HIRDETÉSA Charlie Hebdo elleni merénylet után világszerte fellángolt a vita szólásszabadság határaiól.
Az Egyesült Államokban nincs olyasfajta szatirikus lap, mint a Charlie Hebdo. A totális szólásszabadság hazájában paradox módon csaknem tabunak számít a vallás bírálata. Az amerikaiak nagyon ügyelnek arra, hogy ne sértsék meg senkinek a vallásos érzékenységét.
David Brooks a New York Times-ban arról írt, hogy ha az utóbbi 20 évben egy ilyen újságot kiadtak volna egy amerikai egyetemi campuson, azonnal megszűnt volna. A diákok gyűlöletbeszédnek minősítették volna a benne látottakat, a vezetőség pedig bezáratta volna.
Benjamin Franklintól Mark Twainen át a Saturday Night Live tévéshow-ig hosszú múltra tekint vissza a szatíra a tengerentúlon, az amerikai sajtóban mégsincs rokona a Charlie Hebdónak. Néhány szatirikus magazin, például a Mad és a The Onion vagy a már megszűnt Spy és National Lampoon némileg hasonlít rá, de ezek valamennyien társadalmi (és ritkábban politikai) jellegűek, sohasem vallásiak.
A televízió merészkedett a legmesszebbre a vallási szatírában: a szemtelenségéről híres South Park rajzfilmsorozat (amely Mohamed prófétával is viccelődött), valamint George Carlin és Bill Maher standup comedy-je.
Történelmi okok
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első módosítása 1791-ben kimondta, hogy bárki szabadon kifejtheti nézeteit. A gyűlöletbeszédet még védi is a kiegészítés: az amerikaiak úgy vélték, hogy jobb elmagyarázni valamit, mint megtiltani.
A Legfelsőbb Bíróság 1988-ban megerősítette ezt: kimondta, hogy Larry Flyntnek a botrányt kavaró Hustler pornómagazin alapítójának joga van egy papot és anyját bizarr helyzetben ábrázolni.
- Ez egyfajta keveréke az öncenzúrának, a történelemnek és a vallás támogatásának az amerikai társadalomban – magyarázta Robert Speel, Penn State Erie Egyetem professzora az AFP hírügynökségnek.
Mint mondja, a hit és a vallásgyakorlás kritikája tabu, részben történemi okokból. A gyarmatokat vallásos európai emigránsok (puritánok) alapították, majd a bevándorlók sokféle vallást hoztak magukkal, és új keresztény egyházak alakultak az Egyesült Államokban.
- Amikor az óráimon az állam és az egyház franciaországi szétválasztásáról beszélgetünk, az amerikai diákok a vallásszabadságot emlegetik, szemben a francia törvényekkel, amelyek tiltják a vallási jelképek vagy a fátyol viselését – teszi hozzá a professzor.
A párizsi merényletekről tudósító nagy sajtóorgánumok, a New York Times, a Washington Post vagy a CNN nem tettek közzé vitatott karikatúrákat, hogy ne sértsék a muzulmán olvasókat, illetve nézőket.
- A Charlie Hebdo egy nagyon kicsi lap, haverok egy csoportja szerkesztette, akik régóta ismerték egymást, és hasonlóan gondolkodtak – mondja Arthur Goldhammer, aki a Harvardon tanít. Amerikában egy cikket vagy egy rajzot egy országos magazinban több főszerkesztőnek jóvá kell hagynia, és mindenfajta provokációt valószínűleg indexre tesznek.
Van egy mondás, amely jól kifejezi az amerikai attitűdöt a durvasággal kapcsolatban – teszi hozzá Robert Speel. A Simpson család egyik szereplője állandóan azt ismételgeti: “Kérem, gondoljanak a gyerekekre!”