rendkívüli hír
Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Az idősotthonok megrázó hétköznapjairól beszéltek lakók és ápolók az Euronews-nak

euronews_icons_loading
Az idősotthonok megrázó hétköznapjairól beszéltek lakók és ápolók az Euronews-nak
Szerzői jogok  euronews
Betűméret Aa Aa

Európában a koronavírus halálos áldozatainak fele idősotthonokban lakott egy friss tanulmány szerint. Családokkal és ápolókkal beszélgettünk a járvány által leginkább sújtott országokban. Megrázó tapasztalatokat osztottak meg velünk.

“Az elmúlt négy napban, amikor dolgoztam, sajnos minden nap elvesztettünk valakit” – mondta Anne Clark, ápoló.

Ez a kép jellemzi az idősotthonokban kialakult tragikus helyzetet egész Európában. Olaszországban Milánó térségében, Lombardiában követelte a legtöbb halálos áldozatot az új koronavírus

Olaszország

Európa egyik legnagyobb időseket ellátó intézményébe, a Trivulzióba látogattunk. Az otthonnak ezer lakója és több száz fős személyzete van. A járvány kezdete óta több mint kétszázan haltak meg közülük.

Vizsgálat indult, hogy kiderüljön, történt-e gondatlanság. Az intézmény gyógyszerésze, Pietro La Grassa szerint heteket késtek a megelőző intézkedések, ezen életek múltak:

„Március elején néhány alkalmazott kezdeményezte a maszkok viselését, de megkérdőjelezték őket. Nem hordhatták. Azt mondták nekik, hogy megijeszthetik a pácienseket. Ezután a régiónak kórházi ágyakat kellett felszabadítani, arra készülve, hogy súlyosbodik a járvány. Betegeket helyeztek át, és az ápolási otthonokban nem történt ellenőrzés. "

Az intézmény dolgozóinak több mint negyede fertőződött meg. A létszámhiány miatt a dolgozók kimerültek.

Nadia Mordini, ápoló: „Mi, akik még dolgozunk, tesztelés nélkül folytatjuk a munkát. Úgy helyeznek át egyik részlegről a másikra, mintha mi sem történt volna.”

Hibák sorozatáról szólnak a hírek az idősotthonokról, szerte Európában. Túl sok tennivaló van, állítja egy spanyol ápolási asszisztens, David Perez:

„A halottak… Zsákokba kell raknom a testeket. A görnyedt testtartásban elhunytakat ki kell egyenesítenem. Én csukom le a szemüket. Leviszem a testeket a halottas részlegre, ha az megtelik, akkor az alagsori parkolóba. Ha egy izolációs osztályt nyitottak volna már a járvány elején azoknak, akiknek tüneteik voltak, vagy a szobáikban különítették volna el őket, és ha minden dolgozó kapott volna védőfelszerelést, nem csak két hét csúszással, akkor a vírus nem okozott volna ekkora pusztítást az intézményben.”

Az áldozatok szerettei fájdalmat éreznek, és dühösek. Egy házaspár közös szobában élt egy spanyol idősotthonban. Mindketten belehaltak a fertőzésbe, néhány nap különbséggel. Gyerekeik szerint az elhunytak nem kaptak megfelelő egészségügyi ellátást:

„Nagyon nehéz. Nagyon nehéz elképzelni, mi történt velük. Hogyan küzdöttek meg a szenvedéssel. Utólag már nem érdemes ítélkezni. De ezt a halált nem érdemelte meg sem apám, sem anyám. Nem kaptak kórházi ellátást, lélegeztetőgépet, mert elmúltak nyolcvan évesek. Úgy tűnik, teljesen sorsukra hagyták az időseket. Teljes mértékben magukra hagyták őket” – mondta az elhunyt házaspár lánya, Almudena Ariza.

