Valamikor a maffia rettegett üldözője, New York sikerembere, a WTC-támadás egyik hőse és az amerikai jogásztársadalom ikonja volt. Rudolph Giuliani pályafutása most keserű fordulatokat vett.
HIRDETÉS„Akkora amerikai hazafi, mint Eliot Ness” – veszi védelmébe blogján Donald Trump korábbi ügyvédjét és fő politikai szövetségesét. New York egykori polgármesterére a bukás óta nagyon rossz idők járnak. A volt elnök szerint Giuliani jobbat érdemel, mert üldöztetés helyett az amerikai bűnüldözés legnagyobbjai között kellene tisztelni őt. Úgy, mint a hírneves Eliot Nesst, aki leszámolt Al Caponéval.
Csak semmi pánik! - pedig most van miért aggódni
Giuliani meséli, hogy amikor apja bokszolni tanította, előre figyelmeztette, hogy az első bekapott ütés pánikot vált majd ki. Ezzel számolni kell, el kell fogadni, és tudni kell, hogy az ellenfél éppúgy pánikba fog esni, ha visszaütünk.
A most 77 éves politikus, ügyész, ügyvéd és üzletember jól megtanulta az atyai leckét. Pályája során rengeteg konfliktusa volt, nagypályásokkal küzdött, de a megadás fogalmát nem ismerte. Egyike azon kevés amerikaiaknak, akik magas kormányhivatal vagy vagyon nélkül is képesek befolyást gyakorolni és tekintélyt szerezni. Betöltött sokféle megbízatást, mint sokan mások is, akiknek a nevét már fel sem tudjuk idézni, ő viszont folyamatos hangadója volt és maradt a politikai közegnek.
Úgy látszik, ez a tekintély most már nem elegendő ahhoz, hogy mentesítse az idős jogászt az elmúlt egy évben folytatott gyakorlata, jogi lépései és kijelentései alól. Egy öt bíróból álló testület szerint vitathatatlan bizonyítékok igazolják, hogy Giuliani hamis és félrevezető kijelentéseket tett a tavalyi választások során, és ezzel maga ásta alá saját ügyvédi pozícióját. „Ezek a hamis állítások azért hangzottak el, hogy hamisan erősítsék azt a feltevést, hogy széles körű választási csalásokkal ellopták ügyfelétől az Egyesült Államok 2020-as elnökválasztásán elért győzelmet" - áll a testület határozatában. A döntés nem végleges, de a jogorvoslat lezárásáig sem Giuliani maga, sem jogi cégei nem folytathatnak ügyvédi munkát New Yorkban és annak körzetében, mivel magatartása és nyilatkozatai a közérdeket veszélyeztetik.
Megjegyzendő, hogy az eljárás során Giulianit nem hallgatták meg, ellenben lakását április végén az FBI átkutatta, és adathordozóinak legtöbbjét elkobozták. Akkor már sejteni lehetett, hogy egy súlyos döntés előkészítése zajlik ellene.
Ez rendkívül súlyos anyagi veszteséget jelenthet számára (a Bracewell LLP nevű houstoni jogi cégről van szó, aminek ő a csendestársa), és persze évtizedes munkával felépített tekintélyét is rombolja. Sokak szemében viszont továbbra is ő a tavalyi választások egyik hőse és áldozata.
Ritka eset az ilyen
Az ügyvédi felfüggesztésről szóló döntés rendkívül szokatlan, és általában csak a hivatali kötelességszegés legsúlyosabb formáira tartják fenn. A bíróság szerint Giuliani magatartása elérte ezt a szintet, mivel az ügyvédi szakmai kódex megsértésével megzavarni és akadályozni próbálta az elnökválasztást, ami a demokrácia legfontosabb eseménye. A határozatban vázolt esetek száma valóban nagy, és Giuliani karrierjének végét jelzi, míg Donald Trump a golfpályán időzik – mondja a CNN.
A büntetés magában foglalhatja a letiltást vagy a lemondás kényszerét, amikor az eljárás befejeződik. Giuliani hevesen vitatja a vádak érvényességét, és az egész eljárást politikai bosszúhadjáratnak tartja. Hasonlóan fogalmaz blogján Donald Trump is, aki szerint újabb boszorkányüldözés vette kezdetét.
