Az emberek értik, mi a feladat, de nem könnyű mindig észben tartaniuk. A járvány utáni nyitás menetrendje nem egyforma, de eredménye mindenütt az utca emberén áll vagy bukik. Tudósítói körkép.
Egyre szabadabb az élet Európában - a karantén feloldása és a közösségi terek fokozatos megnyitása után mindenki arra vár, hogy kiderüljön, mennyit lehet megmenteni a nyaralásból. A kontinens északi része előbbre tart a nyitásban. A déli államok, amelyek jobban megszenvedték a járványt, óvatosabbak - nemcsak a kormányok, hanem a lakosság is.
HIRDETÉSAz Euronews tudósítói sétára indultak, hogy lássák, hogyan boldogulnak az emberek a megváltozott hétköznapokkal.
Guillaume Petit a lyoni rakparton nézett szét, és azt mesélte, hogy mivel a presszók és az éttermek még zárva vannak, az embereknek más helyszínt kell keresniük, ha találkozni akarnak. A baráti társaságok rendszerint valamelyikük otthonában jönnek össze, másoknak ott van a park, amely náluk, Lyonban már megnyitott. Sokan választják a Saone partját különösképpen alkonyatkor. Érdekes látni, hogy szinte senkin sincs maszk. Azok, akiket megkérdezett, azt mondták, hogy megkönnyebbültek, amikor vége lett a több mint kéthónapos bezártságnak. Persze jól tudják, hogy vannak még korlátozások. Például tíznél többen egyelőre nem lehetnek egy társaságban. Egy fiatalember annyit tett hozzá, hogy különös helyzet ez, de már kezdenek hozzászokni. Boldogok, hogy megint láthatják egymást.
Rómában könnyebb is, nehezebb is most. A rómaiak egy része szereti ilyen üresen látni a várost - mondja az Euronews olaszországi tudósítója, Giorgia Orlandi. - Az emberek örülnek, hogy nem az ilyenkor megszokott turistahad járja Rómát. Csakhogy ennek nagy ára van, hiszen a külföldieket kiszolgáló szektorokban is megállt az élet a járvány miatt. Sokaktól követel jókora áldozatot ez a szabadság.
Egy férfi azon töprengett Orlandi kérdésére, vajon tényleg jó érzés tölti-e el attól, hogy egyedül őgyeleg a kihalt belvárosban. Arra jutott, hogy számára nem ez a szabadság. Másikuk szerint az emberek túl sokat nyafognak. Amikor háború volt, senki sem problémázott azon, hogy miért nem mehet strandra. Akkor a bombazápor átírta a fontossági sorrendet, ma viszont az emberek semmiről nem hajlandóak lemondani, akármekkora a baj.
Spanyolországot is meggyötörte a járvány, úgyhogy az idősebbek fegyelmezettek. Akkor is hordtak maszkot, amikor nem volt kötelező - mondta egy hölgy Cristina Ginernek Barcelonában, ahol aránylag sokáig érvényben volt a kijárási tilalom. Azzal folytatta, hogy rájuk, idősekre ez még mindig érvényes, de nem úgy a fiatalokra, akik mintha nem fognák föl, mi történt, és azt sem, milyen felelősség terhel mindenkit továbbra is.
Egy másik asszony arról beszélt neki a tengerparti sétányon, hogy a környékről kevesebben járnak le, és igyekeznek különböző időpontokban érkezni, hogy ne legyen tömeg. A belvárosból viszont többen mennek, de ezt tudomásul kell venniük, osztozniuk kell a tengerparton. Cristina Giner szerint sokan reménykednek abban, hogy ha majd újranyitnak a sportpályák, kevesebben választják a tengerpartot sportolásra.