rendkívüli hír

rendkívüli hír

Megszólalt az elbocsátott szívsebész, dr. Székely László

Éppen ezt olvassa:

Megszólalt az elbocsátott szívsebész, dr. Székely László

Megszólalt az elbocsátott szívsebész, dr. Székely László
Betűméret Aa Aa

Száz beteg vár arra, hogy megoperálja az állásából elbocsátott szívsebész. Dr. Székely Lászlót azonnali hatállyal függesztették fel szeptemberben. Az orvos és a kórház egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett az elmúlt napokban. Másfél millió ember tartozik a területbe, amit nyolc kollégájával látott el eddig az Országos Kardiológiai Intézetben (GOKI). Több mint tízféle műtéti technikának ő a legtapasztaltabb művelője Magyarországon. Az ellene zajló munkaügyi eljárásról, az előzményekről és a mindennapok kórházi körülményeiről beszélgettünk:

- Mit szól ahhoz, hogy jelentést tesz ön ellen a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságánál a GOKI?

- Döbbenetes. Amikor engem azonnali hatállyal felfüggesztettek, senki nem volt kíváncsi azokra a betegekre, akiknek a kezelése folyamatban volt. Rögtön azt közölték velem, hogy a továbbiakban nem foglalkozhatok betegekkel, és azonnal megszüntették a hozzáférésemet a betegnyilvántartáshoz, a számítógépes rendszerhez.

- Mire számít, ha a kamara etikai bizottsága elé kerül az ügye?

- Rendkívül nehéz ezt a helyzetet megfelelően értékelni, de sok visszajelzés érezteti velem, hogy a közvélemény jó része mellettem áll, és úgy remélem, hogy az orvostársadalom is nagyon nagy százalékban mellettem van.

- Tehát azzal nem számol, hogy elmarasztalják vagy a legrosszabb esetben kizárják?

- Ha most azt akarja mondani, hogy bűncselekmény miatt lecsuknak, mert ez a beteg meghalt, illetve kizárnak az orvosi kamarából, mert a mellimplantátum cseréjével járó szívműtétet etikátlannak minősítik… akkor azt kell mondanom, a lelkiismeretem tiszta és ha tisztesség még van: nem, úgy érzem, erre nincs esély.

- Cáfolja a kórház állítását, miszerint felfüggesztésekor ön nem adott át elegendő információt a betegeiről az intézménynek?

- Azonnal korlátozták a hozzáférésemet a számítógépes rendszerhez. Tőlem nem vártak el átadás-átvételt. Az új osztályvezetés olyan magabiztos volt a dolgában, hogy fel sem merült benne az egyeztetés szükségessége. Az egyes betegek megbeszélése.

- Fel tudta dolgozni a felfüggesztése után elhunyt betege halálát?

- Piszok nehéz. Nem dolgoztam még fel, természetesen. Emellett annyi inzultus ér most, hogy képtelenség ezt feldolgozni. Mélységesen lesújt, hogy amiért idáig küzdöttem, az másodpercek alatt hullik szét, és már nem azt tarjuk szem előtt, hogy a beteg hogyan lehet jobban, hogyan gyógyíthatunk.

- Ön állítja, hogy kollégáival egy levélben referált több betegről az intézménynek, amikor felfüggesztették. A számítógépes rendszer alapján enélkül nem nyilvánvaló a kórház számára, hogy miként alakul a betegek ellátása?

- A közvetlen sürgősséget mindenképp jelezzük, az nyilvánvaló, de hogy vannak betegek, akikkel másként kell foglalkozni, ezt részletesen kell átadni. Ezért írtuk kollégáimmal a levelet, hogy ne maradjon bizonytalanul betegek helyzete az én tevékenységem megszakítása miatt.

- Igaz, hogy bizonyos fajta műtéteket nem végez más az Országos Kardiológiai Intézetben, csak ön és akiket elkezdett tanítani?