Ügyvédei kijelentették, hogy „ügyfelünk nem jelent veszélyt a közérdekre. Ha ezeket a kérdéseket egy tárgyaláson teljes körűen feltárják, Giuliani urat vissza kell helyezni a jogi szakma értékes tagjai közé, kivált, hogy oly sok éven át elsőrangúan szolgálta.”
Giuliani természetesen nem nyugszik bele a döntésbe és visszavágót tervez. „Bírósághoz fordulok, és bebizonyítom mindazt, amit állítok. Ez az ország egyelőre még nem diktatúra” - mondta a Reutersnek. Ez nem lesz könnyű feladat számára, mert ezúttal rá hárul annak bizonyítási kényszere, hogy például Philadelphiában több ezer halott szavazott – és ez csak egy az általa korábban hangoztatott tömeges vádak közül.
Giuliani esélyeit rontja, hogy New York állam legfelsőbb bírósága már idén májusi határozatában (egy másik vita kapcsán) leszögezte, hogy nem tartozik a fair ügyvédi eszközök közé, ha az egyik fél mindenféle tévéműsorokban vagy podcastokban látott-hallott, fakenews blogokban vagy közösségi médiában terjesztett kijelentéseket tár a bíróság elé bizonyítékként. Vagyis nem mutat be az üggyel kapcsolatos értékelhető adatokat és tényeket ('hard evidence'), hanem a közvéleményben terjesztett híresztelésekre épít, és ezt akkor sem fejezi be, amikor a bíróság erre határozottan felszólítja.
Kegyetlen, irgalmatlan és megvesztegethetetlen
A Giuliani-történet zavaros végkifejlete, hogy a jogi pályán mindvégig szilárd és a rendszert ilyen jól ismerő vezető szakember ilyen szakmai tévedésekbe eshet. Giuliani a megelőző évtizedekben a 'Law and order' (Jog és rend) egyik lovagja volt, az igazságszolgáltatás aktív tagja és a rendszer bennfentese. Hírnevét éppen egy olyan persorozat alapozta meg, melynek során a tárgyi bizonyítás szerepe kimagasló jelentőségű volt.
Gondolnánk. De ez nem mindig volt így ügyészi pályája során, ahol a 'kegyetlen' jelzőtől kezdve a 'hatalommániákusig' minden lehetséges pecsétet ráütöttek.
Ő volt az első ügyész, aki tudatosan használta a média befolyását a gyanúsítottak kárára. Például rendszeresen értesítette a hírcsatornákat egy-egy várható letartóztatásról, ami aztán a kamerák kereszttüzében zajlott, és eleve hátrányos helyzetbe hozta a célszemélyt. Ezzel divatot teremtett, amit „gyanúsítotti sétának” neveztek el, és egyre több helyen kezdték alkalmazni a karriervágyó körzeti ügyészek. Rajtaütés a munkahelyen a kollégák szeme láttára, elfogás egy plázában vagy egy vendéglőben..., és meglepő módon mindig jelen volt egy kamera is. Divattá tette a gyanúsított lakcímének kiszivárogtatását a sajtónak, noha az illető még nem is állt vád alatt és még nem gyűlt össze ellene elegendő bizonyíték.
Giuliani kritikusai szerint ez a megalázó-megfélemlítő módszer azt szolgálta, hogy az érintettek megtörjenek, és ezzel a nyomozói munkát meg lehet takarítani vagy le lehet rövidíteni. Mindezt annak ellenére, hogy a jog és a korábbi gyakorlat szerint az őrizetbe vétel célja nem a bizonyítás, hanem csak a szökés megelőzése. Volt eset, amikor a letartóztatás olyan ügyben történt, ami nem is volt bűncselekmény.
Ez a módszer nem volt törvénytelen, de tisztességes sem. A média gerjesztette szenzációk és a célszemélyekre és családtagjaikra gyakorolt nyomás a bírósági eljárás során az esküdteket eleve befolyásolta, és sok vádlott szinte esélytelenül állt a színük elé.
Mégis, ügyészi pályája során Giuliani világrekordot döntött. A kábítószer-kereskedők, a szervezett bűnözés és a kormányzati korrupció üldözéséhez 4100 sikeres indítvánnyal járult hozzá, és mindössze 25 esetben ejtették vagy vonták vissza a vádat.
