rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

A járvány miatti gazdasági válság "új szegényeket" termelt ki Spanyolországban

Access to the comments Kommentek
Írta: Hans von der Brelie  & Euronews
euronews_icons_loading
A járvány miatti gazdasági válság "új szegényeket" termelt ki Spanyolországban
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

A koronavírus-járvány-sújtotta Európában sok embernek életében először kellett anyagi segítséget kérnie. Hogyan kezelik ezt a helyzetet Spanyolországban vagy Ausztriában? Ennek járt utána stábunk az eheti adásban.

Barcelona – gazdag város, az üzlet és a turizmus számára virágzó hely, ahol pénzt lehet keresni…

De van egy másik arca is: sokan hirtelen éhezéssel és más nehézségekkel találják magukat szemben. A járvány miatti gazdasági válság még több embert kényszerített rá, hogy ételért álljanak sorba. Az új szegénység egyre nő Spanyolországban.

"A járvány miatti gazdasági válság arat a középosztálybeliek körében" - mondja tudósítónk, Cristina Giner. "A segítségért folyamodók közel fele újonnan szegényedett el. Olyanok, akik először érzik magukat sérülékenynek életükben. Riportom egy nagycsaládról szól, amely mindent elvesztett."

Antoniónak és Cristinának három gyermeke van. A járvány maga alá temette kicsi tapas bárjukat. Mivel nem tudták fizetni a számlákat, kitették őket lakásukból. Hogy ételhez jussanak, segítségért kell folyamodniuk. A “De Veí a Veí” szervezet helyi üzletekből gyűjt ételt, és a szükséget szenvedőknek adja. Antonio még sosem tapasztalt ilyet.

“Soha életemben nem láttam még ilyennek saját magamat" - mondja Toni Ruit Lázaro. "Hogyan másképp vállaltam volna három gyereket? Minden jó volt, de a dolgok rosszra fordultak. Amikor ételt kell kérni… Először szégyen önti el az embert, őszintén...”

Szeptemberben, miután a családot kilakoltatták, a városi tanács átmenetileg adott nekik egy kényelmes lakást, amiben korábban turisták szálltak meg. Itt nyárig maradhatnak.

Toni felesége, Cristina Romániából való. Azt mondja, sok spanyol család életében először tapasztalja meg a szegénységet.

"A Covid előtt ezeknek a családoknak soha nem kellett ételt kérniük senkitől, de most muszáj nekik" - mondja Cristina Moisé. "Nagyon nehéz ott látnod magad, de meg kell csinálni, minden nap enni kell. Köszönhetően annak, hogy ilyen jótékonysági szervezetek léteznek, kapunk segítséget is. Ilyen támogatás nélkül a szemétben kéne turkálnunk vagy lopnunk kéne.”

„A Covid előtt normális család voltunk, nem voltunk vagyonosak, de meg tudtunk élni. Jelenleg csak az van, amit a feleségem kap a szociális munkástól, 400 eurót mindenre. Kapunk ételt. Jelentkeztünk az új garantált minimálbérre, nem adjuk fel a reményt. De még nem érkezett meg. Még munkanélküli segélyt sem kapok. Semmim nincs. A gyerek kér tőled egy jégkrémet, de még azt sem tudod megvenni” - panaszkodik Toni.

Itt az ideje annak, hogy Liát hazahozzák az iskolából, közel Toni összetört álmához. Mivel nagy adósságokat halmozott fel, a járvány kivégezte Toni szeretett tapas bárját. El kellett adnia egy kínai családnak.

“Ez egy olyan hely volt, amit a saját kedvemre alakítottam ki, és törődtem vele, hogy kellemes és laza hely legyen. Ráadásul a gyerekem iskolája a tapas bárral szemben volt, és néha még láthattam is őt. Ez olyasmi, amit megalkottál, amit kialakítottál, mint álmaidban, most pedig szertefoszlott, és ez fáj.”

A járvány várhatóan több mint egymillió fővel emeli meg a szegénységben élő spanyolok számát. Ez hozzáadódik ahhoz a becsült 12 millió emberhez, akik már eddig is szegénységben éltek az országban.

Arról kérdeztük a De Vei a Vei elnökét, Rafael Martínez Bunuelt, hogy miért sújtja Spanyolországot ennyire a járvány.

“Valahogy nem vettünk tudomást a „feketepiac” jelentőségéről. Most már tudjuk, hogy sokan feketén dolgoztak, ami ma már nem létezik a Covid miatt. Mivel ez egy láthatatlan gazdaság, láthatatlan a szegénység vagy a gazdagság is. A járvány előtt 2 és fél tonna ételt szállítottunk havonta, 130-140 embert láttunk el. A járvány nyolc hónapjában eddig több mint 100 tonnát szállítottunk” meséli.

