A 83. velencei mustra nyitónapján a beszélgetések nagy része a geopolitikáról, a propagandáról és a mozi jövőjéről szólt.
George Clooney kétségkívül az esemény legnagyobb sztárja, amikor 83. alkalommal megnyílik a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál.
Azóta, hogy csaknem harminc éve először lépett a lidói vörös szőnyegre az Out of Sight című filmmel, szinte állandó szereplője lett a fesztiválnak. Ez az a város, ahol számos meghatározó pillanatot élt át, az Aman Venice-ben tartott esküvőjétől kezdve a Good Night, and Good Luck bemutatójáig, amely első Oscar-jelölését hozta el számára rendezőként.
Most színészként, rendezőként és producerként életműdíjat vehet át, ám amikor a sajtó elé állt, láthatóan nem nagyon akart beszélni arról az útról, amely a világ legrégebbi filmes seregszemléjén a reflektorfény középpontjába juttatta.
A szerdai díjátadó előtt a 65 éves sztár láthatóan mindenről és bármiről szívesen beszélt – kivéve az életéről a kamera előtt és mögött.
Legyen szó a mesterséges intelligenciáról, a klímaváltozásról, Hollywood és azon túl működő hatalmi központokról vagy a mai újságírás állapotáról, Clooney szinte minden témában elmondta a magáét.
„Van egy remek szó, a kakisztokrácia, ami olyan országot jelöl, amelyet a legkevésbé rátermett emberek irányítanak” – mondta. „Szerintem talán most is kakisztokráciában élünk. De túl leszünk rajta.”
A mesterséges intelligenciáról szólva Clooney úgy fogalmazott, hogy a filmiparnak meg kell találnia a túlélés módját, ő pedig „szívesen elkerülné, hogy húsz évvel a halála után tamponreklámban szerepeljen”.
Bírálta azt is, hogy a világ leggazdagabb férfiai közül néhányan olyan médiumok tulajdonosai, mint a The Washington Post vagy az X, és a Paramount és a Warner Bros. tervezett egyesülését „bonyolult dolognak” nevezte, „mert nem tudom, hogyan lesz ennek vége, nem tudom, hogyan mehet ez át”.
A helyzet, amelyben élünk
Clooney korántsem volt egyedül, amikor a jelenlegi világhelyzetet kifogásolta. A zsűri elnöke, Maggie Gyllenhaal is egyértelművé tette álláspontját számos kérdésben, a szexizmustól a politikán át a fegyveres konfliktusokig.
„Nézze, akár azt is mondhatnánk, hogy miképpen beszélhetünk most egyáltalán filmekről, amikor a világ vészhelyzetben van” – mondta Gyllenhaal. „Számomra a válasz valahol az empátiában rejlik.”
Szóvá tette azt is, milyen kevés női rendező szerepel az idei versenyprogramban: mindössze egy olyan film van, amelyet nő rendezett. Talán a bírálatok hatására múlt héten felvették a programba a Gázáról szóló, női társrendezővel készült NAZA című dokumentumfilmet is.
„Úgy tűnik, mostanra végre egyértelművé vált, hogy a férfiak jobb filmeket készítenek, mint a nők” – viccelődött Gyllenhaal, majd a női rendezők előtt álló rendszerszintű akadályokról beszélt, a finanszírozástól kezdve a magas művészetről alkotott előítéletekig.
A tizenegy nap alatt számos hollywoodi és más világsztár vonul majd végig a vörös szőnyegen, Robert Pattinsontól egészen az Oasisből ismert Noel és Liam Gallagherig.
A gazdag programban helyet kaptak Elon Muskról szóló dokumentumfilmek (Musk), az Ukrajnában zajló háborúról tudósító független orosz újságírókat bemutató alkotás (My Undesirable Friends — Part II: Exile), továbbá palesztin filmek és egy rövidfilm az amerikai bevándorlási és vámhatóság minneapolisi működéséről is.
A fesztivált Danny Boyle versenyfilmje, az Ink nyitja, amelyben Guy Pearce alakítja a médiamágnás Rupert Murdochot, Jack O’Connell pedig a bulvárlap-szerkesztő Larry Lambet. A film Murdoch 1969-es The Sun-felvásárlását és azt mutatja be, miként fordította Lamb a lap sorsát: a vergődő vállalkozásból Nagy-Britannia legnagyobb példányszámú napilapjává tette.
A Velencei Nemzetközi Filmfesztivál szeptember 12., szombatig tart.