Romano Prodi: "Csak együtt nyerhetünk"

Kétszer volt olasz miniszterelnök, az Európai Bizottságot pedig az unió egyik legfontosabb időszakában vezette. Vajon nem az akkori döntések vetették el a mai ellentétek magvait? Erről is beszélgettünk Romano Prodival.

Euronews: - Azt mondta, hogy az az Európa, amit ön is segített építeni, halott. Akkor az, ami most van, miféle Európa?

Romano Prodi: – Az érzelmeimre akar hatni, és most azt mondom, amit a szívem diktál – nem azt, amit az eszem. A reneszánsz idején, és ez nem afféle szónoki fordulat, Bologna, Firenze, Milánó és Genova a technológia, a pénzügyi kultúra, a hadászat élvonalába tartozott, Velence a kereskedelem fővárosa volt. Ez volt az első globalizáció, ekkor fedezték fel Amerikát, és mi nem tartottunk össze. Egyetlen olasz városállam sem tudta felépíteni azokat a nagy hajókat, amelyek az Újvilág meghódításához kellettek, és ezzel Olaszország évtizedekre évszázadokra eltűnt a világ térképéről. Most is ugyanez a helyzet. Németország, Franciaország, Olaszország – egyik sem elég nagy ahhoz, hogy helyt álljon ebben az új globalizációban.

A történelem egyetlen igazi demokráciaexportja

- Az Európai Bizottság elnöke volt az Európai Unió legnagyobb bővítése idején, amikor tizenötről huszonötre nőtt a tagállamok száma. Sejtette akkor, hogy ez a mostanában tapasztalható problémákhoz vezet majd?

- Ez akkor óriási diadal volt. Amikor 2004 május elsején Dublinban ünnepeltünk, volt egy általános érzés, hogy Európa a történelem győztese. Aztán a problémák nyomán a régi nacionalista eszmék is visszatértek. A kisebbségek, a határproblémák, mindez újra előjött a kelet-európai országok belépésével. A második fázisban aztán jöttek a populista pártok.

- Végső soron azt mondhatjuk, hogy kiengedték a szellemet a palackból?

- Igen.

- Ha a mostani tudással visszamehetne az időben, mást tenne, mint akkor?

- Ugyanazt tenném, mert az alternatíva tragédiához vezetett volna. Azt gondolom, hogy ha nincs a bővítés, a balti államok rendkívül bizonytalan helyzetben lennének. Lengyelországban a volt jugoszláv államokban is vannak problémák, de szabadság van. Ez volt az egyetlen igazi demokráciaexport a történelemben. Évekig dolgoztunk azon, hogy a szabályokat mindenkire alkalmazni lehessen, hogyan működjön a Parlament, ami garantálja a demokráciát. Ez volt a bővítés! Nem olyan, mint az iraki háború, ahol fegyverrel akarták elhozni a demokráciát.

Az euróról

- Sok ország az euró ellen fordult, amelynek a bevezetésében ön szintén kulcsszerepet játszott.

- Ezt akkor is az egységes Európa felé tett lépésként fogtuk fel. Aztán jött a félelem, ami már egy évtizede meghatározza Európa sorsát.

- Az eurót nem készítették elő eléggé?

- Az első lépés volt egy közös cél, közös vállalkozás felé. Csakhogy aztán felhagytunk ezzel, és az euró védelem nélkül maradt. Minden ország, amely belépett az euróba, azt gondolta, hogy tovább fogunk lépni a gazdasági unió terén.

Németországról és a többsebességes Európáról

- Németország megpróbálta továbbgördíteni Európa ügyét, Angela Merkel kancellár hozta fel a többsebességes, kétsebességes Európa ötletét, amelyet ön üdvözölt. De hogyan működne egy ilyen többsebességes Európa?

- Pontosan? Mondok egy konkrét példát. Az amerikaiak az egyik nap azt mondják, hogy a NATO egy nagyszerű találmány, a másik nap azt, hogy a NATO egy probléma. Európának meg kell oldania saját védelmét. Tehát egy megerősített együttműködés első lépése az lehetne, hogy tíz ország összeállít egy ütőképes honvédelmi erőt.

- De akkor nem egy olyan Európát hozunk létre, amilyen bizonyos értelemben most is van, hogy vannak az elit magországok – Németország és néhány másik észak-európai ország – és ők viszik előre ezt a projektet?

- Ez logikus következménye az előzményeknek. Amikor a nemzeteken felüli testülettől átszállt a hatalom a tagállamokra – adott esetben az Európai Bizottságról az Európai Tanácsra – azzal megnyílik a versengés az országok között. és ebben a versengésben az erősebb országoknak jut a felelősség.

- Elégedett ezzel a helyzettel? Ön szerint fejlődni fog így Európa?

- Most világos, hogy Németországé a vezető szerep. Ahogy a görög ügyben nem Athén és Brüsszel között folyt egyeztetés, hanem Athén és Berlin között, mert ez a realitás. De ha az ember vezetni kénytelen, arra is képesnek kell lennie, hogy a többiek helyébe képzelje magát.

- Azoknak az országoknak, akiknek nem tetszik a többsebességes Európa ötlete – a nacionalistább országoknak – ön szerint távozniuk kellene?

- Nem, számukra nincs reális alternatíva, nem úgy, mint a britek számára. Nem csak azért, mert Európától kapják a pénzt. Lengyelország ezer éves fennállása alatt soha nem volt olyan jó helyzetben, mint most, és ezt nem maguknak köszönhetik, hanem Európának.

Olaszországról

- Beszéljünk röviden Olaszországról is, ahol szintén nagy a zűrzavar. Úgy tűnik, hogy az a Demokrata Párt, amelynek az alapításánál ön is bábáskodott, a legtöbb európai baloldali párthoz hasonlóan éppen felszámolja magát.

- A Demokrata Párt szakadása óriási válságjel.

- Ez tulajdonképpen ajándék Beppe Grillo Öt Csillag Mozgalmának, nem?

- Természetesen, persze.

- Mit jelent ez Olaszország eurótagsága szempontjából? A négy nagy pártból három euroszkeptikus és az eurózónából is kilépne.

- Én még mindig reménykedem benne, hogy ha a Demokrata Párt maradványai és más kisebb pártok – akár jobboldaliak is – koalícióra lépnek, össze lehet hozni egy Európa-párti többséget.

- Ön szerint jót tett az euró Olaszországnak? Sok olasz szerint nem.

*- Az általam tervezett euró kicsit más volt, mint ami megvalósult. Mindenesetre nem maradhattunk ki belőle. Amikor arról van szó, hogy az euró rosszat tesz az ország gazdaságának, akkor számításba kell venni, hogy Olaszország kereskedelmi mérlege pozitív, vagyis nem az a baj, hogy ne lennénk elég hatékony ország. A politikai helyzettel van a baj, aminek semmi köze az euróhoz. Olyan ország vagyunk, amely alapvető értékek kérdésében is megosztott.

Elveszünk, ennyi

- Az interjú végén térjünk vissza még Európához. Mit gondol, hol tart majd Európa tíz év múlva?

- Visszatérek a reneszánsz példámhoz. Elveszünk. Ennyi. Csak együtt nyerhetünk. Rajtunk múlik.