Római 9. századi kézirat felfedi legrégebbi ismert óangol verset, Caedmon himnuszát, Beda Egyháztörténete másolatába rejtve
Egy római könyvtár archívumában a kutatók rendkívüli felfedezést tettek: előkerült az angol nyelv legrégebbi ismert versének 9. századi kéziratos másolata, amely eddig lappangott.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Caedmon-himnusz elveszettnek hitt példányát a Római Nemzeti Központi Könyvtár archívumában találták meg.
A kilencsoros vers szerzője a hagyomány szerint egy North Yorkshire-i Whitbyből származó tehénpásztor, akit egy isteni látomás ihletett meg.
A világ teremtéséért Istent dicsőítő költemény a 7. században született, és azért maradt fenn, mert bekerült az Angol nép egyháztörténete egyes példányaiba – ez az angliai történelemről szóló munka a 8. században íródott latinul a tiszteletreméltó Beda, az észak-angliai szerzetes és szent tollából.
Hogyan került a vers egy olasz könyvtárba
Annál is különösebb, hogy Anglia legkorábbi irodalmának egy darabja miként bukkant fel egy olasz könyvtárban: története sem kevésbé figyelemre méltó, mint maga a vers.
A másolat a 9. században készült Nonantolában, egy észak-olaszországi bencés apátságban – ez a középkori tudományosság egyik jelentős központja volt –, ahol egy szerzetes gondosan bemásolta a szöveget Beda „Angol nép egyháztörténete” című művének egyik kötetébe.
A kézirat aztán valamikor, az idők homályába vészve eltűnt. Úgy vélték, örökre elveszett, egészen addig, amíg a római könyvtár digitalizálta ezt a példányt, és világszerte hozzáférhetővé tette.
A felfedezést tevő két, a Trinity College-ben dolgozó kutató, dr. Elisabetta Magnanti és dr. Mark Faulkner az online elérhető digitális másolatnak köszönhetően először Dublinból tanulmányozta a kötetet. Később Rómába utaztak, ahol végre kézbe vehették a kéziratot, és saját szemükkel láthatták az ősi szöveget.
„Beda Angol nép egyháztörténete című műve a középkor egyik legszélesebb körben másolt szövege, csaknem kétszáz kézirat maradt fenn belőle. A leghíresebb azonban a két legkorábbi példány: az egyik Cambridge-ben, a másik Szentpéterváron található” – mondja dr. Faulkner, a középkori irodalom docense a dublini Trinity College-ben.
„Ezen túl csak jóval kevesebb, valamivel későbbi másolat létezik, és ez is közéjük tartozik. Mindössze néhányról beszélünk, talán öt-hat példányról, és az, hogy ezt most az Egyháztörténet egyik másolataként azonosították, nagyon fontos lesz ahhoz, hogy jobban megértsük Beda művének továbbélését és terjedését.”
A szöveg két korábbi példánya, a cambridge-i és a szentpétervári, a verset latinul közli, az óangol szöveg pedig a lapok végén vagy szélén (a margón) szerepel.
Az újonnan azonosított kézirat azért különösen jelentős, mert az óangol vers itt a latin kézirat főszövegébe van beépítve.
„A római kézirat a legkorábbi, amely beemeli a verset a főszövegbe. A felfedezése előtt a legkorábbi ilyen példány a 12. század elejéről származott, ez tehát annál háromszáz évvel korábbi. Mindez azt mutatja, milyen jelentőséget tulajdonítottak már a 9. század elején is az angol nyelvnek” – magyarázza Faulkner.
A kutató azt is kiemeli, hogy a kéziratban szokatlan írásjelek – pontok, mondatzáró pontok – szerepelnek, amelyek Beda Egyháztörténetének más változataiban nem fordulnak elő.
Ez az első korai másolata Caedmon himnuszának, amelyet az 1920-as évek óta találtak, és egyben a vers harmadik legkorábbi fennmaradt szövege.
Betekintés az angol szövegek középkori európai terjedésébe
A kézirat ezen másolata fontos információkat árul el arról, miként terjedt Beda szövege Northumbriából dél felé, bizonyos szövegvariánsokkal. Nemcsak az angol nyelvű szöveg itáliai jelenlétéről tanúskodik, hanem a középkorban Anglia és Itália között zajló zarándoklatokról és kulturális kapcsolatokról is.
Andrea Cappa, a Római Nemzeti Központi Könyvtár Kézirat- és Ritkakönyvtárának vezetője szerint mindez egy szélesebb projekt része, amelynek célja, hogy a könyvtár több ezer ritka könyvet felölelő óriási gyűjteményét a világ minden tájáról bárki számára hozzáférhetővé tegyék.
„A Trinity College szakértői által tett felfedezés csupán egy kiindulópont, egyetlen kézirat, amely a nemzetközi együttműködéshez hasonló kezdeményezéseken, különböző területek kutatóinak közös munkáján keresztül számtalan további felfedezés előtt nyithat utat, számtalan más szakterületen is” – fogalmaz.