A híd szerelmesei egész nyáron maradnának
Los Angeles-i hölgy huppan mellénk a plédre, kérdezi, lefényképezheti-e ahogy piknikezünk. Azonnal vesszük, hogy inkább beszélgetni szeretne, töltünk is neki a limoncellónkból, úgy jobban megy az ilyesmi. 15 éve jár Budapestre, imádja, de ilyet még nem látott. Szerinte ez jobb, mint London, a szánkból vette ki a szót. Minden áron oda kanyarodik vissza, hogy lehetett-e piknikezni a hídon a kommunizmusban. És egyáltalán, mit lehetett, és mit nem lehetett. Elmeséljük neki a Moszkva tér című film ikonikus jelenetét, amiben a hídon székeken reggeliző srácoktól kért személyit a rendőr. Mutatok a korlát felé, pont így, ahol most két (vélhetően) nyugdíjas asszony kempingszékekben tereferél. Laza pedantéria.
Közlekedési szakembert pillantunk meg a tömegben, mámorosan nézi és videózza a traverzeken fürtökben ülő lazákat, az úttest közepét plédekkel belakó önfeledteket, a járdákra telepedő panorámaélvezőket. Gyorsan megállítjuk, hogy meddig lesz a híd lezárva. Csodásan hangzik, hogy szeptemberig, csak kérdés, hogy meddig lehet piknikezni. A Szentivánéj teliholddal mindenesetre a miénk.
Egy jógaoktató gondolkodik mellettem hangosan azon, hogy ha plédekkel kiülhetünk ide, miért ne hozhatná ki a jógázóit, a szessönt itt is megtarthatná. Katonatörténetekként jönnek a jógasztorik, hogy ki volt már órán teraszon, a szabadban, erdőben, a gellérthegyi Filozófusok parkjában vagy éppen a pesti Corsón. Gödöllőn pont a napforduló éjszakájára szerveztek gyertyás jógát a szabadban, persze ingyen.
Aggódó szülők kommentjei jelennek meg a Facebook-posztok alatt, mitagadás egyesek tényleg szédítő magasságokba másznak a híd szerkezetére. A verespálnések mesélik, hogy ők már húsz évvel ezelőtt is imádtak felülni a híd közepén ellaposodó ívre, az tényleg nem veszélyes. A budapesti naplemente talán innen nézve a legszebb, hídpiknikkel meg tiszta ibizai Café del Mar.
Feketeházy János, a híd tervezője bizonyára örülne, hogy az emberek nem átmennek a hídon, hanem kifejezetten azért jönnek ezekben a napokban, hogy rajta legyenek. A legutóbbi felújításnak köszönhetően ott is gyönyörködhetünk az eredeti részletek szépségében, ahol a II. világháború után először csak sebtében állították helyre a hidat. A Pestről menekülő németek 1945 januárjában robbantották fel a többi Duna-híddal együtt.
1946-2009 között a korlát nagy része csak emlékeztetett az eredetire, és a hídszerkezet számos díszítése is hiányzott. Az igényes műemléki rekonstrukciónak köszönhetjük, hogy teljes pompájában megmutatkozik a zsenialitás Feketeházy alkotásában: olyan hidat tudott alkotni vasból, ami az anyag ridegsége ellenére nem egy robusztus szerkezetre, hanem egy kecses, finom hölgyre emlékeztet.
A fotókat a cikk írója készítette