13 ország 22 társulata lép fel a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozón
HIRDETÉSKortársaink a klasszikusok! Ez a mottója a 2016-os Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozónak (MITEM), a budapesti Nemzeti Színházban. 13 országból érkeztek társulatok, 22 előadással.
A fesztivál szervezője szerint a nagy klasszikus szerzők évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt írt szövegei kellő erővel hatnak a mai történések idején.
- Ez egy jelenség, hogy a kortárs darabokban is kezdenek visszajönni a kórusok, mert ugye a tömegek vannak most áramlásban, ezt így tudják megszólaltatni, és az egyén minthogyha kezdene egy kicsit megint szerényebb lenni, ahogy a középkorban, és azt mondani, hogy hoppá, lehet, hogy nem is én vagyok a világ közepe! Mindez jobban megfogható ezekkel az archaikus szövegekkel – mondta a fesztivál egyik szervezője, Rideg Zsófia.
Homérosz: Íliász
(Az athéni Polyplanity Társulat előadása)
Az Európát és annak kapujaként Görögországot sújtó menekültválság idején az Íliász rendezője szerint amíg a politikusok a megoldásokat keresik, a művészek feladata, hogy motiválják az embereket. A görög nemzeti színház igazgatója úgy tudja, hogy az Íliászt teljes egészében még nem rendezték meg a modern színházak, ettől is különlegese a Budapesten bemutatott előadásuk.
- Az Íliász a háború színháza, ahogy a menekülők többsége is az erőszak elől menekül napjainkban. A háborúk miatti későbbi népvándorlásokat Homérosz szövegei is előrevetítik. Nyíltan ír az ember beteges egymást pusztító hajlamáról, arra késztetve az olvasót és a nézőt, hogy feltegyük a kérdést: mi marad a pusztítás után? A generációk közötti megbékélésnek kellene következnie, hogy nyugalomban élhessünk.
García Lorca: A közönség
(A madridi Teatro de La Abadía és a Katalán Nemzeti Színház koprodukciója)
Kevés rendező meri színre vinni Federico García Lorca A közönség című darabját. A spanyol költő legbotrányosabb és legforradalmibb darabja behatol a néző privát szférájába. Lorca nekimegy a társadalmi normáknak, és ezáltal késztet minket arra, hogy feltegyük a kérdést saját magunknak: szembenézünk-e azzal, hogy miként szeretnénk valójában élni, merünk-e azok lenni, akik valójában vagyunk?
- A szerelem, amiről Lorca beszél A közönség című drámában, egy lehetetlen, a szokásostól eltérő szerelem. A szerző saját homoszexualitásának példáján keresztül téteti fel a kérdést velünk: merjük-e azt szeretni, akit igazán szeretnénk? Azt gondolnánk, hogy Lorca óta sok idő telt el, ma már nem veszélyes melegnek lenni, de hadd emlékeztessek mindenkit, hogy számos országban halálbüntetést szabnak ki az egynemű vonzalom miatt, és azokban az országokban is hamis az egyenlőség, ahol nem házasodhatnak össze az egynemű párok – mondta a spanyol előadás rendezője, Alex Rigola.
Sterija Popovic: Hazafiak
(A belgrádi Szerb Nemzeti Színház előadása)
A közép-európai előadások egyike a Hazafiak. A legnagyobb szerb drámaíró, Jovan Sterija Popovic a túlzott és a haszonszerzésre irányuló nacionalizmus ellen emelt szót az 1848-as európai forradalmak és a magyar szabadságharc után. A szerző kérésére csak 50 évvel később mutatták be a szókimondó vígjátékot, 1904-ben. A belgrádi Szerb Nemzeti Színház előadását Urbán András rendezte:
- Bár a legnagyobb szerb drámaíróról van szó, olvastam olyan kritikákat is, hogy elvetette a sulykot, és az igazsághoz képest túl kemény a mű. De nem erről van szó, ez egy szembesítés és egy szembesülés a szerb társadalmon belül is, és az előadásokon történik is egy felszabadulás, egy pozitív identitás kialakulása, illetve azonosulás a rendszer kritikájával. A mindenkori néző szereti az igazságot, az embereknek elegük van abból, hogy hazugságban éljenek – mondta a Hazafiak rendezője, Urbán András.
A legtávolabbról a dél-koreai sámánszínház társulata érkezett.
Jindo a zene és az istenek szigete. Elszigeteltségének köszönhetően őrizte meg zenei és rituális hagyományait. A sámánszertartás ma is élő népszokás, ha meghal valaki, lelkét megtisztítják a földi keserűségtől, és helyreállítják a közösségben felborult harmóniát.
A fesztivál részletes programját a MITEM honlapján böngészhetik.
(operatőr: Füzi György)