bíróságot, ahol panaszt tett, mert szerint a norvég állam nem tartotta tiszteletben az emberi jogait, amikor háromszobás magáncellába zárta.

A bostoni maraton, 2013

A bostoni maraton célvonalának közvetlen közelében, egymástól 190 méteres távolságra két bomba robbant 14 másodperces időkülönbséggel 2013. április 15-én, 14:49-kor. Hárman szörnyethaltak, több százan pedig megsérültek, akik közül tizenheten valamelyik végtagjukat is elvesztették.

A menekülő terroristákat, a csecsen származású Carnajev fivéreket három nap elteltével azonosították, ám a hajtóvadászat elnyúlt. Ennek során a gyanúsítottak elraboltak egy férfit az autójával együtt, megöltek egy rendőrt, majd tűzharcba keveredtek kollégáival, amelynek során még két rendőr sérült meg súlyosan, akik egyike egy évvel később meg is halt.

A lövöldözésben több golyót kapott Tamerlan, akit ráadásul a lopott autóval menekülő öccse, Dzsohár is elgázolt. Tamerlan nem élte túl, egy csónakban rejtőző Dzsohárt pedig elfogták.

Kihallgatása során azt mondta: őt és testvérét az iraki és afganisztáni háborúk motiválták, aztán maguk is radikalizálódtak. Nem álltak kapcsolatban semmilyen terrorista csoporttal – állította Dzsohár, aki szavai szerint csak bátyja példáját követte.

Dzsohár Carnajevet 2015-ben halálra ítélték, a döntést azonban 2020 júliusában hatályon kívül helyezték. Ügyét új eljárás keretében újratárgyalják.

A Westgate bevásárlóközpont elleni támadás Nairobiban, 2013

A terrorizmus Afrikát sem kímélte.

A rettegett Boko Haram iszlamista terrorszervezet tagjai 2014 áprilisában 276, többségében keresztény, 16 és 18 év közötti diáklányt raboltak el egy chiboki középiskolából. Ötvenheten szerencsésen nyomban kereket oldottak, a többieket elhurcolták. Néhányat ugyan kimentettek a nigériai katonák, hét évvel az emberrablás után azonban több mint száz lányt még mindig eltűntként tartanak nyilván. A Boko Haram egyebek között túszcserére próbálta felhasználni foglyait, a többibe belegondolni is vérfagyasztó.

Alig fél évvel korábban, 2013. szeptember 21-én négy álarcos fegyveres megtámadta a Westgate bevásárlóközpontot Kenya fővárosában, Nairobiban. Az ostrom során keletkezett tűz miatt a Westgate egy része összeomlott. A terrortámadásnak összesen 71 halálos áldozata volt, köztük 62 vétlen civil, öt kenyai katona és a négy támadó. A három napig tartó ostromban kétszázan sebesültek meg.

A szomáliai as-Sabab szélsőséges iszlamista csoport vállalta a felelősséget a tragédiáért. Így bosszulták meg, hogy kenyai katonákat vetettek be saját országukban, Szomáliában.

Az as-Sabab később is hallatott magáról: 2019-ben újabb terrortámadást követtek el Nairobiban, ezúttal egy szállodánál.

Terror Párizsban: Charlie Hebdo és a Bataclan, 2015

A 2015-ös esztendő gyászosan kezdődött, és gyászosan végződött a francia fővárosban.

A Charlie Hebdo szerkesztőségét korábban többször is megfenyegették Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrái miatt, sőt 2011-ben Molotov-koktélt dobtak az épületre, de akkor senki nem sérült meg.

Egy szerkesztőségi értekezlet azonban 2015. január 7-én vérfürdőbe torkollott. Két szélsőséges iszlamista rohanta le a lapot. Tizenketten vesztették életüket, köztük több újságíró és rendőr. A támadók testvérek voltak: Chérif és Saïd Kouachi. Mindketten Párizsban születtek, és ott radikalizálódtak. Az újságban megjelent, Mohamed prófétát kifigurázó karikatúrákkal magyarázták a merényletet. Kétnapos hajtóvadászat után ölték meg őket.

A Charlie Hebdo elleni támadás napján a fivérek barátja, Amedy Coulibaly túszokat ejtett egy párizsi kóserboltban. Négy ember halt meg a rendőrségi túszmentő akció során. Coulibaly öngyilkos lett. Egy nappal korábban egy rendőrnővel végzett Párizs Montrouge nevű kerületében.

A terrortámadások után nemzeti gyászt hirdettek Franciaországban, január 11-én több mint három millióan vonultak az utcákra Párizsban. A világ vezető politikusai egymásba karolva sétáltak.

Je suis Charlie”, azaz én is Charlie vagyok – ezzel a jelszóval vállalt szolidaritást a fél világ.