- Ilyen tekintetben egyértelmű, hogy hiányzom, hiszen ilyen fajta műtétet, amiről az elhunyt beteg esetében konkrétan szó van, rajtam kívül az intézetben nem végez más, illetve akik végeztek, azok is csak az én felügyeletem mellett vettek részt ilyen műtétekben.

- Többször érte kritika, hogy miért nem adta át azt a tudást, amit az évek alatt megszerezett.

- Gyakorlatilag alig operálok úgy műtéteken, ahogy azt annak idején tanultam. Rengeteg innováció történt a karrierem során, és mostanára állíthatom biztosan, hogy birtokában vagyok annak a tudásnak, ami átadható. Kollégáim sorra inkább lemaradtak, mert az egyszerűbb, könnyebben járható technikákat választották. Megfelelő gyakorlatú és tehetséges fiatal kollégáim elkezdték átvenni a tudást, de szakmai életük elején még nem állíthatják, hogy maradéktalanul az ismeretek birtokában vannak. Nagyon komoly célom, hogy végre iskolát csinálhassak, hogy mások is erre az útra léptessek, hogy megmutassam, hogy miért szép a széles helyett a keskeny út!

- Ha ön nem operálhat, mások operálnak más módszerekkel.

- Persze léteznek más fajta módszerek, de ez a megoldás sokkal jobb és tartósabb, mint bármelyik. A nemzetközi szakirodalom és a nemzetközi szakma tapasztalatai alapján tartom ezt a legjobbnak. Ennél a konkrét páciensnél egy angliai szakemberrel egyeztettem, aki járatos ebben a típusú betegségben, és ő is azt tanácsolta, hogy ebben az irányban folytassuk a beteg kezelését. Felfüggesztésemet követően én persze megkértem a kollégáimat, hogy ezt értékeljék újra, ha gondolják, minősítsék az esetet és legjobb tudásuk szerint kezeljék.

- Amikor elbocsátották, egy korábbi nyilatkozata szerint három fontos esetre hívta fel a kórház figyelmét, de valójában hány pácienst kezelt, amikor felfüggesztették?

- Nem csak az fontos, hogy én hány beteget kezeltem, osztályvezetőként a kollégáim által kezelt betegek állapotát is áttekintettem, hogy a sürgetettséget megállapítsuk és a műtéti megoldást közösen kidolgozzuk. Természetesen más orvosoknak is van hozzáférése az adatokhoz, így több embernek van rálátása.

- Akkor segítsen értelmezni, hogy a vizsgálat, a diagnosztika elkészülte és számítógépes rögzítése után miként lehetséges, hogy az intézet vezetése azt állítja hivatalos közleményben: „a betegről a GOKI-nak nem volt és nem is lehetett tudomása”?

- Ez pontosan mutatja a magyar egészségügy egyik megoldatlan problémáját: a diagnózis alapján nem egyértelmű, hogy hol kell megműteni az adott személyt. Az országban hét szívsebészeti centrum van, viszont számtalan katéteres vizsgálóasztal. Szövődmény esetén a beteget mentő viszi át egyik kórházból a másikba, hogy megfelelően ellássák, holott percek alatt kellene ellátni. Tehát nekünk, a szívsebészeti osztálynak olyan betegeket is kell kezelni, akiket nem az Országos Kardiológiai Intézetben vizsgáltak ki, hanem akiket a Bajcsy, Uzsoki vagy az Irgalmas rendi kórházban, illetve az ország különböző részein vizsgáltak. Ezeket az eseteket sokszor azért vállaltuk el, mert máshol már nem tudták megoldani a műtétet.

- A hosszú folyamat miatt nem látni előjegyzési rendszerben minden beteget?

- Megszületik a diagnózis például Balatonfüreden, aztán telefonon egyeztetnek egy szívsebésszel, utána a beteg személyesen is elutazik. Olykor valóban hetekig tart, amire meg lehet beszélni egy szívsebésszel a kezelést. Van, amikor hónapokat vesz igénybe, amire egy beteg előjegyzési rendszerbe kerül. A Kardiológiai Intézetben például nincs CT, tehát nincs helyben komplex kivizsgálási rendszer, ezért az is előfordul, hogy egy beteget elküldünk máshova vizsgálatra, ezzel is idő megy el.