Ideje lefeküdnie Liának, Antoniónak és Sofiának. Szomszédaik és az adakozók szolidaritásának köszönhetően ma este is jutottak vacsorához. A De Vei a Vei azt jelenti: Szomszédtól szomszédnak.

Májusban a kormány létrehozta a garantált alapjövedelem intézményét, de mindezidáig csak a jelentkezők egy százaléka jutott hozzá az összeghez.

Térjünk át Ausztriára! Bécs gazdag város, az üzlet és a turizmus számára virágzó hely, ahol pénzt lehet keresni… De van egy másik arca is: sokan hirtelen éhezéssel és más nehézségekkel találják magukat szemben. Ismerősen hangzik? Az új Covid-szegénység egész Európát sújtja. A bécsi „Volkshilfe”-ben a tároló polcai gyorsan kiürülnek.

„Több mint egy tucat ilyen ételcsomagot szállítanak ki most a NORTH-LIGHT hajléktalanszállóra" - mondja tudósítónk, Johannes Pleschberger. "Bécsben vagyunk, ahol a koronavírus-válság életeket tett tönkre. Az Európai Unió negyedik leggazdagabb országában sikeres emberek találják magukat hirtelen az utcán.”

Egyikük Regina. Német, és európai hotelekben dolgozik – főz és felszolgál. Nyárig Spanyolországban volt, ahol Mallorcán dolgozott. Amikor kapott egy állásajánlatot a téli szezonra Ausztriából, elfogadta. De amire megérkezett, az állását megszüntették a koronavírus miatt. Regina elárulja nekünk, mi történt, mielőtt őt és két kutyáját megmentette a hajléktalanszálló.

„Először egy olcsó panzióban béreltem szobát, négy hétig laktam ott. Aztán rájöttem, hogy a pénzem fogy, a kutyák éhesek voltak, és én is éhes voltam...- Itt kapok valamit enni és inni. Enélkül az utcán kéne kéregetnem. Soha életemben nem voltam még ilyen helyzetben, mint most. Nem tudsz előrelépni, de visszamenni sem… És az én sorsom csak egy a több ezerből vagy millióból azok közül, akik hasonló patthelyzetben vannak. Sajnálom, de az idegeim lassan felmondják a szolgálatot. Idegeskedem, hiszen betegre aggódom magam: Mi lesz velem?”

Az, hogy hajléktalanokkal eszik együtt, Regina számára új élmény. Folyamodott munkanélküli segélyért, de az osztrák adminisztráció szerint 127 napja hiányzik ahhoz, hogy részesülhessen a juttatásból. Nehéz elszámolni Regina külföldön töltött munkanapjait. Azt mondja, az emberek, akik a szállón dolgoznak, a második családja.

"Ez az ölelés hatása: osztozunk a nevetésekben és néha a könnyekben is…”

„Mindenekfelett kapcsolatot építünk. Minden más ezzel jön. Mint egy családban” teszi hozzá a Claudia nevű szociális munkás, aki ott dolgozik.

„Amikor azt látod, hogy valaki rosszul érzi magát, akkor felvidítod egy jó viccel” - szólal meg ismét Regina.

A Covid lecsapott az egyedülálló szülőkre, az egyéni vállalkozókra, a kis üzletek tulajdonosaira és a szezonális munkásokra.

“A koronaválság olyan, mint egy nagyítóüveg, ami közelről megmutatja a társadalom töréseit" - mondja Tanja Wehsely, a Volkshilfe szervezet igazgatója. "Mintegy 70 százalékkal többen fordulnak hozzánk, sürgős segítséget kérve, ételcsomagokért. Olyan emberek állnak sorba, akik soha nem gondolták volna, hogy egy nap majd ételcsomagra lesz szüksége a családjuknak.”

Regina személyesen adja át levelét az Osztrák Hotelszövetség (ÖHV) elnökének. A turizmus az ország GDP-jének több mint hét százalékát teszi ki – és általában hiányzik a munkaerő. De a járvány miatt azt a szállodát is be kellett zárni, amit a hotelszövetség elnöke igazgat...

„Amikor szeptember végén Németország figyelmeztetést adott ki az Ausztriába utazással kapcsolatban, a válság katasztrófává vált" - meséli Michaela Reitterer. "Emiatt vonakodnak a kollégáim felvenni embereket, mert senki nem tudja, hogy lesz-e harmadik karantén is, amiről mindenki beszél. Ez pedig szomorú Regina számára. Megígértem, hogy segítek a személyes kapcsolataimon keresztül munkát találni neki Ausztriában.”

Az Európai Unió is segít. 13,5 milliárd eurót mozgósított az Európai Kohéziós Alap a koronavírus-járvány elleni harcra és még érkezik további pénz a járvány elleni harcra. A szolidaritás valóban létezik az európaiak között.