Ugyanannak az évnek a novemberében, egészen pontosan 13-án, pénteken összehangolt terrortámadások sorozata kezdődött este negyed tízkor Párizs északi külvárosában, Saint-Denis-ben. Három öngyilkos merénylő a Stade de France előtt robbantotta fel magát, miután nem sikerült bejutniuk a stadionba, ahol a francia és a német válogatott játszott. A díszpáholyban ült François Hollande államfő is.

A támadók egy másik csoportja közben zsúfolt párizsi kávézókra és éttermekre lőtt, egyikük fel is robbantotta magát. A harmadik csoport megszállta, majd lövöldözni kezdett a Bataclan színházban. Túszokat ejtettek a rockkoncerten, ami patthelyzethez okozott a rendőrséggel folytatott tárgyalások során. A rendőrség végül behatolt az épületbe. A támadókat lelőtték, mások felrobbantották magukat.

A terroristák azon az estén 130 embert öltek meg, köztük kilencvenet a Bataclan színházban. Rajtuk kívül 416 sérültek számoltak össze, csaknem száznak súlyos volt az állapota.

Az Iszlám Állam azt üzente: ez volt a megtorlásuk volt a mozgalmuk szíriai és iraki célpontjai elleni francia légicsapásokért.

Aztán nyolc hónappal később újra hallattak magukról: 2016. július 14-én, Franciaország nemzeti ünnepén este egy 19 tonnás kamion szándékosan belehajtott a nizzai Promenade des Anglais-n ünneplő emberek tömegébe. A helyszínen 86-an vesztették életüket, 458-an pedig megsérültek. A tunéziai származású sofőrrel a rendőrök jól irányzott lövései végeztek. Mohamed Lahouaiej-Bouhlel válaszolt „felhívásunkra, hogy az Iszlám Állam ellen harcoló koalíciós nemzetek állampolgárait vegye célba” – így emlékezett meg a merénylőről a történelmi léptékben tiszavirág életű terrorszervezet, amely magára vállalta a nizzai vérontást is.

Támadás a christchurchi mecsetek ellen Új-Zélandon, 2019

Alig negyed óra leforgása alatt két christchurchi mecsetben lőtte szitává a pénteki imára gyülekezőket egy férfi 2019. március 15-én. Összesen 51 vétlen embert ölt meg, és negyvenet megsebesített.

A gyilkos élőben közvetítette a Facebookon, hogyan fegyverkezett fel, és hogyan közelítette meg zenét hallgatva a mecsetet, ahol vaktában lövöldözni kezdett. A rajtaütés előtt egy online kiadványt is közzétett, így a nyomozók könnyen azonosították az ausztráliai Graftonból származó Brenton Harrison Tarrantot. A 28 éves férfi a fehér felsőbbrendűség híve, és a szélsőjobb alt-right mozgalomhoz kötődik.

Már fiatal korától kezdve rasszista eszméket vallott. Az apjától örökölt pénzből 2012-től kezdve számos ázsiai és európai országba látogatott – egy észak-koreai utazás kivételével mindig egyedül. A bolgár és a török rendőrség is vizsgálta Tarrant látogatásait, és kiderült, hogy a christchurchi lövöldözés előtt két évvel Európában kapcsolatba került a szélsőjobboldali szervezetekkel.

Tarrant 2016 és 2018 között a keresztény európai nemzetek és az Oszmán Birodalom összecsapásainak a helyszíneit kereste fel Horvátországban, Bulgáriában, Magyarországon, Törökországban és Bosznia-Hercegovinában. Az utazás után az Egyesült Államok meggyengítésére szólított fel, mivel Washington a muszlim albánokat támogatta a keresztény szerbekkel szemben. A szerb hadsereget „keresztény európainak” tartotta, amely megpróbálja „távol tartani az iszlám megszállókat Európától”. 2016 nyarán már édesanyja is aggódott Brenton gyorsan romló mentális egészségéért.

Letartóztatása után Tarrant azt mondta a nyomozóknak, hogy gyakran látogatta a jobboldali vitafórumokat, amelyeket – a YouTube-bal együtt – „fontos információ- és inspirációs forrásnak” talált.

Az egy évvel később, 2020 márciusában megkezdődött bírósági tárgyaláson bűnösnek vallotta magát, ami után augusztusban feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélküli életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Ez első ilyen ítélet Új-Zélandon.

A szigetország egyik legsötétebb napjának nevezte a történteket a kormányfő, aki bejelentette, hogy a gyilkost és bűntársait elfogták.

„Ezeket az embereket csak szélsőségesként jellemezhetem. Nincs helyük Új-Zélandon, sőt sehol a világon” – értékelte a támadást és a támadókat Jacinda Ardern.