Leonardo da Vinci hajója újra szolgálatban: a hídlezárás és forgalomnövekedés nyomán fenntartható komp a folyó sodrásával közlekedik
Az Adda folyón, Lombardiában egy komp jár, amely több mint 500 éve köti össze a folyó két partját. Ez az úgynevezett „Leonardo-komp”, egy motor nélküli, reneszánsz kori vízi jármű, amelyet Leonardo da Vinci tervezett 1513-ban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Ma Imbersagót, Lecco megyét Villa d’Addával köti össze, a folyó bergamói oldalán. Ez az utolsó működő példány ebből a típusból.
Leonardo da Vinci nem a róla elnevezett komp feltalálója
Az immár öt évszázada szolgálatban álló jármű az emberek és az áruk forgalmát biztosította a Milánói Hercegség és a Velencei Köztársaság között egészen a 18. század végéig, amikor az Adda jelentette köztük a határt.
Bár a név azt sugallja, hogy maga Leonardo da Vinci tervezte a kompot, ez a fajta vízi jármű már a 15. században is elterjedt volt. A hajó azonban annyira megragadta Leonardo zsenijét, hogy megörökítette egy „Az Adda tája komppal” című rajzon, amelyet a brit windsori kastély Royal Collection gyűjteményében őriznek.
Erminio Bonanomi történész szerint Leonardo legfeljebb az imbersagói kikötőt tervezhette meg, miután tanulmányozta a komp működését.
A komp üzemeltetése több nemesi család kezén is átment, végül Imbersago önkormányzatához került. Az Addán valaha öt ilyen hajó közlekedett, de fokozatosan kimentek a használatból 1889-től, amikor megépült az első híd Paderno d’Addánál, feleslegessé téve a kompozást.
Az imbersagói példány az utolsó, amely fennmaradt.
Azok között, akik átkeltek az Addán ezzel a hajóval, ott volt Angelo Giuseppe Roncalli is, mielőtt XXIII. János pápa lett volna. A környékről származó egyházfő rendszeresen használta a kompot az imbersagói Madonna del Bosco kegyhelyhez vezető zarándoklatok során.
A Leonardo-komp újrafelfedezése
A lombard ingázók május eleje óta fedezték fel újra a kompot, amikor lezárták a térség egyik kevés hídja, a Brivio-híd forgalmát felújítás miatt, 2027-ig.
A három kilométerre fekvő, közeli San Michele-hídon megnőtt a forgalom, a csúcsidőszakokban két kilométeres sorok alakultak ki, naponta nyolcezer jármű halad át rajta.
A korábban hétvégenként, turistalátványosságként közlekedő komp a forgalom elkerülésének lehetőségévé vált. A híd lezárása óta a hajó hétköznapokon is üzemel.
„Jelenleg ez a leggyorsabb, de mindenekelőtt a legkellemesebb megoldás, mert három perc nyugalmat ajándékoz” – mondta Gianpaolo Graffagnino az Associated Pressnek. A híd lezárása óta kerékpárral jár, és igénybe veszi a kompot.
A működtetéséről egy helyi önkéntes csoport gondoskodik. Köztük van három 20 éves fiatal, mérnök- és közgazdászhallgatók, egy nyugdíjas, valamint Imbersago polgármestere, Fabio Vergani.
„Ez egy olyan közlekedési eszköz, amely 500 éve létezik, és mindig is összekötötte az Adda két partját” – magyarázta Massimo Zoia, az egyik önkéntes. – „Ma visszanyerte eredeti funkcióját: kapcsolatot teremt két, a folyó ellentétes partján élő közösség között.”
A Leonardo-komp fenntartható közlekedési modell
A hajó teljesen környezetbarát közlekedési eszköz, nincs közvetlen környezeti terhelése, mivel a folyó sodrását használja, motor és üzemanyag nélkül.
Fából épült uszály, amelyet acélkötélhez rögzítettek (korábban kötélhez) az Adda két partja között. Induláskor a kormányos egy kötelet húz meg, amellyel a hajót a folyó közepe felé fordítja. Ezután úgy manőverez, hogy a jármű ferdén álljon a sodráshoz képest, és a vízáramlás átlökje a túlsó partra.
A víz ereje a hajó oldalának feszül, amely az erőkomponensek felbontásának azon elvének köszönhetően halad előre, amely különösen foglalkoztatta Leonardo zsenijét.
A komp működtetéséhez egyetlen kezelő is elég, az átkelés körülbelül öt percig tart.
A platform gyalogosokat, kerékpárokat, motorkerékpárokat és autókat szállít. A jegy ára 1,5 euró (autóval 3,5). Erős szél esetén a szolgáltatás szünetel.