rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Mézből mondja meg a magyar kutató, mennyire szennyezett a környezet

Access to the comments Kommentek
Írta: Noemi Mrav
Valaczkai Tamás méhész a mézet ellenőrzi egy méhkaptár keretében nagyszénási méhészetében 2020. április 25-én.
Valaczkai Tamás méhész a mézet ellenőrzi egy méhkaptár keretében nagyszénási méhészetében 2020. április 25-én.   -   Szerzői jogok  Rosta Tibor/MTVA - Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap
Betűméret Aa Aa

Az elmúlt években világszerte számos kutatócsoport kezdte a mézeket környezeti indikátorként használni. A méz rendkívül jól konzerválja a belé zárt összetevőket, afféle időkapszulaként használható a térség éghajlati, környezetszennyezési múltjának feltárásához.

Baranyai Edina, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének adjunktusa szerint a méhek által begyűjtött pollen és a nektár mindazokat az anyagokat tartalmazza, amelyek a begyűjtés területére (a talajra és a levegőre egyaránt) jellemzők. Ezek az anyagok nem csak és kizárólag szennyezők és nem is minden esetben az emberi tevékenység következményei, de sok ilyen is van közöttük.

62 éves méz is volt a vizsgált anyagok között

„Mindenhol azt hallja az ember, hogy a méz örök életű, vagyis hogy a méhek által hozzáadott anyagoknak köszönhetően a mézek korlátlan ideig megőrzik minőségüket, összetételük nem változik az évek múlásával. Ebből kiindulva feltételeztük, hogy a méz nemcsak az aktuális környezeti állapotról tudósíthat, hanem ha sikerülne régi mézeket szereznünk, akkor abból a múltbéli állapot is rekonstruálható lenne.”

Először a magyarországi termelői mézeket vizsgáltuk meg, majd felhívást tettek közzé a méhészfórumokon, amelyben régi mézekből kértek mintát a termelőktől, múzeumoktól. Összesen több mint hatszáz mézminta érkezett így a laborba, a legrégebbi 1959-es volt, egyes régiókból pedig egész mintasorozatokat kaptak.

Volt egy termelő, aki az elmúlt húsz évből minden évben eltett az akkori mézből, ami különösen értékes volt kutatási szempontból, hiszen az összes tőle származó minta akácméz volt, ugyanarról a területről, és a készítése során alkalmazott technológia is megegyezett. Vagyis a minták teljes mértékben összehasonlíthatók voltak, az összetételüket kizárólag az eltelt évek befolyásolták.

A legrégebbi méz, amit kaptak, és elegendő mennyiség volt belőle, hogy elemezni tudják, 1959-ből származott. A mintákban alapvetően a szervetlen komponenseket mérték, ebből egyértelműen kirajzolódott például, hogy az ólmozott benzin betiltása, illetve a környezeti ólomszennyezést okozó üzemek bezárása egyértelműen csökkentette a környezet ólomszennyezését.

De ugyanígy egyértelmű volt a méhészeti technikák változása is: amikor kivonták a horganyzott edényeket a használatból, lecsökkent a mézek cinktartalma.

Atommagkutatókkal összedolgozva vizsgálódnak tovább

A debreceni Atommagkutató Intézettel közösen radiokarbon-kormeghatározást is végeztek a mézeken, és a világon elsőként bebizonyították, hogy lehetséges az akácmézek szénizotópos kormeghatározása, hiszen az analízis eredménye jól illeszkedett a mézek valós korához.

„Olyannyira különleges mintákat jelentenek a mézek, hogy egyre több mindent, immár szerves anyagokat is mérünk belőlük. Az utóbbi időben már egy amerikai kutatócsoport is bekapcsolódott a vizsgálatokba, és több mint 130 mézmintát kaptunk az Egyesült Államok keleti partvidékéről” – mondja Baranyai Edina.

A környezetben megjelenő szennyezőanyagok koncentrációjának mérése közvetlenül is fontos lehet a mézet fogyasztó emberek egészsége szempontjából. A kutató elmondta, hogy a méréseik alapján kiderült, mielőtt korlátozták volna a horganyzott edények, eszközök használatát, bizony mérhetően nagyobb volt a belőlük kioldódó fémek koncentrációja a mézekben.

Ezért is volt indokolt a használatuk szabályozása, aminek egyértelműen kimutatható hatása lett a mézek összetételére (lecsökkent a szennyezettségük). Az utóbbi két évtizedből már egyetlen olyan mézet sem találtak, amelyben a mért komponensek koncentrációja meghaladta volna az egészségügyi határértéket.

Baranyai kutatása egyébként a Magyar Tudományos Akadémia által meghirdetett Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj egyik nyertese lett.