Sok embernek rövidítette meg az utolsó, szép nyári napokra ütemezett külföldi vakációját a határzár, ám azokat még jobban megijesztette, akiknek valamilyen ok miatt fontos, hogy átjárhassanak a határon, külföldre utazzanak, vagy hogy külföldi barátjuk, rokonuk, kedvesük Magyarországra jöhessen.
HIRDETÉSSokan kényszerültek nyaralásukat megszakítva "hazarohanni", miután a magyar kormány múlt hét pénteken bejelentette: a koronavírusjárvány-helyzet alakulása miatt szeptember elsejétől lezárják Magyarország külső határait, és ettől a dátumtól kezdve a külföldről hazatérő magyarokra 14 napos karantén vár, amelyet csak két negatív teszt bemutatásával lehet kiváltani. Amellett, hogy ez sok embernek rövidre zárta az utolsó, szép nyári napokra ütemezett külföldi vakációját vagy városlátogatását, azokat még jobban megijesztette, akiknek valamilyen ok miatt fontos, hogy átjárhassanak a határon, külföldre utazzanak, vagy hogy külföldi barátjuk, rokonuk, kedvesük Magyarországra jöhessen.
Az Euronews beszélt néhány olyan olvasójával, akiket érzékenyen érint a szeptember elsejei határzár.
"Eleinte semmilyen infó nem volt az ingázó magyarokról"
Tóth Gábor Szombathelyen lakik, és a kőszegi határátkelőnél jár át Ausztriába dolgozni egy hotelbe. Úgy véli, nagyon elkapkodott döntés volt a kormány részéről a határok lezárása, és szerinte annak hátterében inkább belpolitikai okok állnak. "Nem igazán jól megtervezett, túl gyors intézkedés volt" - mondta. "Nagyon megijedtünk, amikor ezt bejelentették, mert akkor még nem tértek ki az ingázó magyarokra. Sokáig vártak, mire információ lett. Először beszéltek a katonai konvojokról, a teherforgalomról, de az ingázókról nem volt infó. Nem lehetett tudni, hogyan húzzák meg a határvonalat. A hotel is felajánlotta, hogy ha nem tudunk hazamenni, akkor ott kapunk szobát."
Most már azért jobban látszódik az érintettek számára, mivel jár a határzár: 30 kilométeres körzetben járhatnak dolgozni, és a határőrök szerinte rugalmasan kezelik a szituációt, egyáltalán nem viselkednek udvariatlanul, mint azt egy másik olvasónk állítja a záhonyi határátkelőnél dolgozókról. "Arra mondjuk nem tudom, hogy reagálnának, ha valaki átugrana vásárolni Ausztriába, majd megpróbálna visszajönni" - gondolkodott el Tóth Gábor. Ő munkáltatói igazolással jár át a határon, és mivel vagy nagyon korán, vagy nagyon későn közlekedik, nem szokott órákig a dugóban ülni. Másoknak azonban nincs ekkora szerencséje: "Folyamatosan változnak a hírek" - mondta. "A csoportokban látom, hogy például ma délután Kőszegnél óriási sor áll."
"Az osztrákok is csak röhögnek az egészen"
Mivel Gábor záhonyi születésű, szülei arról informálták, hogy az ottani határátkelőnél a korábbi korlátozások idején gyakran 5-10 kilométeres sorok alakultak ki, és ez most sincs másképp.
"Én a határzár mögött más indokot látok, mint az emberek egészségének a védelme, ez az olyanokból is kiderül, hogy nem lehet mindig ellenőrizni, hogy az ember valóban csak a munkahelyéig megy el. Az osztrákok is csak röhögnek az egészen. Azt mondták, hogy ők sem értik. Szerintem szeretné a kormány minél jobban meglovagolni azt, hogy a járvány idején határozottan és jól cselekedtek, hogy legyen mit felmutatni majd a kampányban."