A Nagy Skalp
Giuliani akkor tett szert világhírre, amikor New York ügyészeként hadjáratot indított az 5 Család, vagyis a várost uraló legnagyobb szervezett bűnözői hálózatok ellen. A korábbi hasonló perekben az ügyvédek gyakran sikerrel védték meg ügyfeleiket olyan érveléssel, hogy a „maffia” kifejezés csak egy ősi legendát takar, de ma már egy valójában nem is létező, sehol nem székelő mesevilág vagy filmforgatókönyv, és maguk a vádlottak nem hozhatók összefüggésbe a városban tömegesen elkövetett bűncselekményekkel, mert azokat magánszemélyekhez lehet kötni csupán.
HIRDETÉSA hatalmas méretű persorozat 1985 februárjában kezdődött, és másfél évig zajlott. 1943 óta, amikor a chicagói szervezett alvilágot lefejezték, ez volt a legnagyobb tömeges eljárás a maffia ellen, fejétől a talpáig hatolóan.
Az eljárás fő célpontjait a szervezett bűnözésről szóló úgy nevezett RICO-törvény alapján vitték bíró elé. A fókusz az öt legnagyobb csoportra (Családra) irányult, és bőségesen tartalmazott vádpontokat zsarolásokról, megvesztegetésekről és persze bérgyilkosságokról.
A legismertebb vádlott Paul Castellano volt (Big Paul), aki ellen 25 gyilkosság miatt emeltek vádat, de 4 millió dollárért szabadlábon védekezhetett. A per megbolygatta a New York-i alvilágot, mert többen meglátták a lehetőséget arra, hogy átrendezzék a családok korábbi erőviszonyait. Castellano és alvezére például azért nem érhette meg az ítélethozatalt, mert a rivális John Gotti meggyilkoltatta, és ezzel átvette a Gambino-család vezetését. Új szereplők is megjelentek, és valósággal széthordták a korábbi, 50-100 éves birodalmakat.
A maffia számára a persorozat következtetése az volt, hogy olyan ellenfélbe botlottak Giuliani személyében, aki végzetes veszélyt jelent számukra, ezért felmerült, hogy le kellene őt venni a tábláról. Az FBI 2007-ben nyilvánosságra hozott feljegyzése szerint az Öt Család vezetői között 1986 végén született egy terv, hogy 800 ezer dolláros megbízást adnak ki a gyilkosságra, de végül elrettentek tőle, főként a Bonanno és Genovese család, mert féltek a politikai következményektől, és hogy a helyzetük még rosszabbra fordulhat.
Giuliani nem lovagolta meg a hírt, nem csinált mártírt magából, csak megjegyezte, hogy „munkám befejezéséhez közeledve, mint államügyész, és több száz maffiózó vagy drogkereskedő vagy bánom is én kicsoda hűvösre tétele után éppen az lett volna a meglepő, ha valaki nem tűz ki vérdíjat a fejemre, mert akkor nem dolgoztam elég jól”.
HIRDETÉSHogyan lett Giuliani New York sikerembere?
A város lakói tisztelettel és köszönettel illették az ügyészt, de ezt nem volt könnyű azonnali politikai előnyökre váltani. Reagan elnökségének végén úgy érezte, hogy eljött az idő a polgármesteri szék elhódítására, de nem sikerült a republikánusok teljes támogatását elnyernie, mert nem hitték el neki, hogy valódi konzervatív, ráadásul ellenfele nem kisebb hatalmasság volt, mint Ronald Lauder. A republikánus marakodás és megosztottság vége az lett, hogy a demokrata David Dinkins mindössze 47 ezerrel több szavazattal, de befutott.
A következő választásig Giuliani privát jogi cégeknek adta a nevét, de ideje javát inkább a politikai kapcsolatépítésre fordította. Felismerte, hogy egy liberálissal szemben csak akkor lehet esélye New Yorkban, ha együttműködőbb hangnemet használ az emberi jogokat illetően, viszont keményen ráhajt a közbiztonság és a hivatali korrupció témáira. Ezúttal nem követte el azt a hibát, hogy hagyja magát érzelmeitől elsodorni, ezért egyetlen televíziós vitát sem vállalt, és 1993-ban csekély különbséggel győzött is.
