Barakkok, falak és kamrák mesélnek az embertelen mészárlásról, ami itt folyt.
HIRDETÉSAuschwitz falai, barakkjai és gázkamrái a mai napig mesélnek a Holokauszt borzalmairól. Ez volt a legnagyobb náci haláltábor, mely mára a terror szimbóluma lett.
Hétfőn van a tábor felszabadításának 75. évfordulója, ez alkalomból Markus Schreibernek, az Associated Press fotósának a képeivel mutatjuk be, hogy működött a koncentrációs tábor.
Az évfordulóra több száz, még élő túlélőt várnak, akik a világ minden részéből visszatérnek, hogy emlékezzenek.
A táborba deportáltak ablaktalan, minden komfort nélküli tehervagonokban érkeztek. Az elhíresült rámpán már várták őket a náci tisztek, akik eldöntötték, ki hova kerüljön. Az egyik csoportba a munkaképes, később kényszermunkára küldött nők és férfiak kerültek, a másikba az idősek, sok nő, de legfőképp a gyerekek és kisbabák, akiket érkezésük után alig pár órával már el is gázosítottak.
A gázkamrákat és a krematóriumokat a nácik elmenekülésük előtt megpróbálták betemetni - így próbálva elrejteni a tömeges kivégzések nyomait. Az őrtornyok és a barakkok közül néhány, ahol a foglyok a hidegben, embertelen körülmények között, háromemeletes priccseken összezsúfolva aludtak, a mai napig érintetlenek.
Kevesen tudják, de Auschwitz valójában nem egy, hanem két tábor volt. Auschwitz I, melyet egy elhagyott lengyel katonai bázisra építettek, elsősorban a lengyel rabok számára készült - ide hozták a lengyel nemzeti ellenállás elfogott tagjait, a katolikus papokat, akik szembeszálltak az embertelen rendszerrel.
Auschwitz II, vagyis Birkenau egy ennél sokkal nagyobb komplexum volt, melyet három kilométerrel odébb húztak fel, hogy végrehajtsák a nácik "végső megoldásként" emlegetett tervét, vagyis a zsidók tömeges kiirtását, akiket Európa minden szegletéből, tömegesen hordtak ide a II. világháború alatt. Magyarországról 400-420 ezer zsidót vittek ebbe a haláltáborba.
