Az öreg halászok nyugdíjba vonulnak, gyerekeik és unokáik pedig nem ezzel akarnak foglalkozni. A diákok azt mondják, számukra túl kemény a halászok élete.
**"Vajon az európai halászok veszélyeztetetté váltak? Ahogyan az idősebb hivatásos halászok nyugdíjba mennek, és gyerekeik más karriert választanak, a családi halászati vállalkozások tönkremennek. Hogyan befolyásolja ez a partmenti közösségek életét és vajon van-e arra mód, hogy fiatalokat vonzzanak a szektorba? Ezt boncolgatja az Ocean eheti adása." **
A halászat generációkon át jövedelmező vállalkozás volt, és sok család számára hagyományos hivatás ezen a szigeten, a svédül beszélő közösségben a dél-finnországi Pellinkiben. Manapság a helyi halászok száma egyre csökken. Csak néhányan maradtak. Ennek egyik oka, hogy alig van fogás. A halászok az egyre elszaporodó ragadozókat okolják: a fókák és kormoránok megrongálják a ketreceket és megtizedelik a halállományt. Többé nem garantált a jó fogás, ezáltal a család gazdasági fennmaradása is egyre kevésbé biztosított.
"Marie Kellgren vagyok, 27 éves, és 4-5 éve halászok napi 8 órában. Nem sok fiatal ember halászik. Szerintem amiatt, mert ez fizikailag nehéz munka, és azt sem lehet tudni, az ember meddig bírja majd. Nagy kockázat ebbe belekezdeni" - mondja a fiatal nő.
A halászfamíliák gyerekeinek többsége inkább a biztonságot választja: elhagyják otthonukat, és valami mást tanulnak ki. Ahogy szüleik idősödnek, a kisebb halászvállalkozások, amelyek oly' jellemzőek Finnországra, tönkremennek. A halászok száma az utóbbi évtizedekben országszerte 1800-ról mintegy 400-ra csökkent.
"Nem halásznak akartam állni" - mondja Marie. "Turizmust tanultam Helsinkiben, ugyanakkor kitanultam édesapámtól is a halászkodást."
Egy EU támogatta program biztosította költségvetést Marie számára, hogy egy éven át tanuló halászként dolgozzon, anélkül, hogy mindez édesapja vállalatára további anyagi terheket róna. Ma Marie hivatásos halász, és folytatja a családi dinasztiát.
"Édesapám halász, az ő apja is halász volt, és a dédnagyapám is. Szóval Marie a halászok ötödik generációját jelenti" - meséli Marie apja, Viking.
A programban Marie elméletet tanult, valamint 800 órányi halászati gyakorlatot szerzett.
"Megtanultam hálóval és csapdával halászni, lazaccsapdával. Azt is megtanultam, hogyan kell kitisztítani a csapdákat. Természetesen azt is, hogyan kell a halat elfogni, elkészíteni - hogyan kell besózni, füstölni. A marketinget is megtanultam, és minden mást is a számlák befizetéséről" - állítja Marie.
A Mester és Tanítványa program finanszírozását főleg az Európai Tengeri és Halászati Alap biztosítja, amely az európai halászati szektor generációs megújulását támogatja. Az ötlet akkor született meg, amikor egy másik tanuló halásznő, Tanja, azon küszködött, hogy képes legyen a hivatást betölteni.
"Édesapám azt gondolta, ez nem jó ötlet" - meséli Tanja Akerfelt. "Azt mondta: nem-nem-nem, nem kéne ezt csinálnod. Ezután beszéltem más halászokkal, érdeklődve, hogyan lehetne megoldani a helyzetet? Aztán beszéltünk Esko-val, és együtt kitaláltuk ezt a megoldást."
Esko Taanila a helyi halászati társaságnak, a FLAG-nek dolgozik. Egy új halász kiképzése mintegy hatezer euróba kerül. Esko szerint a program költséghatékony útja annnak, hogy fenntartsák a hivatásos halászok számát, hiszen ez az egyetlen, egész évben űzhető gazdasági tevékenység ebben a régióban. A program elősegíti a helyi közösség elöregedésének és a dél-finnországi halászok csökkenésének lassítását - ha visszafordítani nem is tudja a folyamatokat.