- A GOKI közleménye szerint az elhunyt beteg esetében 48 órán belüli sürgősségi műtétre lett volna szükség, ön mégis elindíttatta egy érprotézis legyártását.

- Ez a konkrét beteg az intézet egyik kardiológusához jött, aki megállapította ennek a krónikus betegségnek a lehetőségét, és a CT-vizsgálatot követően szívsebészeti konzíliumot javasolt. Egy veleszületett rendellenességgel foglalkozó szívsebész kolléga az intézetből fogadta a beteget, és a vizsgálat után küldte hozzám, hogy az általunk alkalmazott speciális eszközre, graftra van szüksége. Természetesen a betegség komplexitására való tekintettel a csecsemő szívsebész kollégával közösen végeztük volna a műtétet. A betegnél évek óta növekedett a kitágult aortaterület, de addig nem volt hajlandó beleegyezni a műtétbe, amíg a számára ideális megoldáshoz nem férhet hozzá.

- Ezért nem került műtéti előjegyzésbe?

- Pontosan. A diagnosztikát követő sorban még nem tartottunk abban a szakaszban, hogy az esethez illő különleges megoldás meglegyen. Sokféleképpen meg lehetne állapítani, hogy ki a hibás, de jelenleg ez a fajta diagnosztikus sor így működik. Miután a külföldi szakértővel is egyeztettem, biztos voltam benne, hogy a műtéti előjegyzés megtörténik, de közbejött a felfüggesztésem.

- Egy életmentő műtét esetében is tartani kell ezt a hosszú folyamatot?

- Ez mindenképp életmentő műtét, de ebben az esetben a sürgősség mértékére nincs nemzetközi ajánlás. Az intézmény igazgatója orvosként nem gyakorlott ilyen esetek értékelésében, ez is oka lehet az ellentétes tartalmú nyilatkozatoknak, amikre rákérdezett.

- A GOKI közlése szerint a beteg haláláig nem készült el az ön által rendelt érprotézis, így akkor sem tudta volna elvégezni a műtétet, ha nem függesztik fel önt.

- Az érprotézis ügyét is lehet részletezni, de a rendelt darabhoz hasonló már volt az országban, és pont azt követően hajtottuk volna végre a szóban forgó három betegnél a műtéteket, amikor engem elbocsátottak. Így már esély se maradt arról dönteni, hogy a három beteg közül kit operáljunk elsőnek. Amennyiben pozícióban maradok, elképzelhető, hogy a beteget előbbre vettük volna, és megtörténik a műtét, de ezt kijelenteni nem lehet, ezért kértem a kollégákat, hogy az esetet minősítsék. Az a lényeg, hogy volt az országban olyan protézis, amelyik ehhez a beteghez alkalmas lett volna.

- A műtéti technikát, amit alkalmaz, igyekezett megtanítani két kollégájának. Ön nélkül ők nem tudják folytatni az ilyen jellegű műtéteket?

- Ez egy bonyolult és hosszú, tíz órás műtét. Nem csak a beteg szívét állítjuk le, hanem a keringését is. Ebben az esetben számtalan olyan éranasztomózist kell elvégezni, műanyag cső és szétszakadt szövetek között, aminek a varrási technikája minden egyes öltésnél életmentő vagy az életet veszélyeztető lehet. A technológia megtanítása után egy hosszú, éveken át tartó időszak következik, amikor a közös munka során elég tapasztalatot szereznek a tanítványok, hogy biztonsággal önállóan is műthessenek, különben elvérzik a beteg.

- Emiatt a műtéti technika miatt emlegetik úgy önt, hogy nélkülözhetetlen?

- Nem azért van szó még mindig rólam, mert létezik egy műtéti technika, amit tudok, hanem azért, mert tíz- vagy tizenötféle műtéti eljárásban rendelkezem szélsőségesen magas tapasztalattal.

- Igaz, hogy száz beteg sorsa függ attól, hogy ön operálhat-e vagy sem?