A Zéró tolerancia elve és politikai haszna
Giuliani további menetelésének kulcsa ígéretének szilárd betartása volt a közbiztonság védelmére, a bűnözés visszaszorítására, és ezzel párhuzamosan a rendőrségi korrupció felszámolására. Az eszme lényege, hogy a legkisebb szabálytalanságot is meg kell torolni, de ugyanez a rendőrségre nézve is legyen igaz és számon kérhető.
Kezdetben sok kritika érte a módszert, mert túl agresszívnek és kicsinyesnek találták (például az engedély nélküli graffitizés vagy kannabiszbirtoklás büntetését), de az eredmény végül magáért beszélt. A városban és az elővárosokban a bűnözés 1994-2002 között (százezer lakosra vetítve) a harmadára csökkent, minden bűncselekménytípusban.
1997-ben már sima menet volt számára a győzelem, mert akkorra már a város legnépszerűbb embere lett, példátlan 70%-os támogatottsággal. A közbiztonság javulása nagyon jót tett a város közhangulatának, az üzleti és kulturális életnek, és ezt mindenki Giuliani keménységének tulajdonította. Ezzel ő lett New York történetének első republikánus polgármestere, aki két mandátumot is elnyert. Támogatottsága a feketék körében közel ötszörösére nőtt 1993-hoz képest, javult a latinok között is, és nem veszített szavazatokat sem a fehér etnikum, sem a katolikusok, sem a zsidók táborában.
HIRDETÉS9/11 - a tragikus történet világhírhez vezetett
A New York-i Világkereskedelmi Központot (WTC) ért terrortámadás felszínre hozta Giuliani legjobb képességeit - a határozottságot, a szakértelmet, az általa megszervezett városi rendszert. Ezzel a leírással sokan nem értettek teljesen egyet és sokféle hibát róttak fel neki, de ha figyelembe vesszük a csapás méretét és hatásának kiterjedtségét, akkor el kell ismerni, hogy a polgármester a legjobbat hozta ki alárendeltjeiből és a város erőforrásaiból. „Ő Amerika polgármestere!” – mondta róla Oprah Winfrey, aki pedig aligha sorolható a jobboldal támogatói közé.
Rengeteg időt töltött a Ground Zero-n, mozgósított és hatalmas energiákat fektetett a közszolgák és a lakosság lelkesítésébe, a félelmek és a sokkhatás leküzdésébe. Az első órák és napok egyes kétségtelen szervezési hibáit gyorsan korrigálta és végül valódi vezetőnek bizonyult. Meghatározó szerepet játszott abban is, hogy oldja a lakosság rettegését az al-Kaida által beígért anthrax-támadásoktól, amelyek a totális pánik szélére sodorták a várost a támadás utáni napokban.
A nem csak fizikailag, de pszichésen is valaha látott legnagyobb terrortámadás egybeesett a polgármesteri előválasztások tervezett időpontjával. Giuliani először azt követelte, hogy hosszabbítsák meg a mandátumát a károk felszámolásának befejezéséig, de végül erre nem került sor, és a multimilliárdos Michael Bloomberg váltotta posztján, 2002 januárjában.
9/11 a világpolitikai egyik főszereplőjévé is tette egy időre Giulianit. Ő vállalta a feladatot, hogy a város és lakói képviseletében nyílt vitákba bocsátkozzon azokkal, akik enyhíteni, magyarázni próbálták a terrortámadás okait, és Amerika globális felelősségét hozták fel, mint kiváltó okot. A demokrácia és a terror kibékíthetetlen ellentétére hivatkozva utasította vissza Alwaleed bin Talal szaúdi herceg 10 millió dolláros felajánlását a helyreállítás támogatására.
2001 végén a TIME magazin tekintélyes szavazásán Giuliani lett az Év Embere, és ezzel belépett a történelembe. A hosszú történelmi listán egyébként ő az egyetlen polgármester.
HIRDETÉSDonald és Rudy
Giuliani eredetileg nem volt republikánus, viszont ezt hirdette magáról. Édesanyja szerint a Reagan-korszak beköszöntekor nagyon fölerősödtek a politikában az eszmei szempontok, és a karrierépítéshez nem feltétlenül volt már elegendő a puszta szakértelem. A kinevezések egyre inkább politikai és ideológiai alapokra kerültek. „Rudy nem volt republikánus, de kezdte ezt hinni és mondani magáról, mert tőlük így lehetett állásokat szerezni” – mondta az anya a The Nationnek 2002-ben.
