A nősténydenevérek terjesztik azt a gombafajtát, amely az úgynevezett „fehérorr-szindrómáért” felelős. A betegség az elmúlt években megtizedelte az észak-amerikai denevérpopulációt. Ez a következtetése egy tanulmánynak, amelyet a Science című neves amerikai tudományos szaklap ismertetett. Pennsylvaniai tudósok a kórral küölönösen sújtott kis barna denevérek (Myotis lucifugus) génjeinek vizsgálata alapján állpították ezt meg.
A járvány az amerikai állam keleti részén tört ki 2009 januárjában, onnan terjedt tovább, és több száz kilométerrel átjutott az Appalache-hegységen is. A betegség kiindulópontjához meglehetősen közeli Nyugat-Pennsylvania egy részén viszont két további évig egyáltalán nem fertőzött meg állatokat.
A Journal of Heredity genetikai szaklap szerint a tudósok a járvány kitörése után nem sokkal, 2009-ben, téli álmuk közben vizsgálták meg a fehérorr-szindrómával fertőzött, kelet-pennsylvaniai denevérpopulációt, 2011-2012-ben pedig a nem fertőzött nyugati példányokat.
Az anyáktól származó mitokondriális géneket és a mindkét szülő által hordozott nukleáris genomokat hasonlították össze, és ezzel nyomon tudták követni a denevérek vándorlását és a betegség terjedését is. A nukleáris gének tulajdonságai nem különböztek jelentősen a keleti és nyugati denevérpopulációban. Ebből a tudósok arra következtettek, hogy a hím példányok szabadon tudtak mozogni és párosodni az egész államban. A nőstények géntulajdonságai ezzel szemben különböztek keleten és nyugaton.
A kutatók is meglepődtek azon, hogy a nőstények vándorlása és mozgása mennyire egyértelműen követte a betegség terjedésének útját az államon belül. A tanulmányban azt is megállapították, hogy a nősténydenevérek sokkal inkább patrióták, vagyis nehezebben hagyják el születésük helyét. Ha viszont mégis elvándorolnak, nagyjából követik a feltűnő földrajzi vonulatokat, például az Appalache-hegység hegyhátait és völgyeit.
Az anyai tulajdonságok végig ugyanazok voltak az állam keleti részének hegyvonalai mentén, egészen Nyugat-Virginiáig. Viszont nem jutottak túl az Appalache-fennsíkon, Pennsylvania nyugati részén.
A kutatók szerint így ha a halálos fehérorr-szindróma megjelenik máshol is, például az Egyesült Államok közép-nyugati részén, a természetvédelem felelősei elsősorban a nősténydenevérek kezelésével és megfigyelésével próbálhatják megfékezni a járvány terjedését.