NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A menekülés a diktatúrából: alagút a berlini fal alatt

A menekülés a diktatúrából: alagút a berlini fal alatt
Írta: Jona Källgren & Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Joachim Rudolph, aki néhány hónappal az építkezés megkezdése előtt jutott át Nyugat-Berlinbe, egyike volt a munkásoknak, akik ástak és ástak, nyolcórás műszakokon át, 1962 nyarán.

HIRDETÉS

Teljesen egyszerű tervről volt szó: egy alagútról, amely az őrök, a szögesdrót és természetesen a berlini fal alatt fut, és amelyen át Nyugat-Berlinbe lehet menekülni.

Az NBC erről a projektről készített dokumentumfilmet, mi több, anyagilag is hozzájárult az ásáshoz szükséges eszközök beszerzéséhez.

Joachim Rudolph, aki néhány hónappal az építkezés megkezdése előtt jutott át Nyugat-Berlinbe, egyike volt a munkásoknak, akik ástak és ástak, nyolcórás műszakokban, 1962 nyarán.

Segíteni akartunk az embereken. Elmondhatatlan dühöt éreztünk ott nyugaton amiatt, ami a keleti végeken folyt. Hogy lelőtték azokat, akik menekülni próbáltak. Az egész valami elképesztően érzékenyen érintett bennünket – bármire hajlandóak voltunk, hogy ezen változtassunk – mondta.

Több tucatnyian dolgoztak az alagúton, legtöbbjüknek barátai és családtagjai éltek a másik oldalon. Ám megásni az alagutat sokkal keményebb munka volt, mint azt előre hitték.

Fogalmunk sem volt arról, hogyan kell megásni egy alagutat. Azt sem tudtuk, milyen eszközökre van szükség hozzá, hogyan kell nekilátni és ugyanakkor még életben is maradni – magyarázta Joachim Rudolph.

De aztán, 1962. szeptember 14-én az alagútásóknak sikerült áttörni a célépület folyosóját.

Rudolph kiment megnézni, jó helyen járnak-e. Zsebében fegyver volt arra az esetre, ha mégis őrök fogadnák. Nem így történt, az első család, akiknek tudomása volt a készülő alagútról, kopogtatott az ajtón. Barátaik, akik akkor már hónapok óta ásták menekülésük útvonalát, kinyitották az ajtót és megölelték őket.

Soha nem felejtem el a pillanatot. Hatalmas benyomást tett rám. Azt mondtam magamnak, mindegy, mennyi van még hátra, nem állunk meg. És a java bizony még ezután következett. Az áramütések, a járatokba betörő víz okozta zárlatok, a szivattyúk, az épületek fagerendái, amikbe bevertük a fejünket. És mégis azt mondom, megérte – emlékezett vissza Joachim Rudolph.

Huszonkilenc ember menekült meg az alagúton át, mielőtt még elöntötte a víz. A rákövetkező évtizedekben az emberek további alagutakat ástak, hőlégballonokon és még sok más egyéb úton-módon mindent elkövettek, hogy elmeneküljenek az keletnémet diktatúrából.

Huszonnyolc év alatt, amíg a fal kettéosztotta a német fővárost, ezrek próbálkoztak meg a nyugatra jutással. Sokuknak sikerült is. De ugyanakkor, legkevesebb 140-en nem élték túl a kísérletet. Rájuk is emlékezik a világ most – jelentette a helyszínről Jona Källgren, az Euronews tudósítója.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

A 10 legnépszerűbb magyar film a németek körében

Évtizedek óta körözött terroristákat fogtak el Németországban

Antiszemita botrány a Berlinalén: vastapsot kapott az Izrael-gyűlölet