Az idők kezdetén Trump és Giuliani kapcsolata egyáltalán nem volt barátságos. Még 1986-ban zajlott egy kiterjedt vesztegetési ügy, ami az önkormányzati parkolók koncesszióinak kapcsán leplezett le egy befolyással üzérkedő személyt, akit kapcsolatba hoztak Donald Tumppal is. A vádat képviselő ügyész Giuliani volt. Trump nem állt bíróság elé, de Giuliani perbeszéde nem tett jót a hírnevének, mivel őt is az eset haszonélvezőjének nevezte meg.
Giuliani megnyerte a pert, és ezzel – elvileg – szerzett magának egy befolyásos ellenséget. De aztán mégsem.
Több lett, mint ügyvédi kapcsolat
A következő években a feszültség enyhült közöttük, és előbb ismeretséggé, majd bizalmas és mély kapcsolattá erősödött. Például meghívták egymást az esküvőikre, és Giuliani gyakori exkluzív vendége lett a Trump Tower-nek. A kapcsolat alapja az egyre több közös politikai érdek, amelyek tranzakciós jellegűek voltak, vagyis egyikük szívességét a másik valamivel meghálálta, és viszont. Nem pénzzel, hanem például egy pozitív mondattal a másikról egy tévéinterjúban, vagy olyan fogadások szervezésével, ahová meghívták a másiknak fontos személyeket. A washingtoni politika lényege a kapcsolati háló, és ezért nem értették sokan (és még ma sem értik), hogy Giuliani miért vállalt térítésmentesen drága ügyeket Trump vagy valamelyik vállalata képviseletében. Sőt, még az elnökválasztási kampányban is a legtöbb feladatot díjazás nélkül, vagy legfeljebb sikerdíjért vállalta el.
Giuliani mélyen belebonyolódott a politika hálóba, például azzal, hogy bizalmas iratokat szállított számára, amiket Robert Mueller különleges ügyész és Joe Biden ellen akartak felhasználni. Az információkat Dmitrij Firtastól, egy Amerikában körözött ukrán energiaipari mágnástól szerezte. Giuliani magára vállalta az ügy tálalását a médiában, keményen támadva a demokrata jelöltet, és ezzel végleg kilépett az ügyvédi vagy tanácsadói szerepkörből.
HIRDETÉSA kapcsolat ilyen mélysége azért is nehezen érthető, mert Donald Trump újraválasztása esetén Giuliani nem jutott volna sem jelentős összegekhez, sem kivételes előnyökhöz, esetleg valamilyen befolyásos kormányzati tagsághoz. Kapcsolatuk nem volt korrupt, de idővel olyan erős lett, hogy a legvégén együtt kellett menetelniük a bukás felé.
Jay Sekulow, Donald Trump ügyvédi különítményének neves és befolyásos tagja szerint az utolsó években Trump egyszerűen „öreg barátomnak” nevezte Giulianit, és folyvást rá hivatkozva hagyott figyelmen kívül egy sor ügyvédi tanácsot és ajánlást. Giuliani olyan személyeket is beengedett a közvetlen jogi stábba, mint Sidney Powell ügyvédnő, akiről az derült ki, hogy az amerikai alkotmány alapelveit sem ismeri kellő mélységeiben, és rengeteg kárt okozott Donald Trumpnak sorozatos és bizonyíthatatlan vádaskodásaival szerte a médiában. Ő vetette fel katonai erő alkalmazásának ötletét a választási eredmények felülvizsgálatához, és jelenleg is azt hirdeti, hogy Donald Trumpot vissza kell helyezni az elnöki pozícióba.
A választást követő jogi zűrzavarban mindennek meg is lett az eredménye, és a drámai január 6-án az elnök utolsó rendíthetetlen szövetségese a közönség szemében szinte már csak Rudolph Giuliani volt. Hogy ezért végül mekkora árat fog fizetni, az még nem tudható, de a jelen állás nem kecsegtet túl sok jóval a számára.