- Ez kényes kérdés, mert a Szívsebészeti Osztálynak és az Országos Kardiológiai Intézetnek van hivatalosan előjegyzése. Az orvosoknak nincs előjegyzésük. Sok beteg kötődik hozzám akár a műtét nehézsége, akár a műtéti technika komplexitása miatt. Számos betegemnek nem volt bejelentett lakhelye, de az biztos, hogy inkább várakoztak rám hónapokig, mint gyorsan megoperáltatták magukat másutt.

- Ezt szinte lehetetlen bizonyítani.

- Biztos hallotta, hogy felszólaltak anyagi helyzetükre való tekintet nélkül betegek, hogy kiálljanak mellettem. Jó érzés, hogy ők szót emelnek értem. Emlékezetes az a kábítószerfüggő terhes nő, aki a droghasználat következtében kapott szívbillentyű-fertőzést, amikor nyolcadik hónapos terhes volt. Az ő műtétjéhez ide kellett szerveznem egy nőgyógyászt, egy neonatológust (újszülöttekkel foglalkozó orvos), egy addiktológust és egy tüdőgyógyászt. Megoperáltuk, és ez az anya most leszokva a kábítószerről konszolidált családban él.

- Mekkora ellátási területet érint az ön felfüggesztése?

- Közel másfél millió ember tartozik a kórházhoz, az osztályhoz és velem együtt a kollégáimhoz közösen. Erre vagyunk nyolcan.

- Nagy luxusnak tűnik a számok tükrében, hogy csak egy orvos is kiessen a betegellátásból.

- Bár most rólam van szó a minisztériumban, a parlamentben, az újságokban, de hangsúlyozom, hogy nem az én személyemről, nem egy személyről beszélünk, hanem az orvosok, nővérek, a gyógyításban részt vevő dolgozók közösségéről. Egyetlen orvosként senkit nem lehet értelmezni, mi együtt vagyunk. Akiket megoperáltunk, nem én operáltam meg, hanem mi operáltuk. A szívsebészetet nem tudja egy ember csinálni.

- Ezt mutatja a felfüggesztését előidéző ügy, hogy műtét közben hívott egy plasztikai sebészt, aki kicserélte a páciens mellimplantátumát.

- A beteg érdekeit néztem a szóban forgó műtét során. Jelenleg nincs egyértelműen kidolgozott és kötelező protokoll azokra az esetekre, ha valakinek mellimplantátuma van, és szívműtét szükséges. Ha lehetősége lenne a betegnek, hogy magánellátásban, előre kifizetve kérhesse, hogy a műtét kezdetén programozottan távolítsák el az implantátumot, majd a műtét végén helyezzék vissza vagy cseréljék, az megoldaná az ilyen eseteket. Ennek a protokollnak a kidolgozása egy megkerülhetetlen feladat.

- Már ezelőtt az eset előtt érezte, hogy megromlott a viszonya a GOKI-val?

- Hát hogyne. A mellimplantátum szerintem ürügy csupán. A szükséges és elvégzett fejlesztéseket illetően már régóta éleződött a feszültség. Úgy képzelje el, hogy a műtétek elvégzéséhez van két negyvenévesnél régebbi, és egy húsz- meg egy tízéves szívmotorunk. Tehát az életbe vágó eszközökből kettő negyven évnél régebbi, és hiába kértem, hogy cseréljék. A műtétekhez használatos altatógépek gyakran romlanak el, mert azok is régiek, már nem is lenne szabad operációkhoz használni ilyen eszközöket. A műtőlámpák sem alkalmasak ilyen típusú műtétekhez. A műtő-monitorok sem az itt zajló ellátáshoz valók, mégis rendszeresen hiába kértem ezeket a fejlesztéseket. Az intenzív osztályon a lélegeztető gépek már akkor sem voltak újak, amikor én 25 évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni. Régóta, többször hangsúlyoztam, hogy ez a szedett-vedett eszközállomány nem megfelelő.

