Helyszíni riport arról, hogy a női rendezők milyen szerepet játszanak az egyik legjelentősebb nemzetközi filmfesztiválon.
HIRDETÉSA vörös szőnyegre lépő nőkre mindig is nagyobb figyelem irányult a Cannes-i Filmfesztiválon, a kamerák tovább időznek rajtuk, mint a férfiakon. Azonban megvannak az árnyoldalai is ennek, ami ellen idén többen is szót emeltek.
- Mindig is létezett az a sztereotípia, hogy egy nő nem lehet egyszerre szép és okos is. A nők már nem akarnak olyan gyermekien ártatlannak látszani, mint Marilyn Monroe. Nem tehetünk csak csinos nőket a képernyőre, akiket mások manipulálnak, az az idő régen elmúlt – vélekedik Kate Kinninmont rendező-producer.
Harvey Weinsteinről korábban a filmjei miatt beszéltek Cannes-ban, mostanra viszont már a neve csak az általa kiváltott MeToo kampány miatt kerül szóba. A fesztiválon mind többen szólalnak fel a szexuális zaklatás ellen, ezen kívül – válaszul a férfi dominanciával kapcsolatos kritikákra – az idei zsűriben több a nő, mint a férfi, ami mindössze harmadszor fordul elő.
Helyszíni tudósítónk szerint teljesen más képet mutat viszont azoknak a névsora, akik versenybe szálltak az idei Arany Pálmáért: a huszonegy rendezőből csak három nő.
A fesztiváligazgató szerint ez azért van, mert egyszerűen kevesebb olyan film készül, amelyet nő rendez.
- Cannes-t mindig azzal vádolják, hogy nem ad elég teret a nőknek, voltak olyan évek, amikor női rendezők nem is versenyeztek. De mit tehetünk, ha szinte nincs miből válogatni? – teszi fel a költői kérdést Thierry Frémaux.
Az „Egy bizonyos nézőpont” kategóriában induló hét rendezőnő egyetért abban, hogy a nőket támogató válogatás nem jelenthet megoldást a problémára.
- Ha a szakma felől közelítünk, előbb rendező vagyok, csak azután nő. Szeretném azt hinni, hogy a filmem azért kerül be a fesztivál programjába, mert megérdemli, és nem azért, mert nő vagyok – mondja a „Rafiki” című film kenyai rendezője, Wanuri Kahiu.
A nemek egyenjogúságáért szót emelő szervezetek szerint, ami a fesztiválon látható, az már csak a folyamat vége.
- Ki válogatja ki a zsűri elé kerülő filmeket? Újra és újra ugyanazok a nevek bukkannak fel. Némelyiküktől meg kéne válni, hogy átadhassák a helyüket másoknak – javasolja a Svéd Filmintézet vezérigazgatója, Anna Serner.
2020-ra legyen fele-fele a férfi és a női rendezők aránya Cannes-ban! Ambiciózus terv, de olyan, amellyel idén kavicsot dobtak az állóvízbe – búcsúzik helyszíni tudósítónk.