rendkívüli hír

rendkívüli hír

"Számomra Libanon az első" - exkluzív interjú Szaad Harírivel

Éppen ezt olvassa:

"Számomra Libanon az első" - exkluzív interjú Szaad Harírivel

"Számomra Libanon az első" - exkluzív interjú Szaad Harírivel
Betűméret Aa Aa

Gyakran úgy tűnik, hogy Libanon a szakadék szélén egyensúlyoz. A 15 évig tartó polgárháború nyomokat hagyott csaknem mindenütt, és az azt követő törékeny politikai egyensúly folyamatos tesztelés alatt áll. Olyan összetett az ország, mint egy puzzle, és sokak szerint az egyetlen ember, aki képes a darabokat összerakni, az Szaad Haríri. Az ország kijelölt miniszterelnökével készített exkluzív interjút az Euronews tudósítója.

Anelise Borges, Euronews:

- Ez fontos év Libanon számára, csaknem egy évtized óta megtartották az első parlamenti választásokat. Ez májusban volt, és még nem sikerült megalakítania a kormányt. Miért olyan nehéz ez? És ez nem azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen ténylegesen irányítania az országot?

Szaad Haríri:

- Azt gondolom, hogy meg tudjuk alakítani a kormányt. Az embereknek meg kell érteniük, hogy ez az a kormány, amely vélhetőleg 4 évig fog működni. Mindez ráadásul, ahogy ön is mondta, egy évtized kihagyás után következik be. Az új parlamentnek új tagjai lesznek, és a különböző politikai csoportok mérete is megváltozott. Így az a kihívás, hogy nemzeti egységkormány vagy konszenzusos kormány alakul, egy kicsit nehéz lesz. Azért mert olyan sok különböző párt van, aminek ki kell elégíteni az igényeit, megnézni, hogy melyik párt akar itt vagy ott többet. Szóval ez okozza jelenleg a nehézséget.

- Nem könnyű egy olyan országot kormányozni mint Libanon, bonyolult a történelme, és összetett hatalommegosztási megállapodás van a különböző vallási csoportok között, ráadásul háború veszi körbe az országot. Sok emberrel beszéltem, ők azt mondták, ön az az ember, aki összerakja a puzzle darabjait. Mit gondol, miért ön a megfelelő ember Libanon élén?

- Tudja, én először Libanonra gondolok, és csak utána önmagamra. Olyan emberre van szükség, aki mindenkivel szót tud érteni a kormányba kerülő politikai pártokon belül. Ha egyetértésen alapuló kormányt akarunk, akkor mindenkinek kompromisszumot kell kötnie egy kicsit. Néha én hajlamos vagyok kicsit több kompromisszumot kötni, mert abban hiszek, hogy az ország fontosabb, mint az én politikai pártom vagy bárki más.

- Tavaly bejelentette lemondását egy televíziós beszédben Szaúd-Arábiából. Maga a tény és annak a módja sokkoló volt, meglepte a híveit sőt az egész világot. Mi történt? Miért tett ilyet?

- Sokkolni akartam a rendszert, mert úgy gondoltam, hogy a kormány olyan módon irányított, hogy az emberek csak beszéltek, de nem voltak képesek kormányozni. Ráadásul ismertek a térségben meglévő kihívások is. Libanonnak abban a pozícióban kell maradnia, hogy nem foglal állást. A lemondásom alapvetően egy pozitív sokk volt, hogy figyelmeztessem az embereket arra, hogy ez nem az az út, amely előrevisz. Az előre vivő út az, hogy Libanont nem semlegessé tesszük, hanem leválasztjuk az országot a belső arab konfliktusoktól.

- Úgy gondolom, többről volt szó, mint a tényről magáról: a közlés módjáról és helyszínéről. Mondana többet a Szaúd-Arábiával való kapcsolatáról?

- A Szaúd-Arábiával való kapcsolatom kitűnő. Ez egyaránt szolgálja Libanon és Szaúd-Arábia javát. Meg kell értenünk, hogy az Öböl ma nehéz helyzetben van, mindazzal, ami Jemenben történik. Ezért nekünk itt Libanonban ügyelnünk kell a nemzeti érdekeinkre. Úgy értem, belevonódni a jemeni vagy a szíriai konfliktusba csak problémákat és bajokat szülne Libanon számára. Több politikai párt is létezik Libanonban, és ezeknek más és más az álláspontja. És ez az, ami régebben gyilkolta, úgy értem, nem szó szerint gyilkolta, hanem megbénította az országot, ahol a politikai különbözőségeket az ország érdeke elé helyeztük.

- Mire van most szüksége Libanonnak?

