HIRDETÉSA rabszolgaság a tankönyvekben
A rabszolgaságot számtalan film, irodalmi alkotás feldolgozta. Ezzel kapcsolatos ismereteink jó része is ilyen forrásokból származik – de vajon az iskolákban, az oktatásban is megfelelő súlyt kapnak a történelem szégyenletes fejezetei? És mi az az üzenet, amit a rabszolgaságról át kell és át lehet adni a következő generációknak?
A világon becslések szerint mintegy 27 millió ember él rabszolgasorban, napjainkban is. Úgy tűnik, semmit nem tanultunk a történelem sötét korszakaiból. Gyakori, hogy az iskolákban a pedagógusok nem nagyon tudják, hogyan nyúljanak ehhez a témához.
Guadeloupe: tabu tantárgy
Guadeloupe történelmében a rabszolgaság egy szégyellt és szégyenletes fejezet. Sokáig az iskolákban sem foglalkoztak a témával. Egészen a közelmúltig. A francia kormány mára beépítette ezt a tantervbe – de sokszor sem a tanárok, sem a diákok nem tudták, hogyan viszonyuljanak a témához.
Miután sok évig próbálták elfelejteni, Franciaország tengerentúli területein a múltat ma már inkább rekonstruálni próbálják. A ’80-as években a rabszolga-kereskedelmet a tananyag részévé tették, de a program nem volt kötelező, így a kezdeményezés lassan elhalt. Csak 2001-ben javult újra a helyzet, az előterjesztő képviselőről elnevezett Taubira-törvény hatására. Ez a jogszabály a rabszolga-kereskedelmet és a rabszolgaságot az emberiesség elleni bűntettek kategóriájába sorolta, a téma pedig a kötelező tananyag rész lett.
- Ezt a témát az oktatás sokáig rosszul, vagy egyáltalán nem kezelte. Ha a rabszolgaságról volt szó, akkor sokáig az idősek történeteire és elméleteire kellett hagyatkoznunk. A válaszokat azonban ők sem tudták – mondta
egy helyi tanárnő, Christelle Popotte.
Az osztályban a rabszolgaság kényes téma. A diákokat sokkolja, amikor megtudják, mit műveltek és hogyan viselkedtek a fehér francia telepesek.
Egy helyi diák elmesélte, hogy nagyon szomorú arról hallani, hogy az őseiket bántalmazták, és kényszermunkára vitték. – Amikor az osztállyal elmentünk egy régi gyarmati lakóházba, akkor hallottuk először ezeket a rettenetes történeteket a rabszolgatartókról, akik áruként bántak más emberekkel. Az erőszak bármilyen formája megengedett volt. A feketék pedig nem tehettek semmit, őket semmilyen törvény nem védte – idézte fel a megrázó tananyagot egy másik tanuló, egy kislány. – Fontos, hogy tudjuk, mi történt itt, a mi időnk előtt. Franciaországban ezt valószínűleg nem tanítanák meg nekünk – tette hozzá.
A tantervet itt helyi történelmi vonatkozásokkal is kiegészítik. A tanárok munkáját pedig történészek, kutatók segítik.
- Gyakran kapunk képzéseket. Ezek segítenek abban, hogy megfelelő tudományos ismereteink legyenek a témáról, amit itt még mai is nagyon nehéz tanítani. Az oktatásban az a célunk, hogy a gyerekek érzelmi törések nélkül ismerjék meg Guadeloupe múltját – mesélte Christelle Popotte.
A Taubira-törvény támogatta a rabszolgaságot kutató helyi törekvéseket. A jogszabály részeként egy tankönyv és egy oktatási DVD is készült.
- A kutatások révén bizonyos dolgok teljesen új megvilágításba kerültek, újra kellett gondolni, hogy hogyan tanítjuk a gyarmati történelem bizonyos részeit. Ez megnehezíti a dolgunkat az oktatási segédanyagok összeállításánál is – világított rá Véronique Chalcou oktatási tanácsadó.
Mivel a rabszolgaság korszakáról csak alig léteznek írásos dokumentumok, az oktatási anyag a kutatási eredményekkel együtt, szinte naponta változott. Ez megnehezítette mind a tanárok, mind a diákok dolgát.
Szenegál: tanulságok a sötét múltból
A történelemtanítás szakemberek kutatómunkáján alapul. A rabszolgaság történetével sincs másként. Egy afrikai egyetemi professzor a múltat kutatta, és néhány, jelenben is hasznos tanulságra bukkant. Hallgatóinak azt tanítja, hogy hogyan építhetnek pozitív jövőképet egy nagyon negatív múltból.
A szenegáli Dakartól mintegy három kilométerre található az aprócska Gorée-sziget. Ebből a kikötőből indultak útjukra a rabszolga-kereskedők hajói. Az itt álló rabszolgaházban 1962 óta egy múzeum működik. Bár történészek a mai napig vitatkoznak azon, hogy hány rabszolgát tartottak fogva és hány embert hajóztak ki innen, a sziget egy sötét korszak mementója maradt.
