Háborúsat játszanak a gyerekek az ukrajnai Csermalik faluban. Nincs ennél élethűbb hely ilyesmire, mint a szétlőtt teherautók és a rakéták ütötte
Háborúsat játszanak a gyerekek az ukrajnai Csermalik faluban. Nincs ennél élethűbb hely ilyesmire, mint a szétlőtt teherautók és a rakéták ütötte kráterek.
Ha egy kicsit komolyabban veszik a háborúsdit a gyerekek, akkor botokkal játszanak lövöldözőset, és üldözik a rosszfiúkat – az ő falujukban a szeparatisták számítanak gonoszoknak.
A botokat is élethűen használják, Tokar élesben is látta, mit kell csinálni egy fegyverrel. Sőt, egyenesen a katonktól tanulják meg, milyen a rutinos fegyverkezelés.
Európa szerencsésebb részein a gyerekek a szüleik autójával dicsekednek, itt az a menő, akinek az udvarán nagyobb bombatölcsér van.
A tizenegy éves Tolik Tokar egészen a feje búbjáig belefér a bombatölcsérbe, és szerencsésnek tartja magát, hiszen túlélt egy közvetlen támadást.
- A golyók keresztülmentek a ruhámon és a vállamon, itt ni. Azt mondják a szüleim, hogy ezüstkanállal a számban születtem.
Sokan inkább elmenekültek a háborús övezetből, és menekülttáborokban várnak a békére, ami a több tűzszüneti megállapodás ellenére még nem jött el.
Tatjána Belas Popasznából menekült a kislányával.
- Még csak három éves, de már tudja, mi az a tank. Ez nem normális. A gyerekeknek már ilyen korban lelki problémáik vannak, mi történik ezek után? Azt mondják, hogy a kilencvenes évek gyermekei elviselhetetlenek, akkor mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Romok között nőnek fel, nincsenek óvodák, iskolák, semmi.
A szeparatisták oldalán hasonló a helyzet. Az árvaházakban egyszerre terjed a reménytelenség és a háborús retorika.
Az ukrán háború tavaly kezdődött a kormányzat és az oroszbarát szeparatisták között. Eddig legalább hatezer ember halt meg, és 1,8 millió menekült el a harcok következtében. Az ENSZ adatai szerint a front két oldalán 1,7 millió gyerek szenved a háború miatt, nem jutnak rendes otthonhoz, ételhez, gyógyszerhez és oktatáshoz.
Az egyik gyerek így foglalta össze véleményét: “Rohadt ukrók, fúj. Megértem, hogy ők is emberek, de ők embereket gyilkolnak, a nagyapám mondta.”
Jelena sok gyereket gondoz az általa vezetett árvaházban:
- Ezek a gyerekek csak egy oldalról kapnak információt. Azt látják, hogy a kormánykatonák lőnek ránk, és hogy apáik és testvéreik fegyvert fognak, hogy megvédjenek minket. A gyerekek hallják a felnőttek beszélgetéseit.
Egy oldalon ott vannak az ukrók, így gúnyolják az ukrán katonákat, akik az apáikat terroristáknak meg felkelőknek nevezik – ezek után a gyerekek is terroristáknak képzelik magukat.