NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hétköznapi horror Európa vágóhídjain

Hétköznapi horror Európa vágóhídjain
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Botrányt keltett Franciaországban egy felvétel, amely rejtett kamerával készült egy mészárszéken.

Botrányt keltett Franciaországban egy felvétel, amely rejtett kamerával készült egy vágóhídon.

Egy lyoni állatvédő csoport, az L214 készítette. Ez már nem az első ilyen videójuk; szerintük a brutális képek a hétköznapi véres valóságot ábrázolják. Fellépésük hatására bezárattak több vágóhidat, parlamenti vizsgálat kezdődött, és a közvélemény is felfigyelt az állatokkal szembeni kegyetlenségre.

Jó néhány állattenyésztő is megdöbbenésének adott hangot. Philippe Notin organikus gazdálkodással foglalkozik a Loire régióban. Kisebbségi részvényes a közeli mészárszékben is, ahol az ő állatait is vágják. Azt mondja, felháborították a képsorok.

Philippe Notin: – Egy állat, mire a vágóhídra kerül, több mint ezer eurót ér. Mi ebből a pénzből élünk. Persze az első pillanattól tudjuk, az állat születésétől kezdve, hogy hogyan fog elpusztulni. De azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb állapotban érkezzenek a vágóhídra, a lehető legkevesebb stresszt kelljen elszenvedniük. Amikor ilyen képeket látunk, hogy ennyire rosszul bánnak az állatokkal, az iszonyatos érzés.

Mindennap állatok millióit mészárolják le a világon emberi fogyasztásra. Vajon van-e mód arra, hogy kevesebbet szenvedjenek? Az L214 állatvédő csoport szerint nincs, az állatok megölése mindenképpen embertelen.

De mit gondolnak erről a vágóhídon? Odamentünk, és megkérdeztük.

Lise Pedersen, az Euronews riportere: – Nem könnyű bejutni egy vágóhídra, de sikerült meggyőznünk a tulajdonost, hogy nyisson ajtót nekünk, és mutassa meg, ami odabent történik. A helyszín Corbas, Lyon közelében. Lássuk, mit tapasztalunk ezen a vágóhídon.

Francia, vagy akár európai léptékkel ez egy közepes nagyságú vágóhíd. Évente több mint 57 ezer állatot mészárolnak le, 6 ezer tonna húst adnak el. A munka hajnalban kezdődik, röviddel 5 óra után. Az állatok az előző nap érkeznek.

Az igazgató azt mondja, legfeljebb 12 órát várakoznak a tehénistállóban, mielőtt végeznek velük. Ivóvizet kapnak, de enni már nem adnak nekik.

Jean-Luc Duperret: – A marhák és a borjúk esetében egy Matador elnevezésű eszközt használunk. A nagy nyomású tokból kiugrik egy tőr, elkábítja az állatot, és perforálja a koponyát.

– Mindig működik?

Duperret: – Nem, nem mindig. Azon múlik, hogy mozog-e az állat. Meg persze azon is, aki használja az eszközt.

– És mi van akkor, ha nem működik?

Duperret: – Megismételjük.

Az állatok elkábítása a legfőbb vitatéma, ugyanis lehetetlen megmondani, hogy hány esetben sikertelen.

A rituális vágás esetén, a kóser vagy halal vágáskor egyáltalán nem kábítják el az állatokat, és ezzel még több szenvedést okoznak nekik. Márpedig a rituális vágás egyre gyakoribb Franciaországban. Ezen a vágóhídon például az összes vágás 60 százaléka. Egyébként a hús csomagolásán nem kötelező feltüntetni a vágás módját, ezért a pontos adatok nem ismeretesek.

Jean-Luc Duperret: – A rituális vágáskor alapjában véve ugyanazt az eljárást alkalmazzuk, akár a kóser, akár a muszlimoknál előírt halal esetében, persze bizonyos különbségekkel. Az állatot a csapda tartja fogva, a zsaluk gátolják a mozgását. Aztán felfordítják, a mészáros elvágja a torkát és kivérezteti. Az állat legalább 45 másodpercig a csapdában marad, amíg elveszíti az eszméletét. Ezután a tetem kiesik a csapdából, és felakasztják, hogy teljesen kivérezzen.

Az Európai Unióban törvény szabályozza a tenyésztett állatok megölését. A szabály értelmében minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy csökkentsék a fájdalmat, illetve a lehető legkisebb legyen az állatok félelme és szenvedése a vágás teljes folyamata során.

Minden vágóhídon dolgoznia kell legalább egy állatorvosnak, illetve egy szakembernek, aki a hús minősége mellett köteles figyelni az állatok helyzetére is a vágás előtt, alatt és után.

Vincent Pfister, állatorvos: – A mészárszék semmi esetre sem barbár hely. Itt is emberek dolgoznak, profik, akik szeretik a munkájukat. Akár a vágóhíd alkalmazottai, akár az ellenőrzés a dolguk. A rejtett kamerás képek sokkolóak, tűrhetetlenek, és hatósági vizsgálat indul miattuk, ez nem is lehet vitás. De nem tükrözik azt, ami napi szinten zajlik a vágóhidakon.

Az igazgató beengedte a kamerát, de arra kért, hogy ne vegyük föl az állat lemészárlásának és kivéreztetésének pillanatait. Viszont beszélhettünk a mészárosokkal, akik gyakran naponta több száz állat torkát vágják át. Megkérdeztük őket is, mit szólnak a botrányt kavart videókhoz.

Youcef, mészáros: – Marhaság… Igaz, valóban megtörténhet ilyen. Bárkivel megtörténhet, hogy dühös, és az állatokon tölti ki a dühét. Megtörténhet, de egyáltalán nem gyakori eset. Tíz év alatt ha egyszer előfordul…

A szociológusokat már régóta foglalkoztatja az összefüggés az emberi erőszak és a vágóhídi munka között. Catherine Rémy szerint a munka természetében rejlik a kézenfekvő magyarázat, de a vágás iprari jellegűvé válása még tovább rontott a helyzeten.

Catherine Rémy, szociológus: – Az ölés indusztrializációja azt jelenti, hogy megfeledkezünk az élőlényekről. Azt képzeljük, hogy úgy bánhatunk az állatokkal, mint egy tárggyal a futószalagon a gyártási folyamatban. Van olyan munkás, aki naponta 100, 200, 300 állatot öl meg. Ez óriási szám, rengeteg – ami tízszeresen is felveti az erőszak kérdését.

A gazda, Philippe Notin egyetért ezzel. Ő is úgy látja, a baj a léptékkel van. Az ipari méretű agrárgazdálkodás nemcsak az állatok jólétét befolyásolja, hanem az emberekét is. Az ugyanis, hogy milyen körülmények között tartják az állatot, hatással van a hús minőségére is.

Philippe Notin: – Ami a hús minőségét illeti, az az állat, amelyik nincs kitéve megpróbáltatásoknak, nem termel méreganyagokat a szervezetében. Ha viszont rosszul bánnak vele, például verik, akkor tele lesz sérülésekkel. Mi magunk állítjuk elő a marhahúst. Ha sérülést találunk, mi automatikusan eldobjuk a húst, ez a veszteségünk.

Csakhogy az organikus élelmiszer, különösen a hús, jóval drágább, mint a nagyüzemi termelésből kikerülő ételek. Vajon a fogyasztók hajlandók-e többet fizetni a táplálékukért?

Philippe Notin: – És arra vajon felkészült a fogyasztó, hogy hetente a nyakába szakadjon egy újabb botrány? Nem telik el fél év anélkül, hogy ki ne robbanna valami botrány az élelmiszeriparban. Mondom: iparban! Hogy lehet valami ipari termék, amit az ember megeszik?! Nem volna szabad iparnak nevezni azt, ahol élőlényekkel dolgozunk. Az ipar a fémet jelenti, az acélt, az autókat!

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Spanyolország, Európa bordélyháza a prostitúció felszámolására készül

Cserbenhagyottnak érzik magukat a párizsi terrortámadások áldozatainak rokonai

Új szelek fújnak Németországban