Régészeti, antropológiai és DNS-vizsgálatok alapján a szakértők rekonstruálták a római kori arcokat, és történelmi bizonyítékok ihlette élettörténeteket társítottak hozzájuk.
Egy parasztlány, egy katona és egy rabszolga, akik csaknem 2000 évvel ezelőtt éltek, új arcokat és kitalált történeteket kaptak egy izgalmas új kiállításon Budapesten.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Aquincumi Múzeumban az egykori Aquincum területén feltárt római kori koponyákból élethű arcrekonstrukciók készültek, amelyek egy pillantást engednek a látogatóknak azokra az emberekre, akik valaha a birodalom távoli határán éltek.
Az „Egykor mi is olyanok voltunk, mint önök” című kiállítás a régészet, az antropológia, a genetika és a történeti képzelet eszközeit hívja segítségül abban a reményben, hogy a mai közönséget közelebb hozza azokhoz, akiknek maradványai csaknem két évezreden át fennmaradtak.
Az eredeti koponyák mellé kiállított rekonstruált arcokhoz fiktív neveket, foglalkozásokat és lehetséges élettörténeteket társítottak, hogy az aquincumi ókori lakókat kevésbé régészeti tárgyaknak, inkább valós embereknek lehessen érezni.
„Az ásatások során megtaláljuk a koponyákat, a csontvázakat, dokumentáljuk őket, nagyjából meg tudjuk mondani, hogy férfihoz vagy nőhöz tartoztak-e, és a leletek a megfelelő raktárba kerülnek, de ennyi. A testeknek nincs súlya, nincs életük, nincs lelkük” – mondta Vass Lóránt régész, a kiállítás társkurátora.
Így folytatta: „Ezzel a kiállítással kapcsolatban arra gondoltunk, mi történik, ha a régészeti leletek, a feliratokból származó információk, az antropológiai vizsgálatok és az archaeogenetikai eredmények felhasználásával közelebb hozzuk ezeket az embereket a látogatókhoz.”
Hogyan keltek életre az ókori arcok?
A szakértők a koponyák formáját és szerkezetét, valamint a régészeti bizonyítékokat és a DNS-vizsgálatok eredményeit elemezték, hogy megbecsüljék az olyan részleteket, mint az arcvonások, az esetleges származás, sőt olyan jellemzőket is, mint a haj-, bőr- és szemszín.
A legélethűbb rekonstrukciókat Gábor Emese arcrekonstrukciós művész készítette, aki Budakeszin, Budapest közelében dolgozik műterméből.
A koponyák 3D-nyomtatott másolatait felhasználva gondosan, rétegről rétegre építette újra az arcokat: előbb tanulmányozta a csontokat, majd megformálta az izmokat és a vonásokat.
Bár az arcok tudományos bizonyítékokon alapulnak, a hozzájuk kapcsolt személyazonosságok és életrajzok nem valósak. A kurátorok a kutatók Aquincum életéről szerzett ismeretei alapján lehetséges neveket, foglalkozásokat és háttereket találtak ki.
„Mindez fikció. Ezeknek az embereknek sajnos még a valódi nevét sem ismerjük. Megpróbáltunk mindent beépíteni a kitalált élettörténeteikbe, amit az antropológia és a genetikai vizsgálatok kínálnak. De bárhogy is, ez továbbra is fikció. Valójában nem állíthatjuk, hogy így éltek, hogy mindez így történt, csupán azt, hogy élhettek volna így” – mondta Vámos Péter régész, a kiállítás társkurátora.
A kutatók történeti névadási szokások, feliratok és antropológiai tanulmányok alapján alkottak valószerű forgatókönyveket az egyes személyek számára.
Az arcrekonstrukciók mellett a látogatók egy rekonstruált temetkezést és egy római kori múmiát is megtekinthetnek.
Az „Egykor mi is olyanok voltunk, mint önök” című kiállítás 2027. október 31-ig látható a budapesti Aquincumi Múzeumban.