Tíz év után távozik az Európai Bizottság éléről José Manuel Barroso. Hivatali idejének nagy részében az európai gazdaság súlyos gondokkal küszködött. Az Unió több államában is tömeges a munkanélküliség, és stagnál a gazdaság.
Frédéric Bouchard, euronews: Elnök úr, köszönjük, hogy időt szakított ránk. Sok európai polgár szemében az Unió a megszorító politika szinonimájává vált. Elégedetlenül távozik a posztjáról?
José Manuel Barroso: – Természetesen nagyon elégedetlen vagyok, amikor azt látom, hogy mekkora áldozatokat kellett hoznia sok embereknek az Európai Unióban. Ugyanakkor kötelességem elmondani nekik, hogy nem Európa tehet erről a helyzetről, hanem azok a felelősek a válságért, akik a pénzpiacokat igazgatták. És azok a kormányok, amelyek hibát hibára halmoztak, nem gondoskodtak a költségvetés egyensúlyáról, és hatalmas adósságot csináltak. Európa tehát nem a probléma, hanem éppen ellenkezőleg, a megoldás része. Az Európai Uniónak köszönhető, hogy sikerült megmenteni néhány országot, amely a csőd szélén állt.
- De pusztító társadalmi következményekkel.
- A helyzet nehéz, de egyértelműen sokkal jobban állunk, mint két évvel ezelőtt. Ahhoz képest meg különösen, hogy a partnereink nagy része az eurozóna összeomlását tartotta a legvalószínűbb forgatókönyvnek.
- Mit csinálna másképpen, ha újra kezdhetné?
- Először is azt hiszem, kommunikációs problémáink voltak. Ezért vállalom a felelősséget. Félreértések voltak, mert minden igyekezetünk dacára képtelenek voltunk elmagyarázni a válság okait, eredetét, és hogy mit tettünk mi abban a helyzetben. Igaz, azt is hozzá kell tennem, hogy a tagállamok kormányai sem mindig működtek együtt velünk. Ez történt. Politikai értelemben nem volt nagy mozgásterünk, úgy értem, a Bizottság, amelyet a tagállamok kormányai állítanak össze, meglehetősen szűk keretek között dolgozott. Ezek a kormányok pedig nem mindig akartak nagyvonalúak lenni azokkal, akik nehéz helyzetbe kerültek.
- Ön tehát a nehéz helyzetbe jutottak iránti szolidaritás hiánya miatt bírál egyes tagországokat?
- Hangsúlyosabb szolidaritás jobb lett volna.
- És mit mond azoknak, akik éppen öntől vártak volna több kezdeményezést? Akik szerették volna, hogy felemelje a hangját egyes országok hiányzó szolidaritása miatt? Ezek közé tartozott Németország is, amely lassan reagált.
- Nem, mi mindenki másnál hamarabb léptünk fel kezdeményezőleg. Minden törvényjavaslat tőlünk származott. Az, hogy mára létrejött a bankunió, a Bizottságnak köszönhető. Jól emlékszem, amikor legelőször beszéltem bankunióról. Akkor egyes fővárosokból az volt a válasz, hogy szó sem lehet bankunióról, mert ilyesmit nem tartalmaznak a szerződések. Én azt mondtam, valóban nincs ilyesmi a szerződésekben, de akkor is szükségünk van bankunióra, hogy elérjük a szerződések célját. Igaz, a válság idején, amikor nagyon kényes dolgokról volt szó, nem akartam én is kiabálni a hangzavarban.
- De önnek mint a bizottság elnökének nem kellett volna sokkal egyértelműbben állást foglalnia?
- Megtettem, amikor szükség volt rá. Határozottan felszólítottam Németországot, hogy segítsen Görögországnak. Elmondtam, milyen drámai következményei lennének, ha nem születik meg a szükséges döntés. Ugyanakkor elmentem Görögországba, és elmondtam a kormánynak, hogy véget kell vetnie a politikai zűrzavarnak, ha ki akarja vívni a tagállamok bizalmát. Eközben pedig csöndben dolgoztam együtt a kormányokkal és más partnerekkel, hogy megoldást találjunk, és végül találtunk is megoldást. Mára az érintett országok sokkal jobban állnak, mint két évvel ezelőtt.
- Önt sokat bírálták azért, ahogyan az euró válságát kezelte. Mit válaszol ezekre a kritikákra?
