rendkívüli hír

rendkívüli hír

Szellemi és testi kikapcsolódás - teázás és karate Japánban

Éppen ezt olvassa:

Szellemi és testi kikapcsolódás - teázás és karate Japánban

Szellemi és testi kikapcsolódás - teázás és karate Japánban
Betűméret Aa Aa

Japánban ha a teáról van szó, akkor a hagyományra, az életstílusra is gondolunk. Ez igaz a karatéra is, ez a harcművészet itt született. A Global Japan mai adásában több oldalról is megvizsgáljuk az ital és a sport kultúráját – két olyan külföldi szemén keresztül, akik itt élnek.

Kiotó, Japán korábbi fővárosa még mindig az ország kulturális központja. Bővelkedik templomokban, műemlékekben, gazdag a történelme.

Eldugott utcácskákban teaházakat találunk. Az egyik több mint 200 éves. Bemegyünk, és helyet foglalunk a tatamiszőnyegeken.

"Kérem, lazítsanak" - mondja Tyas Huybrechts teamester, aki Belgiumból származik. Gondosan végzi a teaszertartást, mentorával, a brit Stephen Gibbsszel.

"Amit most felszolgálunk, az sűrű tea, amely a legfrissebb, legfiatalabb, legédesebb levelekből készül. Kézzel kell beletenni” - magyarázza Stephen.

Részletes a koreográfia, a vendégeknek a tea rítusát is meg kell tanulniuk.

„Meg kell köszönni a világegyetemnek vagy az isteneknek és Buddhának, hogy ezt lehetővé tette nekünk. A homlokunkig fölemeljük, és meghajtjuk a fejünket.”

A tea nagyon erős és sűrű. Lassan isszuk, a szertartás célja, hogy felfüggesszük az időt. A teázási rituálé a harmónián, a tiszteleten, a tisztaságon és a nyugalmon alapul. Tyas azért jött Japánba, hogy harcművészeteket és 17. századi japán irodalmat tanuljon. Szereti a modern élet és a teázás egyensúlyát.

„A teázással le lehet lassulni, néhány percre lazítani lehet, és kiszakadni a hétköznapi dolgokból. A tea rituáléja megoldást nyújt, egy módja annak, hogy újraértékeljük, mi is a szépség, és úgy értékeljük a dolgokat, amilyenek valójában".

Stephen:

„Ez a hely teljesen elkülönül a nyüzsgő élettől. Hajdanában ahhoz, hogy idejöjjön az ember, elő kellett vennie a hosszú kardját, és lerakni egy állványra. Ez azt jelezte, hogy az illető félreteszi társadalmi identitását, és egyénné válik”.

A dél-afrikai Jaco Minnaar másképpen hagyja maga mögött a hétköznapi gondokat. A JP Morgan HR-ese Tokióban, dódzsójóban edz egy hosszú hivatali nap után.

A dódzsó, avagy edzőterem a Goju-kai karate főhadiszállása, az egyesület a világ 60 országában működik. Ez a Godzsu-riu karatestílus hagyományosabb válfaja: harcból és katából, egyfajta koreográfiából áll.

„Ezt Dél-Afrikában is műveltem, és arra ösztönzött, hogy eljöjjek Japánba. Most, 14 évvel később, teljesen új az életem" - meséli Jaco.

Szakmájában is alkalmazza, amit a tatamin megtanul. A budót, vagyis harcművészetet.

„Ez a tisztelet és a fegyelem. Fegyelem abban, hogy ugyanazt a dolgot újra és újra megcsinálja az ember, amíg tökéletesíti. Azt hiszem, ez nagyszerű japán vonás”.

A Godzsu-kai karateegyesület vezetője évtizedek óta ismeri Jacót. Hirofumi Gosi Jamagucsi egy karatemester-dinasztia tagja.

„Amikor meccseket nyert Japánban, az emberek csodálták az erejét, a személyiségét és kedvességét”.

Japán-szerte izgatottan várják, hogy a karate bemutatkozzon a 2020-as tokiói olimpián. Nemrég a kobei nemzetközi versenyen a sport küzdőbb változatát láthattuk.

„Mi, karatézók és oktatók látjuk álmunkat valóra válni. Nagyon boldogok vagyunk”.

„Szerintem nagyszerű dolog, ha gyerekek elkezdik ezt. Remek nódszer arra, hogy fittek legyenek, fegyelmet és tiszteletet tanuljanak, megtanulják a budo összes elemét. Ez rendkívül fontos a japán kultúrában.

Ízek, érzékek, elme és test kultúrája, melyben olyanok, mint Jaco, Tyas és Stephen megtalálták belső békéjüket.