A brüsszeli Bruegel Intézet közgazdász szakértője beszél az Euronewsnak arról, milyen különbségek mutatkoznak az egyes országok válságkezelő intézkedéseiben, és ez stratégiai vagy pénzkérdés.
Elhúzódó és kemény küzdelem vár a világgazdaságra a koronavírus-járvány elmúltával - erre figyelmeztetnek a nemzetközi pénzügyi szervezetek és az Európai Unió vezetői is. A brüsszeli Bruegel Intézet naprakész és folyamatosan bővülő adatbázisba foglalta az egyes államok mentőintézkedéseit.
HIRDETÉSAz elmúlt hetekben egymást érték a bejelentések: a kormányok, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank is gigászi mentőcsomagokkal és a leginkább érintett ágazatok, illetve piaci szereplők célzott támogatásával igyekeznek elébe vágni az elkerülhetetlen gazdasági visszaesésnek. A mentőintézkedésektől elsősorban azt remélik a kormányok, hogy kevesebb cég megy tönkre, és kevesebb ember kerül utcára addig is, amíg az élet visszatérhet a rendes kerékvágásba.
A szolgáltatóipar, a vendéglátás és a turizmus érzi meg leginkább a járványügyi intézkedéseket, de a korlátozások alapvető gondokat okoznak más ágazatokban is, mert elvágják a beszállítói láncolatokat. A home office is bonyolítja a helyzetet, nagyon sok szakmában ez lehetetlen. Egy amerikai elemzőintézet is erre figyelmeztetett két hete mondván, hogy az amerikai munkavállalók kétharmada nem tud otthonról dolgozni.
A várhatóan súlyos gazdasági válság kezelésének stratégiája nem mutat eltéréseket, de a segítségnyújtás mértékében jelentősek a különbségek.
A brüsszeli Bruegel Intézet nyomon követi a kormányintézkedéseket, amelyek természetüket tekintve három kategóriába sorolhatóak - magyarázza Darvas Zsolt, az intézet vezető elemzője, aki egyben a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Vannak köztük közvetlen támogatások, halasztások és garanciavállalás. Minden kormány célja, hogy életben tartsa azokat a sikeres vállalatokat, amelyek erre önerőből képtelen lennének, és ezzel megóvja a veszélybe került munkahelyeket is.
A közvetlen támogatások különböző adó és járulékcsökkentéseket jelentenek, illetve bértámogatást, hogy a rászoruló cégek ne kényszerüljenek leépítésekre. Ezeket az intézkedéseket az EU egy új hitelkerettel segíti, ahogyan a tegnapi EU-s csúcson megállapodtak erről az országok vezetői. (A magyar kutatás-fejlesztés bértámogatásának kormányprogramját pár napja hagyta jóvá Brüsszel - a szerk.)
Más jellegű segítséget jelentenek a hiteltörlesztési moratóriumok, amelyek szűkebb vagy szélesebb körben lehetővé teszik, hogy az adósok bizonyos ideig ne fizessék törlesztőrészleteiket azzal, hogy a moratórium lejártával kötelezettségeiknek eleget kell tenniük. Az állami garanciavállalással pedig a kormányok arra ösztönzik a pénzintézeteket, hogy továbbra is nyújtsanak hiteleket a gazdasági szereplőknek, vagyis segítsenek átvészelniük ezt a nehéz időszakot.
Darvas Zsolt úgy látja, hogy Európában Németország jár az élen, a német kormány a GDP 6,9 százalékát fordítja válságkezelésre, aminél többet világviszonylatban is csak az Egyesült Államok költ ugyanerre, ott ez a GDP 9 százaléka. Berlin nagyon komolyan veszi a prosperáló cégek megmentését: akárcsak a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság idején a bankokban, most a vállalatokban is kész tulajdonrészt vásárolni, hogy a válság elmúltával majd ismét magánkézbe adja azokat. Külön alapot hozott létre erre 100 milliárd euróval, ami Darvas Zsolt szerint figyelemreméltó összeg azzal együtt is, hogy rendkívül súlyos válság elébe nézünk.
Ami az európai államok egymásnak nyújtott segítségét illeti, ettől Hollandia vonakodik leginkább, Németország azonban kevésbé. A vita tárgya, hogy érdemel-e segítséget egy olyan állam, amely nem folytatott fegyelmezett költségvetési politikát az elmúlt évtizedekben, és ezért most nincs elég pénze a válságkezelésre. Németország ebből a szempontból speciális helyzetben van - mondja Darvas Zsolt -, mert gazdasági ereje nagy részét köszönheti az euróövezetnek, úgyhogy méltányosnak ítéli most viszonozni ezt.
Az egyes államok válságkezelésében tehát nem elvi, hanem pénzben mérhető különbségek mutatkoznak. Általánosságban elmondható, hogy azok az országok, amelyek aránylag nagy államadóssággal küzdenek, most óvatosabban költenek, nehogy kezelhetetlenné váljon a költségvetés helyzete. Ahol pedig megtehetik, a kormányok minden lehetséges módon támogatják a gazdasági szereplőket.