HIRDETÉSFotó: Önkéntes Franciaország Atlanti-óceáni partján a tengerből kihalászott szeméttel a kezében. Pólóján a felirat: “A tenger nem szemetes” A kép 2005. június 8-án készült.
Jelentős mennyiségű hulladékot találtak kutatók a Földközi-tengernek és az Atlanti-óceán Európát övező részének a fenekén.
A kutatók 32 helyen vizsgálódtak csaknem 600 kép és videófelvétel, valamint hálófogások alapján, és azt találták, hogy kivétel nélkül minden helyen felhalmozódott valamennyi hulladék a tengerben – a sekély partmenti sávokban éppúgy, mint a 4500 méter mély tengeri árkokban és a szárazföldtől 2000 kilométer távolságban lévő közép-atlanti mederben. A legnagyobb szemétsűrűséget a tengerárkokban találták, így például a portugál partok közelében húzódó Lisszaboni-kanyonban.
Teleszemetelt tengerpart Norvégiában-Fotó: Bo Eide Snemann/Flickr
A talált hulladék legnagyobb részét, mintegy 41 százalékát a műanyag tárgyak – elsősorban palackok és zacskók – tették ki, további egyharmadát halászati hulladékok – hálók, zsinegek – adták, de találtak üveg-, fém-, fa- és papírhulladékot, sőt kerámiatárgyakat és azonosíthatatlan objektumokat is.
A kutatókat meglepte a szemét elterjedtsége, amelyet komoly, beavatkozást követelő globális problémának neveztek. Egyikük megjegyezte: a mélytenger nagy része még ismeretlen a kutatók előtt, ők is számos helyet elsőként vizsgáltak és megdöbbenten tapasztalták, hogy a szemét “megelőzte” őket.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egyik jelentése szerint évente mintegy 6,4 millió tonna hulladék jut a tengerekbe. Ez több szempontból is környezeti veszélyeket rejt: az állatok – különösen atengeri emlősök, a teknősök és a madarak – el is pusztulhatnak, ha megeszik a hulladékot vagy belegabalyodnak. Mérgező anyagok is bejuthatnak így a vízbe, a hulladék továbbá elősegítheti tájidegen fajok elszaporodását is.
A friss kutatást nemzetközi kutatócsapat végezte, melyet Christopher Pham, az Azori-szigeteki Egyetem tengerkutatási intézetének munkatársa vezetett. Eredményeiket a PLOS ONE című szakfolyóiratban tették közzé. A kutatásban részt vettek Németországból a brémai Jacobs Egyetem és a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (Awi), Nagy-Britanniából a Plymouthi Egyetem kutatói is.