- Nyilván az intézet vezetőit is megbénította a forráshiány, hogy változtatni lehessen, ez élezte a feszültséget?

- Ha nincs miből fejleszteni, az tényleg megbénítja a menedzsmentet, de miközben a szívsebészeti osztályra egy új szívmotor sem jutott, katéteres asztal cseréjére és felújítására igen. Az intézet invazív haemodinamikai osztálya egy évtized alatt kétszer lett átépítve. Vagyis a fejlesztések nem a súlyozásnak megfelelően történtek. Mondok egy másik példát. A szívsebészeti osztály dolgozóinak bérezése mindig alatta maradt a haemodinamikai labor dolgozóival szemben. A szívsebészeti osztályunkra olyan sokáig, fél évig nem vettek fel nővért, hogy kénytelenek voltunk húsz ágyat lezáratni. A harmincágyas hotelosztályon húsz ágyra nem volt nővér, amióta az új igazgató a vezető. Miközben ilyen körülmények között dolgoztunk, az intézet elhatározta, hogy érsebészeti osztályt létesít. Sok tíz millióért vettek oda egy Röntgen-átvilágító készüléket, új műtőasztalt és eszközöket.

- Ezek is a betegellátást szolgálják.

- Csupán azt magyarázom, hogy miközben hosszú éveken át hiába igényeltünk új eszközöket, amikor lett rá pénz, akkor a kért fejlesztések helyett vadonatúj eszközökkel létrehoztak egy érsebészeti osztályt, a szívsebészet pedig az elavult eszközeivel kell tovább dolgozzon. Az érsebészeti osztály a három műtőnkből leválasztott egyet, és hirtelen megértettük, hogy miért nem volt nővér a nálunk lévő húsz ágyra. Azon alakult az érsebészet. Mi hiába kértük, hogy a rossz ágyakat cseréljék újra, ez nem történt meg. Amint létrejött az érsebészet, új ágyakat vásároltak, építettek nővérpultot, klímát szereltek a szobákba. Dokumentáltan tíz éve minden nyár előtt kértem klímát a betegeknek, de mindig hiába kértem.

- Az érsebészeti fejlesztésnek tehát akkor nem örülhetünk?

- Hogyne kéne örülnünk, egyértelmű, hogy örvendetes. Sajnálatos, hogy közben a már létező szívsebészeti kapacitás viszont tönkremegy, mert olyan sok forrástól esett el. Nem az intézetnek nem lesz szívsebészete, hanem az országnak lesz ez probléma. A felfüggesztésem előtt a feszültséget az élezhette ki, hogy mindezt leírtam a miniszter úrnak. Szerintem ez az igazi indok.

- Az Országos Kardiológiai Intézethez a bravúros műtéteket köti a közvélemény. Az ön által vázolt feszült helyzetet miként lehetne megoldani, hogy ezek a műtétek ne kerüljenek veszélybe?

- Egyre kevésbé tudom, hogy mi lehet a megoldás. A legfontosabbnak azt látom, hogy a szívsebészeten dolgozó szakemberek együtt tudjanak dolgozni valahol a jövőben. Ez a csapat együtt képes további nagy teljesítményre. Ha ez a team széthullik, hiába értékesek egyenként a szakemberek, egyedül nem tudják ugyanazt az értéket produkálni. Én sem. De ha mi innen elmegyünk, akkor ki marad?

- Olvasni, hogy külföldről is megkeresték. Maradni szeretne?

- Ha mennék, az elárulása lenne a közösségnek. Változatlanul maradni szeretnék, igen. Nagyon szeretnék itthon maradni, de egyre kevésbé látom lehetségesnek. Sajnos jelenleg úgy áll, hogy nemhogy nem tudom átadni tudásomat, de talán még az országot is el kell hagynom. Hogy mondom majd a következő generációnak, hogy maradjatok itthon, legyetek magyarok, azért alkossatok, azért tanuljatok, hogy majd, amikor megtanuljátok, elveszejtsenek egy mondvacsinált rágalmazással?!

(Fotó: dr. Székely László)