"Minden alkalommal, amikor 10 halász abbahagyja a munkát, egy vagy két fiatal szeretné elkezdeni" - állítja Esko.
A program már három éve tart, ez idő alatt 15 tanoncból 12 döntött úgy, hogy hivatásának választja a halászatot, ami sikernek számít. De az egyre elszaporodó fókák okozta problémák és a halállomány csökkenése miatt lehet, hogy mindez nem elég.
"Új halászokat kell szereznünk, mert az itteni átlagéletkor 60 körül mozog. Szóval ha nem csinálunk semmit, akkor 5-6 év múlva mindenki abbahagyja majd. Nagyon fontos, hogy legyen életképes halászatunk a partjaink mentén. Enélkül ez egy halott környék. Ez pedig nem jó."
Mindeközben a belgiumi Ostende kikötőjénél egy helyi tengerészeti iskola tanulói átvezetik hajójukat a szeles Északi-tengeren. "Broodwinner" nevű hajójukat kiképzésre használják. 1967-ben épült, nemrégiben felújították az EU pénzügyi segítségével, javítva megbízhatóságát és a kényelmet.
Ez egy lényeges gyakorlat a diákok számára, akiknek általában nincs halászati tapasztalatuk, mielőtt elkezdik az iskolát.
"Szerintem ötödük jön olyan családból, amely ezzel foglalkozott, 80 százalékuk pedig semmit nem tud az egészről. Olyan nagyvárosokból érkeznek, mint Antwerpen vagy Brüsszel, semmi közük a tengerhez." - taglalja Bart DeWaegenare.
Fontos, hogy legyen egy iskolai hajónk, hogy lássák, milyen is ez, így lesz róla benyomásuk, hogy akarják-e ezt a munkát csinálni a jövőben."
A diákok 12 éves koruktól kezdve járnak nyolcórás halásztúrákra. 16 éves korukra iskolai idejük felét a tengeren töltik. A halászkodás mellett navigációt és hajómérnöki ismereteket is tanulnak.
Legtöbben a tengerészetnél szeretnének állást, és nem feltétlenül a halászatokban, ahol a munka nehéz és magas a balesetek kockázata.
"Meg kell tanulnod egyedül kormányozni a hajót. Fel kell kelned éjszaka megjavítani a hálókat. Elég durva!" - meséli Sami Tebbouche, egy diák.
A halászok keresete akár nagyon magas is lehet - vagy nagyon alacsony, fogástól függően.
"Teljesen megjósolhatatlan néha, hogy mennyit fogsz kereseni. Ezért bizonytalanok sokan, valóban akarják-e ezt. Meg amiatt is, mert ez tényleg kemény munka. Sokaknak van gyereke, és nem akarnak tőlük távol lenni." - meséli Seppe DeKinder, aki szintén tanuló.
Rövid tengerpartjával és mindössze hattucat halászhajójával Belgium nem tartozik a nagy halásznemzetek közé. Nyugat-flandriai partjainál a halászat azonban mindig fontos szerepet játszott.
Az 1980-as években még öt iskola képezett ki 300 diákot halászkodásra, ma mindössze egy iskola van, amibe 40-en járnak.
A tanárok szerint a modern társadalomban még a magas bérek és a javuló munkakörülmények sem teszik elég vonzóvá ezt a szakmát a fiatalok számára.
"A múltban, ha például két hete kellett tölteniük a tengeren, majd három napot a kikötőben, amiből két nap kemény munkával telt, nem volt probléma. Ma, ha mondjuk nyolc napot kell tengeren tölteniük, négy napot a kikötőben, és egy vagy két napot dolgozniuk kell ebből, akkor már elegük lesz! Szóval nagyon nehéz a fiatalok számára vonzóvá tenni ezt" - magyarázza Jackie Scherrens, a Maritiem Instituut Mercator igazgatója.
Azt remélik, hogy az a hat új hajó, amely nem sokára szolgálatba áll a belga halászati flottában, újraéleszti a szakma iránti lelkesedést és hogy az elsőkézből szerzett tapasztalat segíteni fog a fiataloknak a magabiztos karrierválasztásban.