rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Nehéz beilleszkedni Európába a bevándorlók szerint

Access to the comments Kommentek
Írta: Rachel Kennedy
A szíriai Aleppó Szalahaddin negyede egy 2017. január 20-i felvételen
A szíriai Aleppó Szalahaddin negyede egy 2017. január 20-i felvételen   -   Szerzői jogok  Hassan Ammar/Copyright 2017 The Associated Press. All rights reserved.
Betűméret Aa Aa

Razan Ibraheem nem gondolta volna, hogy akkor látja utoljára szülőföldjét, amikor 2011 nyarán Európába költözött. Csak egy évig akart maradni, hogy megszerezze angoltanári diplomáját, de ami eközben történt, az lehetetlenné tette a hazatérését.

Indulása előtt öt hónappal, 2011 márciusában demokráciapárti tüntetéseket tartottak a dél-szíriai Daraa városban. Ez a hely lett végül a szíriai forradalom szülővárosa.

A tüntetők bátorságot merítettek a Közel-Kelet több államában kitört forradalmakból. Tunéziában, Egyiptomban is megdöntötték a fennálló hatalmat, de Szíriában a hatalom brutálisan lépett fel azokkal szemben, akik kinyitották a szájukat. Ez viszont csak tovább tüzelte az elégedetlenséget, amire a kormányzat még nagyobb erőszakot vetett be. Ebből a spirálból aztán szabályos polgárháború lett.

„Sosem gondoltam volna, hogy tíz év múlva is itt leszek” – mondta az Euronewsnak dublini otthonában. „Nem hittem, hogy örökre Írországban maradok, és nem hittem volna, hogy az erőszak háborúba torkollik”. „Amikor eljöttem, azt gondoltam, maradok egy évet, aztán otthon nyelviskolát nyitok. Arra nem számítottam, hogy közben lerombolják az álmaimat”.

Razan helyzete nem egyedi. A szíriai konfliktusban több mint 400 ezer ember halt meg, és sokmillió menekült el otthonából. Az ENSZ adatai szerint 6,6 millió ember az országon belül keresett biztonságos menedéket. Sokan a szomszédos Jordániába és Libanonba költöztek, mások pedig Európába igyekeztek, hogy itt építsenek fel egy új életet.

Eddig több mint 3,5 millió menekültet fogadott be Törökország, Európában és a világon náluk vannak a legtöbben. Németország 570 ezret, Svédország 113 ezret, Ausztria 51, Hollandia 31, Görögország 26, Dánia 20 ezer szíriait fogadott be.

Svájc, Franciaország, Bulgária, Belgium, Örményország Norvégia Spanyolország, Nagy-Britannia, Ciprus és Olaszország egyenként 20 ezernél is kevesebb embernek adott menedéket.

Ahmed Barakat az aleppói egyetem angol szakára járt, amikor a tüntetések kezdődtek. Eredetileg azért maradt, hogy dokumentálja az eseményeket, de ma már ő is Törökországban él. Az Euroenwsnak azt mondta: „Az volt az elképzelésem, hogy kamerával megörökítem ezeket a pillanatokat a belföldi és a nemzetközi sajtóval, ahogy az emberek békésen követelik a jogaikat, és a rezsim erre fegyverekkel, börtönnel és kínzással válaszol”.

Ahmed Barakat
Ahmed Barakat szíriai zászlóvalAhmed Barakat

Barakat még akkor is folytatta a rögzítést, amikor az ország nagyobb részét már az Al-Kaida és az Iszlám Állam nevű terrorszervezetek uralták. De aztán beütött a ménkű.

„2015 februárjában, négy évvel és rengeteg, a szélsőségesektől kapott fenyegetéssel később végül megsebesültem, miközben a felszabadított területen (Aleppó az iszlamistáktól elfoglalt területén) a harcokat dokumentáltam. Életem legnehezebb időszakában kórházban feküdtem, és abban reménykedtem, hogy egyszer felgyógyulok.” „Nyolc hónap után tudtam újra lábra állni Törökországban. Úgy gondoltam töbé már nem lenne biztonságos visszamenni és kamerát venni a kezembe, mivel már nem a szíriai nép uralta a helyzetet.”

Razan és Ahmed is békés életet épített magának Európában. Már mindketten ezt a kontinenst tartják hazájuknak, de mindketten megjegyezték, hogy a letelepedés nem ment könnyen.

„Amikor Írországba jöttem, senkit nem ismertem, teljesen egyedül voltam” – mondta Razan, aki időközben ír állampolgár lett, az Irish Tatler pedig az Év Nőjének választotta 2016-ban. Mellékállásban egy dublini hírügynökségnek dolgozik, a Szíriából és a Közel-Keletről érkező hírek valódiságát ellenőrzi.

„Eleinte nehéz volt, be kellett illeszkedni, és meg kellett érteni a társadalom működését – és a társadalomnak is meg kellett értenie engem, mert ez egy kölcsönös dolog. De most már őszintén úgy érzem, hogy idetartozom. Írország a hazám. Ez az ország lehetőséget adott nekem, és én éltem ezzel. A társadalom pedig befogadó volt. Sikerült az álmaimat az új helyzetemhez, az új életemhez és az új hazámhoz igazítani.”

Ahmed 2015 végén kezdett új munka után nézni, amikor már felépült. „Nagyon nehéz volt mindent hátrahagyni, és feladni a Szíriához kötődő álmokat” – mondta. „Egy francia szervezetnek kezdtem programokat szervezni, a táborokban élő óvodásoknak és iskolásoknak szerveztem kézműves és pszichoszociális programokat. Ahmed azóta az ENSZ menekültügyi szervezete, az International Organisation for Migration keretén belül segít a Törökországban élő menekülteknek.

„Szeretném végre újra látni a feleségemet Nagy-Britanniában” mondta Ahmed. „Már Európa a hazám. Itt nem félek. Számomra a haza ott van, ahol fenyegetnek a politikai nézeteim miatt, tiszteletben tartják az alapvető jogaimat, és a leendő gyerekeimnek nem kell mindazon keresztülmenniük, amit én átéltem.”