Udvariatlan határőrök, órás sorok
Névnélküliséget kérő olvasónk ukrán biometrikus útlevéllel, fuvarozóként ingázik a záhonyi határátkelőn Magyarország és Ukrajna között. Azt mondta, a határzár bejelentése után öt óra hosszat meg sem moccant a sor, mivel nekiindultak az Olaszországban dolgozó ukrán vendégmunkások. Főleg a magyar határőrök viselkedésén van felháborodva, akik szerinte lekezelő, embertelen hangnemben beszélnek a Magyarországra belépni kívánókkal. "Saját maguk szabják a törvényeket" - mondta. "Van egy zöld szám a határőrséghez, egy forródrót, amit megpróbáltunk felhívni, hogy panaszt tegyünk rájuk, hogy viselkednek az ukránokkal, de senki nem veszi fel. Nekik köszönhető, hogy lassan megy az ellenőrzés, mert a vámosok gyorsan dolgoznak. Nem tudják, hogyan kell viselkedni."
Ő sem érti, mi értelme mindennek, hiszen ha valaki például Szlovákiából jön, akkor átengedik Magyarországra, onnan pedig már tovább tud haladni bárhová.
A hobbik is megsínylik a határzárat
Habár az olyan gondokhoz képest, mint amikor valaki elkapja a koronavírust, vagy elveszíti a munkáját a járvány miatt, illetve a mindennapos dugóban ülés, nem tűnik olyan nagy problémának, hogy nem lehet előre tervezni az utazásokat, illetve, hogy egyáltalán nem is lehet utazni. Azok számára azonban, akik kedvenc sportjukat, hobbijukat a járvány miatt most már csaknem egy éve nem űzhetik, igenis lesújtó tud lenni az, hogy nem hagyhatják el az országot, vagy csak nagy anyagi áldozatok árán.
Van, aki alig várta, hogy Portugáliába mehessen szörfözni, ami a haladók számára szeptembertől izgalmas, és van, akinek március óta, a jégpályák bezárása óta nem volt a lábán korcsolya, pedig előtte hetente három-négyszer is jégre lépett.
Nagy a felzúdulás és elkeseredés azok körében, akik éppen ebben az időszakban, szeptemberben-októberben szeretnek Egyiptomba menni vakációzni és búvárkodni a kedvezőbb árak, valamint az ekkor már kevésbé pusztító hőség miatt. Sok búvár szerint ez az ideális időszak a Vörös-tengeri merüléshez, mert ilyenkor a legkedvezőbbek a viszonyok.
Végh József, aki normál esetben gyakran, évente többször is jár Egyiptomba, szenvedélyes búvár. Számára elkeserítő, hogy március óta nem merülhetett. Minden lehetőséget végigzongorázott, hogy kedvenc hobbijának hódolhasson, de végül rádöbbent: a karantén vagy a kiváltását lehetővé tévő két kötelező teszt okozta idő - és pénzráfordítás miatt egész egyszerűen nem éri már meg elutazni. Azt mondta az Euronewsnak: "Sok embernek olyan a hobbija, ami régiókhoz kötött. Márpedig képtelenség eljutni ezekbe a régiókba, és úgy tűnik, hogy egész évben nem is lesz erre lehetőség. Az összes chartert törölték, és azokat a járatokat is, ahol lenne csatlakozásra lehetőség. Már az sem indul, amivel lehetett volna menni, nem beszélve arról, hogy visszajutni Magyarországra újabb herce-hurca. Ezzel ellehetetlenítették, hogy az ember eljusson valahová. A charternélküliség meg persze a kötelező tesztelés megdrágítja az utazást. Az idő - és pénzráfordítás már nem teszik rentábilissá azt, hogy esetleg 1-2 hétre bárhová kijusson az ember. Március óta teljesen kiszámíthatatlan a helyzet, nem lehet előretervezni még másfél hónapra sem."
Sokan az emberi kapcsolatok hiányától szenvednek
Nem beszélve azokról, akiknek idős szüleik vagy kedvesük él külföldön - egy ismerősöm például hónapokig nem találkozhatott Szlovákiában élő barátnőjével az első korlátozó intézkedések bevezetése után, ugyanígy egy másik ismerősöm Párizsban élő barátját nem látta hosszú hetekig. Biztos mindenki tud hasonló példákat felidézni környezetében, ha ugyan őt magát nem érinti kellemetlenül, közvetve vagy közvetlenül a határzár újbóli bevezetése...