A koronavírus-járvány teremtette helyzetben gyakran felvetik, hogy Európában az idősgondozás néhány nagy szereplőnél koncentrálódik: magán cégek csoportjai, nemzetközi nyugdíj- és befektetési alapok állnak az intézmények mögött. A tulajdonosok célja, hogy a rendszer jövedelmező legyen.

Egy korábbi dolgozó, Eileen Chubb sokat kampányolt azért, hogy az ápolási otthonok működése ne a haszonszerzést szolgálja. Az általa működtetett forródrótra számos panasz érkezett a járvány idején:

„Túl sok olyan cég működtet idősotthont, amelyiknek az a célja, hogy minél több embert helyezzen el, bármi áron. Nem nehéz észrevenni, hogy sok helyen a személyzet túlterhelt, vagy a körülmények, az ellátás nem megfelelő. Milliárdos profittal működnek ezek a vállalatok. Egy világjárvány idején azt a választ adják, hogy képtelenség volt felkészülni, mert nem lehetett előre tudni, hogy mi fog történni. Még védőfelszerelésről sem gondoskodtak. Botrány!”

Belgium

Egy belga intézményben a speciális katonai személyzet segített, miután a 128 lakóból 17-en meghaltak a válság első heteiben. A La Providence Saint Christophe Care Home igazgatója, Patrick Sousse:

„Kezdetben nem volt meg a szükséges védelem. Az intézményt április 7-én teszteltük, és kiderült, hogy az itt lakók 75% -a és az alkalmazottak 51% -a Covid-pozitív. Tehát hívtuk a hatóságokat, hogy gondoskodni tudjunk a lakókról.”

Franciaország

Néhány idősotthonban sikerült megakadályozni, hogy a betegség elterjedjen, és sokan meghaljanak. Egy Lyon környéki intézmény, a Vilanova ma Franciaország-szerte híres.

Az alkalmazottak nagy része úgy döntött, hogy több héten át éjjel-nappal összezárva élnek a bentlakókkal. Ennek eredményeként eddig senki sem fertőződött meg.

Az Euronews riportere, Valérie Gauriat a lakókat kérdezte, hogy milyen érzés, hogy a személyzet beköltözött?

Egy lakó, Claudia Villard: "Mindenki nagyon kedves. Nekem kicsit olyanok, mint a családom. Látom őket ide-oda járkálni, néha beköszönnek, aztán teszik tovább a dolgukat. Ez boldoggá tesz!"

Március 18-tól a személyzet több mint fele bőröndökkel és hálózsákokkal beköltözött. Az igazgatóval együtt mindegyikőjük eltökélt szándéka, hogy megvédjék a ház 106 lakóját.

"A lakóink nincsenek bezárva a szobákba. Továbbra is tudnak kapcsolatot fenntartani a többiekkel. És velünk is, mert mindig itt vagyunk. Így nem magányosak” – magyarázta az igazgató, Valerie Martin.

Egyetértenek abban, hogy ez mindent megér, még akár a magánéletük rovására is. Így gondolja egy ápoló, Laura Pomarez is:

„Van egy 10 hónapos fiam. Természetesen otthon van, és nyilvánvalóan hiányzik. De számomra megérte itt maradni. A lakók és a családom védelme érdekében.”

Az igazgató, Valérie Martin szerint le kell vonni a tanulságokat egy ilyen válságból, ami ekkora mértékben sújtotta az idősotthonokat:

„Egy globális katasztrófa kellett ahhoz, hogy az emberek rádöbbenjenek, mi történik az idősotthonokban. Hiányoznak az eszközök, a támogatás, a személyzet sem elég, és ott az elismerés hiánya is. Pénzt kell felszabadítani, és az idősekre fordítani. Ők nem teher számunkra, hiszen ők az emlékeink. Tehát szeretnünk kell őket, és gondoskodnunk kell róluk. Biztosítanunk kell, hogy az életük lezárása boldog és kellemes legyen. "

A kis közösség megnyerte saját csatáját. Hét hetes karantén után senkinek a tesztje sem volt pozitív.