2013. április 22-én Giorgio Napolitano másodszor tette le az esküt, miután újraválasztották az olasz köztársaság elnökének. Történelmi szavazás volt
2013. április 22-én Giorgio Napolitano másodszor tette le az esküt, miután újraválasztották az olasz köztársaság elnökének. Történelmi szavazás volt. A parlament 5 forduló után sem tudott elnököt választani. Napolitano elfogadta a jelölést, mert mint mondta, felelősséggel tartozik a nemzetnek.
Két hónappal korábban, a februári parlamenti választások után patthelyzet alakult ki.
Az euróválság kellős közepén Olaszország politikailag megbénult. Napolitano gyakran szembesült ilyen helyzettel két ciklusa alatt.
A jogot végzett Napolitano az Olasz Kommunista Párthoz csatlakozott. 1953-ban választották először képviselővé, 1963-ig volt tagja az alsóháznak, majd 1968-tól 1996-ig folyamatosan, amikoris belügyminiszterré nevezte ki Romano Prodi.
Az Európai Parlament volt a második otthona. Először 1989-től 1992-ig, majd 1999-től öt évig dolgozott Strasbourgban. Az Intézményi Ügyek Bizottságának elnöke volt 2004-ig.
Elődje, Carlo Azeglio Ciampi államfő örökös szenátorrá nevezte ki 2005-ben. Giorgio Napolitianót 2006. május 10-én választották köztársasági elnökké. Ő az első egykori kommunista a Quirinale palotában. Akkor volt 80 éves.
Egészségi állapota egyre romlott. 2008-ban rosszul lett azon a ceremónián, amelyen professzor emeritusszá választották a Trentói Egyetemen.
Napolitano két ciklusa alatt 5 miniszterelnök váltotta egymást, kétség kívül Silvio Berlusconival tudott a legnehezebben együttműködni. Politikájuk és személyiségük is eltérő volt. Elnökként ő fogadta el 2011-ben, az euróválság csúcspontján a Lovag lemondását.
Ferenc pápával viszont megtalálta a hangot, és örömmel tolmácsolta neki az olasz nép szeretetét.