HIRDETÉSNapjaink talán leghíresebb építésze, milliárdosok keresik a kegyeit. Frank Gerhy-vel Oviedóban beszélgettünk, ahol átvehette az úgynevezett „spanyol Nobel-díjat”. A mester 85 éves, de esze ágában sincs nyugdíjba vonulni.
Javier Villagarcía, euronews: – Frank Gehry, köszönjük, hogy itt van velünk.
Frank Gehry: – Köszönöm.
- Nemrég adták át egy vadonatúj épületét Párizsban, igazán lenyűgöző. Közben a Pompidou-centerben az életművét ünneplik. Itt pedig Asztúria hercegének művészeti díjával tüntették ki. Milyen érzés ennyi elismerés?
- Gyanús dolog (nevet). Bennem mindig van valami egészséges bizonytalanság. Szóval nem igazán hiszek a kitüntetésekben. Persze, szép dolog, jólesik, de nem központi kérdés. Nem tudom megmagyarázni, nem is tudom.
- A francia elnök azt mondta a Louis Vuitton alapítvány épületéről, hogy a „fény katedrálisa”. Mások vitorláshajónak látták, halnak, vagy éppen felhőnek. Valójában mi az, Mr. Gehry?
- Minden. Ezek mind lehetséges metaforák, azt hiszem. Hajós vagyok, vitorlázom. Ha üvegből van a fal, akkor nem lehet képeket akasztgatni rá. Az igazi épület tehát belül van, ez egy dupla épület. Mintha csak átlebegne a parkon.
- Honnan merített ihletet egy ilyen rendkívüli épület megalkotásához?
- Az elsődleges inspiráció Párizs. A második a szentség, hiszen ez egy szent hely. A Jardin d’Acclimatation egy tizenkilencedik századi park, ahol Proust játszott. Ez mind fontos, és még sok más is. Az ügyfelem, Bernard Arnauld maga is művész bizonyos értelemben. Mérnöknek tanult, de a divat világában él, tudja, hogyan kell művészekkel, kreatív emberekkel együtt dolgozni.
- Bernard Arnauld az LVMH elnöke. Ő rendelte meg öntől az épületet, miután látta a bilbaói Gugghenheim múzeumot. Mennyire fontos az az épület az ön pályafutásában?
- Bilbao? Te jó ég! Nem tudnám megmondani, hogy hány százalék, de elég fontos. A városra gyakorolt hatása miatt. Megváltoztatta az egész várost. Mindenki nyert vele, gazdasági értelemben is. És meglehetősen olcsó is volt, 1997-es árakon 80 millió euró. Azóta, tizennégy év alatt megtérült. A város egészen másként mutat, mint amikor először ott jártam. Virágzó hely lett belőle. Nagyon boldog vagyok, valóságos csoda történt.
- Sok más város is akar saját Gugghenheim múzeumot. Ön mint építész meg tudná…
- Nem kérnek fel. Más építészeket kérnek fel rá. Érdekes dolog ez, mert… Hát nem? Vicces. Nem akarnak olyat, mint én, inkább egy másik fickót szeretnének helyettem, valaki mást. De néha nem jön össze nekik.
- Ön építészként meg merné ígérni egy másik városnak, hogy ott is ugyanez történik? Lehetséges ez?
- Nem ígérhetek ilyet. De már máskor is előfordult hasonló. Például a Disney Hall esetében. Megtörtént Chicagóban is. Talán csak szerencsés vagyok.
- Idézek öntől. Azt mondta egy dokumentumfilmben, nyolc éve: „El akarok bújni a függöny mögé, amikor megnyitják egy épületemet. Megrémülök, hogy mit fognak szólni.” Ma is így van ezzel?
- Igen (nevet). Tudja, vannak emberek, akik nagyon fontosnak érzik magukat, ha terveznek egy épületet, vagy csinálnak valami hasonlót. Én sokkal lazábban veszem az ilyesmit. Talán álszerénység, nem tudom. Én egyszerűen ilyen vagyok, mit csináljak? Én mindig új és új épületeken dolgozom. Van bennem ez az egészséges bizonytalanság, sohasem tudhatom biztosan, hogy valami jó sül ki belőle.
- Valaki azt mondta az ön tehetségéről, hogy „briliáns őrület”…
HIRDETÉS- Briliáns micsoda?
- Őrület.
- Őrület! Igazából nem is annyira őrült dolog ez. Végtére én is csak emberi lény vagyok, emberi DNS-sel. Nem tudok túllépni az emberi határokon, nem vagyok képes rá. A nagy művészeket mindig őrülteknek nevezték, úgyhogy ez hízelgő.
- Rengeteg munkája van folyamatban. Egy új Gugghenheim, most éppen Abu Dzabiban… Az Eisenhower-emlékmű Washingtonban… Nem gondol arra néha, hogy lelassít? Vagy hogy nyugdíjba megy?
- Most is éppen arra gondolok. Szeretnék lefeküdni… (nevet). Nem is tudom. Élvezem a munkámat. Szeretek találkozni emberekkel. Van egy nagyon jó csapatom, és egyre fejlődik. Az a küldetésem, hogy újra képessé tegyem az építészetet az eredeti szerepére. Manapság az építész kevésbé fontos, mint a kivitelező. Én meg azt szeretném, ha újra az építész irányítaná a munkálatokat. Számítógépes programokat fejlesztünk a Dassault and Trimble céggel, hogy kiküszöbölhessünk bizonyos dolgokat. Akkor használtuk először ezt a szoftvert, amikor Bilbaóban építkeztünk. Rengeteg pénzt takarítottunk meg vele, olyan költségeket, amelyeket különben a kivitelezőnek kellett volna állnia. Mi megoldottuk olcsóbban. Ez nagy lehetőség az építésznek. Lehetőség arra, hogy többet engedjek meg magamnak, hogy kifejezőbb épületeket alkossak. És ennek egyetlen célja van. Az, hogy emberibbek legyenek az épületek. Az egyhangú üvegkockák hidegek és barátságtalanok. Ezen szeretnék változtatni.
HIRDETÉSKépek: – Walt Disney Concert Hall, Gehry Partners, LLP – Jay Pritzker Pavilion, Gehry Partners, LLP – Vitra International Furniture Manufacturing Facility and Design Museum, Thomas Mayer – Biomuseo, Gehry Partners, LLP – Agence Chiat\Day, Grant Mudford – Frederick R. Weisman Art and Teaching Museum, Don F.Wong