Az Euronews többé nem érhető el Internet Explorer-rel, ez a böngésző ugyanis nem támogatja a legújabb technikai fejlesztéseket. Arra kérjük, használjon más keresőt, mint amilyen az Edge, Safari, Google Chrome vagy Mozilla Firefox.
rendkívüli hír

Lindsey Vonn: az ember lehet egyszerre nő és atléta

Lindsey Vonn: az ember lehet egyszerre nő és atléta
Euronews logo
Betűméret Aa Aa

Olimpiai bajnok, négyszeres összetett világkupa-győztes, nyolc világbajnoki érem büszke birtokosa - az alpesi sí legendája most egy újabb elismerést helyezhet el a trófeái között. Lindsey Vonn tiszteletre méltó karrierjét a világ egyik legnagyobb síelőjeként fejezte be, a női versenyzők között pedig minden idők legtöbb érmét söpörte be. Most vette át Oviedóban az Asturias Hercege díjat a sportoló kategóriában, ez alkalomból üdvözöltük őt az Euronewson.

Cinzia Rizzi, Euronews:Karrierje során rengeteg díjat kapott, milyen jelentősége van az Asturias Hercege díjnak az ön számára?

Lindsey Vonn: Bár csak itt Spanyolországban adják, talán ez a leginkább globális díj mind közül. Úgy érzem, ez a díj nem csak a sportról szól, inkább rólam mint emberről. Arról, hogy az alapítványomon keresztül hogyan próbálok tenni a jövőért. Ez egy nagyon fontos és jelentőségteljes díj, a többi jelölt is hihetetlen dolgokat tett a a világ jövőjéért, óriási megtiszteltetés, hogy én kaptam a díjat.

Tavaly februárban jelentette be a visszavonulását. A csúcsra vezető úton sok akadályt kellett leküzdenie, sokszor volt sérült. Visszavonulásakor azt mondta, hogy " a testem könyörög, hogy hagyjam abba". Mennyire nehéz elviselni, hogy befejezte a versenyzést?

Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de amikor bekövetkezett, azért nem volt könnyű. Ezt csináltam egész életemben, profi sportoló voltam húsz évig, nagyon büszke voltam arra, amit elértem. De túl sok sérülésem volt, és rájöttem, hogy a síelésen túl is van élet. Sok lehetőség van előttem, de új utakat kell keresnem, egy új szenvedélyt. Várakozással tekintek az új kaland elé.

Megbánta a döntést, hogy felhagy a versenyzéssel?

Nem igazán volt választásom. A testem azt mondta, elég volt, és én elég őrült vagyok, de annyira nem, hogy folytassam. Ismerem a határaimat, elértem őket, ideje volt továbblépni.

Mi az amit a leginkább sajnál, amit nem sikerült elérni a karrierje során?

A legnagyobb fájdalmam, hogy nem sikerült a megdönteni a Világkupa-rekordot. Ingemar Stenmark nyolcvanhat versenyt nyert meg a Világkupa-sorozatban, én nyolcvankettőt. De érdemes ezt a helyén kezelni. Az ember, ha visszatekint, mindig kombinál, hogy mi lett volna, ha. De aki ezt sokat kérdezgeti magától, az előbb-utóbb megbolondul.

És ahhoz hogy viszonyul, hogy nem engedték férfiakkal versenyezni?

Talán ez volt a másik legfrusztrálóbb dolog azon kívül, hogy nem sikerült megdönteni a rekordot. Nagyon szerettem volna férfiakkal versenyezni, mert gyorsabbak a nőknél és én fejlődni akartam. Nem arról volt szó, hogy nők a férfiak ellen, arról volt szó, hogy a férfiak jobbak voltak, és én a legjobbakkal akartam versenyezni.

Egy hihetetlen karrier végén mi a legkedvesebb emléke?

Talán az, amikor 2010-ben megnyertem az olimpiát. Nekem az annyival többről szólt, mint csak az olimpiáról. A családomról, például, akik annyi mindent feláldoztak, hogy én ott lehessek. Az a győzelem mindannyiunké volt.

Mit gondol, milyen örökséget hagyott hátra az alpesí síben és a sport világában úgy általában?

Remélem, azt, hogy az ember lehet több mint csak egy síelő. A karrierem során sokan elég szkeptikusak voltak velem kapcsolatban. Például azért, mert sokat szerepeltem a médiában, szerintem ez elősegíti a sport ügyét. Nyitott és őszinte vagyok, de nem vagyok egy hagyományos figura. Úgy gondolom, az embernek nem kell megtagadnia önmagát, lehet egyszerre nő és atléta.

Ön szerint hogyan változott a női alpesi sí az ön idejében?

Az biztos, hogy sokat változott. Amikor elindultam, a sportág még sokkal konzervatívabb volt, és amikor befejeztem, a női versenyeket már többen nézték, mnint a férfiakét. Ez óriási előrelépés.

A sportban érzékeny téma az, hogy a férfi és a női sportolók díjazása között nagy a különbség, de a síelés azon ritka sportágak közé tartozik, ahol ugyanúgy keresnek a férfi és a női atléták. De a sportban általában még sok munka van hátra ezen a téren, Ön szerint mi lenne a megoldás.

A reklámbevételek megosztása az atlétákkal jelentős lépés lenne előre. Ha a női futballcsapatot nézzük, több nézőjük volt, mint a férfi világbajnokságnak. De egyetlen nő sem látott ebből egy fillért sem. Vagy ha igen, akkor a csapatból ketten-hárman. Az a véleményem, kell legyen módja a jövedelem elosztásának, amit más cégek keresnek a sportolókon. Ennek olyan haszna is lehetne, hogy közösséget teremtene, és a közösség más szempontból is jobbá tehetné a sport világát.

Az új Világkupa-szezonban a sportág két legendája nem áll már rajthoz.

Három: Aksel (Svindal), Marcel (Hirscher) és én.

Igaz, hárman vannak. Szóval hogy lesz ez?

Jönnek új sztárok, minden évben új atléták lépnek a pályára. Tavaly ott volt az új-zélandi Alice Robinson, és ő még csak tizenhat. Mindig vannak újak. Azt gondolom, hogy Mikaela Schiffrin lesz a Világkupán az, akire a leginkább kell figyelni, és ő amerikai. Remélem, hogy továbbra is sikeres lesz, és érdekes lesz látni, mit hoz az új generáció akár a férfiaknál, akár a nőknél.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Mikaela megelőzze önt, több mint nyolcvankét versenyt nyerjen?

Abszolút benne van a pakliban. Úgy értem, hány éves? Huszonnégy, és már hatvan győzelme van, egyetlen dologra kell figyelnie, hogy egészséges maradjon. Nekem ezzel volt a legtöbb bajom. A síelés nagyon bizonytalan sport, gyorsan változnak a dolgok. De én azt hiszem, hogy könnyedén meghlesz neki a nyolcvankettő, és ha minden jól megy, Ingemar Stenmark rekordját is megdönti.

Miután visszatért a magánéletbe, mivel foglalta el magát az elmúlt hónapokban?

Sok mindent. Be akarom fejezni az emlékirataimat, elindítottam a sportos életmódra szabott kozmetikai márkámat, és egy készülő filmnek vagyok a producere. Sok minden történik egyszerre. Eljegyeztek, szóval próbálok szervezni egy esküvőt is. Próbálok, mondom, mert még az se tudom, mikor és hol tudjuk összehozni. Ez egy nagyon izgalmas időszak a számomra. Néha hiányzik a síelés, de úgy érzem, összességében a helyemen vagyok, és várakozással tekintek az új lehetőségek elé.