Az Euronews az ENSZ Gyermekmentő szervetének, az UNICEF-nek ottani szóvivőjét kérdezte a pillanatnyi helyzetről.
Rafaële Tavernier, Euronews:
Jó napot kívánok, az UNICEF dél-ázsiai igazgatóságának szóvivőjét, Jean-Jacques Simont kérdezem arról, mi a helyzet most Nepál fővárosában és környékén. A szombati földrengés majdnem egymillió gyereket érint közvetlenül. Mi az, ami miatt leginkább aggódnak?
HIRDETÉSJean-Jacques Simon, az UNICEF Dél-Ázsiai Igazgatóságának szóvivője:
Igen, ahogy Ön is mondta, gyerekek százezrei kerültek közvetlen veszélybe a nagy erejű földrengés miatt Nepálban, ahol rengeteg a gyerek: a lakosság legalább 40 százaléka kiskorú. Közülük sokan most elvesztették otthonaikat, szüleiket, egyik napról a másikra utcán találták magukat. Ez az a helyzet, amelyben azonnali segítségre szorulnak. Számos átmeneti tábor épült a Katmandu-völgyben, de ezek jószerivel csak fedelet nyújtanak: nagy szükségük van ivóvízre, gyógyszerre és a legkisebbeknek tápszerre.
Rafaële Tavernier, Euronews:
Ha jól értem, majdnem mindenben szükséget szenvednek – hogy fogják kibírni, amíg a nemzetközi segélyszállítmányok megérkeznek?
Jean-Jacques Simon, az UNICEF Dél-Ázsiai Igazgatóságának szóvivője:
Igen, a segélyek eljuttatása időbe telik, sajnos ezen nem tudunk változtatni. Hétfőn estére ideér egy gépünk Katmanduba: gyógyszert, más egészségügyi felszereléseket, oltóanyagot, sátrakat, mindenféle hasznos dolgot hoz. Ezt a szállítmányt fejben már elosztottuk, 5000 családnak lesz elég itt a fővárosban és környező három régióban, de hát sokkal többen várnak segítségre. És akkor a fedél nélkül maradt sok tízezer nepáli tragédiájának hosszú távú kezeléséről még nem beszéltem.
Rafaële Tavernier, Euronews:
Ön most Katmanduban van, egy rémálom kellős közepén. Mit lát maga körül, hogyan bírnak el ezzel a borzalommal a helyiek?
Jean-Jacques Simon, az UNICEF Dél-Ázsiai Igazgatóságának szóvivője:
Nézze, Nepál fővárosában egy átlagos napon őrült forgalom van,az most gyakorlatilag leállt. Az emberek lakóhelyük környékén maradnak, sokan otthonuk romjain keresgélnek, nem kevesen szeretteikről sem tudják, hol vannak. Nincs áram, nincs vezetékes víz, csak egy-egy kút működik, a boltok zárva vannak. Sok épületen repdedések futnak, nem tudni, melyik mikor dől össze, vagyis nehéz azt most megmondani, hol van biztonságban az ember. Úgyhogy nekünk, az ENSZ szervezeteinek és minden más partnerszervezetünknek is hozzáértéssel és villámgyorsan kell cselekednünk, mert ez az aggodalommal és bizonytalansággal teli helyzet nagyon rövid időn belül még rosszabbra fordulhat minden itt élő számára, akik között ugye a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak.