Dzsungelélet a számoszi táborban

A mesés táj tette híressé Számosz szigetét a török partok közelében. Ennél azonban sötétebb a valóság.

Az égei-tengeri görög szigeten található a menekülteknek létrehozott egyik regisztrációs központ, úgynevezett hot spot. 650 ember számára építették, de a táborban mintegy 4000 migráns zsúfolódott össze. Számoszon több tucatnyi sátrat vertek föl a központ körül.

- Köszöntelek a világomban! Teszünk egy sétát, és megnézzük, milyen a helyzet a számoszi táborban - mondja Sarah, aki Ugandából érkezett. Politikatudományt oktatott egy egyetemen. Politikai és polgárjogi aktivistaként veszélyben forgott az élete, emiatt elmenekült hazájából.

8 hónapja itt rekedt, több ezer társával együtt. Menedékkérelmük elbírálására várnak Görögországban.

- Mindenki megpróbál maga boldogulni, bízva abban, hogy Isten megsegít mindannyiunkat. Mindenki a túlélésért küzd, ez dzsungelélet. Mielőtt megmutatom, hogy én hol lakom, szeretném ha megnézné a szemetet itt. Patkányok, kígyók és mindenféle féreg között élünk, de folytatnunk kell. Élni kell, ez az élet, ez a valóság. Ez Európa?"

- Ez a VIP-rész. Az emberek megpróbálnak a lehető legjobban élni.

Sunday a főépítész. Ez egy kis terület, összeeszkábálnak valamit, aztán szőnyegeket terítenek le.

- Ez az én helyem, megpróbálom fitten tartani magam. Elmegyek edzeni, hogy addig is felejtsek. Ha nem tenném, csendben meghalnék! Ha a bejárattól elmegyünk a végéig, mindenütt sötétséget látunk. Érti? Semmi más nincs, csak sötétség. Nem érezzük itt jól magunkat.

- Tehát Isten hozta, ez az, ahol élek.

- Itt lakik?

- Igen, itt. Kulcsom és záram is van! Sok a tolvaj, Ali Babának hívjuk őket… Szóval ez a kis konyhám, itt vannak az eszközeim. Nagyon szerencsés vagyok, hogy van télies hálózsákom, én vettem. Nő vagyok, nem mehetek ki éjszaka, úgyhogy a vödröt használom illemhelyként...Szellőztetni is tudok, van ablakom, de az egerek gondot okoznak nekünk, az egerek és a patkányok is. Ezért fölakasztom az élelmiszert.

Sarah 3 lányát hagyta hátra Ugandában. Tudják, hogy édesanyjuk Görögországban van, de azt nem, hogy egy dzsungelben él. A fiatalasszony küzdeni akar az ő életükért is.

- Menekültek vagyunk, de olyan menekültek, akiknek céljaik, álmaik vannak, és reményeik! Nem leszünk sokáig menekültek, tudjuk, hogy egy napon jobbra fordulnak a dolgok.

Sarah minden nap eljön a közösségi központba, amelyet az egyik, migránsokat segítő civil szervezet működtet Számoszon. Angol nyelvet tanít a menedékkérőknek.

- A pozitív forma kijelentő. Közlitek, hogy ez vagyok. Én vagyok! Ugandai vagyok. Tanár vagyok. Te vagy. Te afganisztáni vagy.

- Afganisztánból származom.

- Nagyon jó!

- Egy sátorban élek!

- Nagyon jó!

– Fontos önnek, hogy ezt csinálja itt?

– Igen, nagyon fontos. Nemcsak az önbecsülésem miatt, hanem a karrierem miatt is. Ez életben tart. Tudni azt, hogy vannak, akik tanulni akarnak, és jobbak lenni. A dzsungelélet az dzsungelélet, de itt legalább egy kicsit másnak érezzük magunkat. Embernek érezzük magunkat. Úgy érezzük, hogy tartozunk valahová. Élni szeretnénk, és jobbá válni.