- Gorée jelképezi mindazt a szörnyűséget, ami az afrikai kontinensen történt. Azért kell megőriznünk ezt a szimbólumot, hogy ne felejtsük el a történteket. Még ha szörnyű is, ez a mi történelmünk része, ezért el kell fogadnunk – fejtette ki Abderrahmane Ngaidé professzor.
HIRDETÉS- Ha csak érzelmi oldalról közelítjük a történelmet, akkor könnyen elveszhetnek a rabszolgaság valódi tanulságai. Akkor járunk a helyes úton, ha vitát és párbeszédet folytatunk róla. Így lehet elérni, hogy az emberiség a jövőben ne követhesse el újra a múlt hibáit. Nem azért foglaltuk bele a rabszolgaság korát az oktatásba, hogy gyűlöletet keltsünk. Nem az a cél, hogy a faji vagy vallási konfliktusokat erősítsük. A cél az, hogy az afrikaiak megismerjék a múltat, ami nem csak az övék, hanem a világtörténelem része. Azt is meg kell értenie mindenkinek, hogy ez a rettenetes korszak egyben a kereskedelem világméretű fejlődésének korszaka is volt. A rabszolgák és a rabszolga-kereskedelem révén tudott fejlődni számos iparág, ami nagyban befolyásolta a világ alakulását. Az oktatás legfontosabb feladata, hogy nyitottságra és objektivitásra neveljen. El kell fogadnunk, hogy a történelem a múlté, és hozzá kell tennünk, hogy soha többet nem ismétlődhet meg. Ha a hallgatók magukévá tudják tenni ezt az attitűdöt, akkor onnantól nem lesznek kiszolgáltatva a politikai mozgalmaknak, és nem fogják hagyni azt sem, hogy elvegyék a jogaikat tőlük – magyarázta a professzor.
Nantes: szembenézés a múlttal
A kutatók számára a múzeum egyben információforrás és az oktatás eszköze. Franciaországban, Nantes városában az egykori rabszolgakikötőt emlékhellyé alakították.
Hogyan tud rabszolgaság elleni központként működni Franciaország első rabszolgakikötője? Ezt a kérdést Nantes-ban is feltették. A XVIII. században innen, a Loire völgyéből becslések szerint csaknem félmillió embert – férfiakat, asszonyokat és gyerekeket – szállítottak el innen az amerikai gyarmatokra. Nantes sokáig próbálta elfelejteni, ami itt a múltban történt. 2012-ben viszont ez volt az egyik első francia város, ahol egy emlékhelyet szenteltek a rabszolgaságnak.
- Az emlékezet önkéntes vagy kényszerű korlátozása egy fajta betegség volt Nantes-ban és egészen a 80-as évekig tartott. Aztán fokozatosan elindult a változás – idézte fel Marie-Hélène Jouzeau, a város képviselőtestületének tagja.
HIRDETÉS- Nagyon fontos volt, hogy a XXI. századot a város úgy kezdje, hogy elszámol a múltjával. Sok támogatást kaptunk. Így jöhetett létre ez az emlékhely, amit a témával kapcsolatos párbeszéd helyszínévé is akarunk tenni – mondta a képviselő asszony.
A hely célja, hogy felhívja a figyelmet mind a történelmi, mind a napjainkban is létező rabszolgaság problémájára. A programok és a gyűjtemény mind ehhez kapcsolódnak. Sok ezer ember történetét őrzik itt.
- Az emberek nagyon sok információhoz juthatnak itt a rabszolgaság intézményéről. Volt erre igény, és nem csak az oktatás részéről. Az emberek általában keveset tudtak erről az egészről. Ha valaki bejön ide, akkor biztosan megérinti a téma, senki nem marad közömbös. Az emberek érzelmeire hat, amikor felfedezik ezeket a szobákat, az összegyűjtött okmányokat. – írta le a hatást Laurence D’Haene, a múzeum munkatársa.
Napjainkban a világon többen élnek rabszolgaként, mint ahányat a 19. század végi rabszolga-felszabadító rendeletek előtt számon tartottak. Ez különösen a fejlődő országokra jellemző, de a világ csaknem minden pontján jelen van még a rabszolgaság. Írországban például egészen 1996-ig működött a rabszolgaság egyik intézményes formája a Magdolna-mosodákban, az Egyesült Államokban pedig csak Los Angeles környékén 49 ezer nő kénytelen szexrabszolgaként élni.
Önnek is van egy története a rabszolgaság témájának oktatásával kapcsolatban? Ossza meg velünk a műsor közösségi oldalán. Megtalálhatnak minket a Twitteren, a LEARNWORLD keresőszóval.
HIRDETÉS