- Reformokra van szükségünk. A gazdaságunkra kell fókuszálnunk. Van egy problémánk: a menekültek, 1,5 millió menekült él nálunk. Ez egy olyan kérdés, amellyel egységesen kell foglalkoznunk. Van néhány kezdeményezés innen meg onnan, legújabban egy orosz kezdeményezés, amelyet ki kell dolgoznunk az oroszokkal, és működőképessé kell tennünk. Minthogy azt szeretnénk elérni, hogy a menekültek önként térjenek haza. Az ENSZ menekültügyi szervezetét is be kell vonni. Szükségünk van pénzre, és szükség van garanciákra azzal kapcsolatban, hogy a rezsim nem bántja azokat a menekülteket. Ez olyan probléma, amitől minden nap szenvedünk. És ha nem kezdünk tárgyalni egy kilépési stratégiáról, akkor meggyengítjük Libanont és a libanoniak érdekeit.

- Visszatérnék a lemondására, mert tavaly azt mondta, idézem: Iránt vádolja a Libanonban előállt zűrzavarért és pusztításért, és hogy a Hezbollah Irán meghosszabbított karja az országban, és a fegyverei erejével kész helyzet elé állította Libanont, és a Hezbollah a szövetségeseivel ellenőrzi a parlament többségét.

- Nem irányítják a többséget, ez egy nézet, amit az emberek bedobtak a nemzetközi kommunikációba vagy bizonyos sajtóorgánumoknak. De a Hezbollahnak csupán 30 vagy 40 tagja van a parlamentben. Úgy vélem, a parlament ma 3 vagy 4 blokkból áll, amiben vannak emberek, akik középen állnak, mások a jobb vagy -baloldalon vagy épp olyanok, akik közel állnak a bal- vagy a jobboldalhoz. Úgy hiszem, hogy amikor lemondtam, én minderről beszéltem. Vannak politikai különbségeink, ezt tudja a Hezbollah, és tudom én is. Ők soha nem fogják elfogadni az én nézeteimet, és viszont. Az Öböllel kapcsolatos és az Iránnal kapcsolatos politikát. De ez nem jelenti azt, hogy az ország működését le kéne állítanunk. Amit én próbálok elérni az az, hogy igen, mindig meglesznek ezek a különbségeink, és mindig vitázni fogunk ezeken. De mit tegyünk? Erre fókuszálunk vagy pedig arra, hogy ezeket a témákat a tárgyalóasztalhoz visszük, nyugodtan beszélünk róluk, és meglátjuk, milyen megoldás lehetséges? Ugyanakkor, ami összeköt minket, az sokkal több, mint, ami elválaszt minket. Úgy értem, sokat tehetünk az országért és a gazdaságért. Mindenkinek érdeke a korrupció elleni harc, és mindenkinek az érdekét szolgálják a reformok is.

- Az ellenzéki erők gyakorlatilag kapituláltak Szíriában, a kormányerők erős offenzívában vannak, ami akár a háború végét is jelentheti Szíriában. Mit jelent ez Libanon számára?

- Az orosz álláspont ismert, Szíria Oroszország kezében van. Így mi az oroszokkal tárgyalunk.

- Milyen a kapcsolata Oroszországgal?

- Nagyon jó, tökéletes. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk Oroszországgal és Putyin elnökkel magával. Tisztelem őt nagyon, és szerintem ő olyan ember, akivel együtt tudunk működni.

- Szóval nem Aszad elnökkel kell egyezségre jutnia?

- Inkább Putyin elnökkel foglalkoznék.

- Van egy másik vezető, akivel úgy tűnik, jól kijön: az amerikai elnök. Azt mondta, értékeli a régióban elfoglalt vezető szerepét. Donald Trump jó munkát végez a Közel-Keleten?

- Szerintem Trump elnök nagyon világos. Mond valamit, és megteszi azt. Amivel gondok voltak a múltban, az az, hogy nem tudtuk, milyen politika van érvényben. Legalább ma tudom, mi az irányadó politika, és hogyan működjek együtt ezzel a politikával. És legalább van valaki, akivel tárgyalhatunk a helyzetünkről. Úgy vélem, amit ön is említett, hogy mi történik Szíriában, hogy mit kéne tenni a szíriai emberekért, az a nemzetközi közösség kudarca miatt következett be. És tudja, a nemzetközi közösségnek van egy vezetősége, vagyis az Egyesült Államok és Európa. Valamikor a múltban megbuktak a különböző politikák. Úgy hiszem, hogy 2015-ig nem volt sem Iszlám Állam, sem an-Nuszra, sem más. Voltak emberek, akik fellázadtak a kormányuk ellen. Az emberek közti egyenlőtlenség és a gáz használata után jött az Iszlám Állam és az összes őrült, aki megérdemli, amit kapott. Ők lerombolták az egész szíriai forradalmat.