Még arra kell rájönnünk; ez a vég kezdete, vagy egy új kezdet vége?
Márciusban elnéptelenedtek a máskor nyüzsgő városok közterületei Európában. A világjárvány miatt gyökeresen megváltozott az élete, az életmódja a földrész lakosságának.
A szupermarketek polcairól pillanatok alatt eltűnt a wc-papír. Az élelmiszer-alapanyagok közül sokan zsákszámra vitték a lisztet, cukrot, tésztát.
Szerencsére ez az őrület gyorsan lecsengett, de megmaradt az 1-2 méteres távolság a sorban, és a maszk is természetes viseletté vált.
A társadalmi távolságtartásra már önkéntelenül figyelünk. Nem is zavar, csak ha átölelnénk szeretteinket.
Szociális kapcsolataink korábban megszokott, nyilvános helyei - mozik, színházak, sörözők, klubok, stb. - bezártak. Új módokat, helyszíneket kellett találni - ott is maszkban.
A vírushelyzet új kifejezésekkel – maradj otthon, járványgörbe, nyomon követés, kontaktkutatás, operatív törzs, és hasonlókkal "gazdagította" szókincsünket. És ezeket rendszeresen használtuk is videó-chat-eléseink alkalmával.
A diákok megtapasztalták a távoktatás örömet, szüleik annak bosszúságait. Miközben maguk is "home office-ban" dolgoztak nap mint nap, és próbálták józanul értékelni családjuk helyzetét.
A rendszeres testmozgás igényét sem volt egyszerű kielégíteni. Kellett hozzá eltökéltség, kreativitás és némi humor is.
Azok a szerencsések, akik nem fásultak bele az új napi rutinba úgy tartják; ez a világ nem a vég kezdete, legfeljebb a kezdet vége.