- A nemzeti politikusok, ha jól mennek a dolgok, azt mondják, hogy ez az ő érdemük, az ő sikerük. Amikor viszont rosszul mennek a dolgok, az Brüsszel hibája. Ez a helyzet, ez a realitás. Nincs igazán európai felelősségérzet, és ezt én nagyon sajnálatosnak tartom. Elmondtam az állam- és kormányfőknek, hogy fel kell adniuk a nézőpontjukat, mert egy nap majd szükségük lesz az emberek támogatására Európa érdekében, hogy bent maradhassanak az Európai Unióban. És nem fogják megkapni ezt a támogatást, ha folyton túlértékelik, amit nemzeti keretek között elérnek, miközben lebecsülik a közös európai intézmények munkáját.
- Mintha David Cameronról beszélne. Az uniós csúcstalálkozókon rendre azt ismételgette, hogy nem fogja befizetni azt a költségvetési kiegészítést, amelyet az Európai Bizottság kért Nagy-Britannia jó gazdasági teljesítménye miatt.
- Ilyesmit nem volna szabad tenni. A Bizottság feladata arra korlátozódik, hogy alkalmazza azokat a szabályokat, amelyeket maguk a kormányok hoztak. Például az, hogy kiszámolják az egyes országok hozzájárulását a bruttó hazai termék alapján. Az utóbbi években a brit GDP emelkedett – ezúton is gratulálok a briteknek –, így hát arányosan nőtt a hozzájárulásuk is. Erre ahelyett, hogy ezt egy megoldandó feladatnak tekintette volna, a brit miniszterelnök az európai intézmények elleni kirohanások közepette otthagyta a tanácskozást.
- Ön hogyan reagált erre a dühre?
- Nézze, ez elfogadhatatlan…
- Nem fáradt bele az ilyesmibe?
- Nem értek egyet az ilyen viselkedéssel, szerintem ez hiba. Hogy miért? Mert David Cameron, aki mindig is azt mondta, hogy Nagy-Britannia az Európai Unió tagja marad, most népszavazást akar tartani arról, hogy csakugyan benne maradjon-e az ország az Unióban. Lehet, hogy a jobb meggyőződése ellenére döntött így, politikai megfontolásokból. Csak azért, mert létezik egy másik párt, amelyik fenyegetően előretört. De ezzel erősíti az Európa-ellenes hangulatot. És ez alapvető hiba.
- Az Európa-ellenes hangulat már így is nagyon erős.
- …nagyon erős, és egyre csak erősödik. Nézze, ha egy ország vezetői folyamatosan, minden áldott nap támadják a Bizottságot, az Európai Uniót, akkor nem meglepő, ha az emberek azt gondolják, hogy az EU nem jó dolog…
- Franciaország módosította a költségvetés tervezetét, hogy elkerülje Brüsszel haragját. Olaszország szintén. Elégedett ezzel?
- A francia és az olasz hatóságok részéről, minden médiabeli hangzavar dacára, pozitív hozzáállást tapasztaltunk. Elismerik, hogy a bizottságnak joga van, sőt egyenesen kötelessége szólni, ha azt látja, hogy a nemzeti költségvetés nem felel meg a szabályoknak.
- A szerződésekben rögzített kötelessége.
- Ez a dolgunk, a tagállamok ruházták ránk ezt a feladatot. Pontosan azért, mert az eurozóna egységes. Nem tarthatunk fenn közös fizetőeszközt, ha minden ország azt csinál, amit akar.
- A szabályok betartását bírságokkal lehet kikényszeríteni. Ön szerint jó ötlet megbírságolni azokat az országokat, amelyeknek már enélkül is gazdasági gondjaik vannak?
- Azért szükséges, hogy az államok betartsák a szabályokat, hogy elkerüljék a bírságot, mert az tényleg rossz forgatókönyv. A következő bizottságnak folytatnia kell a munkát, együtt kell működnie az érintett országokkal. Mindenki Franciaországról és Olaszországról beszél, de valójában öt olyan országról van szó, amely esetében a bizottság fenntartásokat fogalmazott meg.
- Ha már említi az új bizottságot: mit tanácsol az utódjának?
- Nem adok tanácsokat nyilvánosan, egyetlen utód sem szereti az ilyesmit. Már Jean-Claude Juncker az elnök, nem én. Természetesen bízom benne, és a legjobbakat kívánom neki, a bizottságnak, és egész Európának.