HIRDETÉSAz Európai Központi Bank volt elnöke az Euronewsnak adott exkluzív interjúban azt mondta, az EU válságkezelésére a még szorosabb integráció lehet a végső megoldás.
Giovanni Magi, euronews:
-Valóban, a megszororító intézkedések bevezetése a legjobb megoldás a gazdasági válságra, vagy ez inkább egy olyasmi, ami pont az ellenkezőjét váltja ki?
Jean-Claude Trichet:
-Úgy vélem, ebben az esetben tényleg számítanak a szavak. Ugyanannyit beszélünk megszorításokról az Egyesült Államokban mint Nagy Britanniában, Japánban vagy például Görögországban, ahol nagyon nagy a fizetési mérleg hiánya.
A kifejezés az, ami nem megfelelő. Egy bölcs és életképes válságkezelésre van szükség, amikor senki nem költ többet annál, mint amennyi a rendelkezésére áll. Miért? Mert már nincs választási lehetőségünk. Ez már sokkal inkább egy kötelezettség. Már nincsenek olyan országok akik végtelenül támogatnák azokat, akik többet költenek a bevételüknél. A hatékony gazdálkodás a legjobb módja annak, hogy beinduljon a gazdasági növekedés és új munkhelyeket teremtsünk.
- Az a benyomásom, hogy a világ gazdasági sakktábláján csak Európa ragaszkodik mindenáron az államháztartási hiány csökkentéséhez.
- Nem hinném, hogy ez így van. Az Egyesült Államokban is sok vita folyik arról, hogyan tegyék fenntarthatóvá az államháztartási hiányt és az államadósságot. Hasonló a helyzet Nagy- Britanniában is: megszorítások vagy növekedés a kérdés. Európa még mindig az államadósságok és a költségvetési válság epicentrumában van a gazadsági válság térképén. Sajnos ez “saját gondatlanságából” elkövetett hiba. Másrészről Európa óriási fejlődésen ment át, hiszen sikerült elkerülnie a totális katasztrófát, amiben nagy szerepe volt a kormányoknak, az európai intézményeknek és az Európai Központi Banknak is. Most már a növekedésre kell koncentrálnunk.
- Milyen tanulságot vonhatunk le a görög, illetve a ciprusi válságból? Talán néhány gazdaság túl gyenge volt ahhoz, hogy bevegyék az euróövezetbe, vagy egyszerűen a gazdagabb tagállamok nem hajlandóak fizetni a szegényebbeknek?
- Vitatható, hogy vannak-e gazdagabb és szegényebb országok. Napjaink problémája inkább az, hogy vannak olyan országok amelyek versenyképesebben tudják értékesíteni termékeiket és szolgáltatásaikat, mivel jól kezelik a költségeiket és szerkezeti reformokat is végrehajtottak. Ezzel szemben, azok az országok, amelyek ezket a kihívásokat nem tudták jól kezelni, most nehéz helyzetben vannak. Ebből az a lecke számunkra, hogy tudatosan kell fejlesztenünk az euroövezet gazdasági- és költségvetési politikáját. Ennek olyan erősnek kell lennie, hogy kibírja, ha egy ország veszélybe sodorja a többit.
- Ön támogatja a teljes körű gazdasági és pénzügyi unió létrehozását? Megvalósítható lehetőségnek tartja ezt?
- Ez járható út, még ha szükség is van hozzá az uniós szerződések módosítására. Ugyankkor meg kell felelnie három feltételenek: a hatékonyságnak, a demokráciának és a szubszidiaritás tiszteletben tartásának. Ezek nagyon fontosak. Ha egy ország rosszul kezeli az ügyeit és nem veszi figyelembe az Európai Bizottság és a Tanács javaslatait, ráadásul még más euróövezeti ország gazdasági helyzetét is rontja, arra az országra büntetésként szankciókat szabnak ki. Ennek azonban szerintem nincs igazán visszatartó ereje, ez eddig sem működött.
Ehelyett szerintem jobban kivitelezhető lenne, ha európai intézmények szintjén hoznának döntést. A bizottság töltené be a kormány szerepét, az Európai Tanács lenne a kormányok egyfajta felsőháza vagy szenátusa, míg az Európai Parlament az alsóház szerepét látná el.
A javaslatom, hogy a Bizottság döntse el, hogy mit kellene tenni, és hagyjuk a Tanácsot, azaz a felsőházat, hogy végiggondolja a feladatot. Ezt követően forduljon a Parlament az eurózónához tartozó képviselőihez, akik a nemzeti parlamenttel egyeztetve hozzák meg a döntésüket.
Ezt nevezném én egy “aktivált” uniós intézményrendszernek. Ez a rendszer természtesen a szubszidiaritás elvét is tiszteletben tartja, hiszen csak kivételes esetekben alkalmaznák, különösen akkor, ha az eurozóna biztonsága a kérdés. Ez egyértelműen demokratikus lenne. A végső döntés a választópolgárok kezében van, ez biztosítja hogy nem üres szavakról és jelképes szankciókról van szó.
- Néhány ország, mint például Franciaország, Olaszország és Spanyolország együtt próbálnak fellépni az Angela Merkel képviselte – elsősorban a megszorításokra koncentráló – német politikával szemben. Ön mit gondol erről?
- Ezzel nem értek egyet. Én nagyon hiszek abban, hogy létezik igazi barátság Európában, különösen Franciaország és Németország között. A nehézségek és a nézeteltérések ellenére az már teljesen egyértelmű az eddigi események alapján, hogy Európa akart és tudott is válaszolni a gazdasági válságra.