Az Orion űrhajó 13 perc alatt több mint 120 kilométert zuhan, majd Kalifornia partjainál kijelölt helyen csapódik a tengerbe.
A világűrben töltött rekorddöntő hét után a NASA tíznapos, holdkerülő Artemis II küldetésének négy űrhajósa készül az út legintenzívebb szakaszára: a visszatérésre a Földre.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Orion űrhajó 13 perc alatt több mint 400 ezer lábnyit (121 kilométert) zuhan, és csaknem 2 ezer mérföldet (3218 kilométert) tesz meg a Csendes-óceán felett, egy Kalifornia partjai előtti, kijelölt vízreszálló zónáig.
Az idő csaknem felében megszakad az összeköttetésük a NASA földi irányítóközpontjával, miközben akár 2760 Celsius-fokos hőmérsékletet is el kell viselniük.
Victor Glover űrhajós elmondta, hogy erre az Artemis II küldetésből való visszatérésre már több mint három éve, a kijelölése napja óta gondol.
A visszatérést úgy írta le, mint amikor „tűzgolyón lovagolva” törnek át a légkörön – egy szerdai sajtótájékoztatón.
Az alábbiakban azt vesszük sorra, hogyan készülnek az űrhajósok a Földre való, izzó visszatérésükre, és mi vár rájuk utána.
Felkészülés a visszatérésre
A visszatérésre készülve a személyzet már végrehajtotta a pályakorrekciós manővert: egy rövid hajtóműgyújtást, amellyel pontosították az űrhajó útvonalát a Föld felé – közölte Rick Henfling, az Artemis II visszatérési repülésének igazgatója, aki (forrás: angol) a beavatkozás részleteiről is beszélt.
Az űrhajósok tesztelték azokat a szkafandereket is, amelyek segítenek leküzdeni az ortosztatikus intoleranciát, azt az állapotot, amikor az űrből való visszatérés után felállva nehézséget okoz a vérnyomás és a vérkeringés fenntartása.
A tíznapos holdkerülés kilencedik napján a legénység kézi irányítással úgy állítja be az űrhajót, hogy a Föld a kabin egyik ablakában középre kerüljön, majd olyan pályamagasságra vezetik, ahol a jármű fara a Nap felé mutat, így több energiát tud termelni – tette hozzá Henfling.
Az Artemis II tizedik napján az űrhajósok megkezdik a felkészülést az utolsó ereszkedésre.
A légkörbe lépés előtt mintegy 20 perccel leválik az Orionról a szervizmodul, amely a küldetés során támogatta és energiaellátással látta el a személyzetet. Ez később a légkörben elég, mielőtt önállóan a Földre hullana.
Ezt követően a legénység készen áll az utolsó, úgynevezett „raise burn” manőverre, azaz az utolsó lehetőségre, hogy módosítsák a repülési pályát az ereszkedés előtt. A pálya Hawaiitól délkeletre indul, és végül Kalifornia partjai előtt ér véget – mondta Henfling.
A legénység ezután leereszti sisakrostélyát, és „indítási és visszatérési” űrruhájában teljesen elszigetelt környezetben marad egészen a földet érésig.
Hogyan hajtják végre a visszatérést?
A kapszula nagyjából 400 ezer láb (121 920 méter) magasságban lép be a Föld légkörébe, és 1950 mérföldet (3138 kilométert) kell megtennie a leszállási pontig.
„Ott kezdődik az igazi izgalom” – fogalmazott Henfling.
Mindössze 24 másodperccel a légkörbe lépés után az Orion úgynevezett „blackout” szakaszba kerül: a jármű körül plazma képződik, ami mintegy hat percre megszakítja az űrhajósok és a NASA irányítóközpontja közötti kommunikációt.
Az Orion rendelkezik a világ legnagyobb hőpajzsával, amely megvédi az űrhajósokat a szélsőséges hőtől és a plazmától.
A körülbelül hatperces kommunikációs szünet végére az Orion 150 ezer láb (45 720 méter) magasságban lesz, és „nagyon nagy” sebességgel közeledik a kijelölt leszállási zóna felé, ezért a következő feladat az ejtőernyők kinyitása lesz – mondta Henfling.
Két kisméretű, gyorsan mozgó járművekről történő kiengedésre tervezett fékezőernyő, egyenként hét méteres átmérővel, 25 ezer láb (7620 méter) magasságban nyílik ki, és 494 km/órára lassítja az Oriont. Ezután három nagyobb ejtőernyő tovább csökkenti a sebességet 38 km/órára – ezen a tempónál ér majd vízre a Csendes-óceánon.
Amint az űrhajó vízre ér, öt narancssárga légzsákból álló rendszer fúvódik fel a kapszula teteje körül, és felfordítja azt, hogy függőleges helyzetbe kerüljön, így a legénység biztonságosan ki tudjon szállni.
A visszatérés összesen 13 percig tart majd – közölte Henfling. „Gyorsan elkezdődik, és még gyorsabban véget ér” – tette hozzá.
Az Artemis II a tervek szerint április 10-én, pénteken, helyi idő szerint este 8 óra 7 perckor (Közép-európai nyári idő szerint 2 óra 7 perckor) száll vízre San Diego partjainál – közölte a NASA.
A NASA ugyanakkor több „tartalék” pályát is kidolgozott arra az esetre, ha az ereszkedés közben felmerülő problémák miatt a legénységnek a tervezettnél távolabb kellene leszállnia – tette hozzá Henfling.
Mi történik a küldetés után?
Liliana Villarreal, az Artemis-program leszállási és mentési igazgatója vezeti azt a csapatot, amely a USS John P. Murtha fedélzetén – ez egy kétéltű szállító-dokkhajó – vonul ki a tengerre, hogy a vízreszállás után kiemelje az űrhajósokat.
A hajó, valamint kisebb csónakok „biztonságos távolságban” várakoznak majd az Orion várható leszállási pontjától. A kapszula környezetében a levegő és a víz gyors ellenőrzése után a csónakok személyzete kinyitja az Orion ajtaját, és segít az űrhajósoknak átszállni a „Front Porch” nevű felfújható tutajra – mondta Villarreal.
Az űrhajósok a Front Porch-on várják meg azt a két helikoptert, amely a legközelebbi egészségügyi létesítménybe szállítja őket azonnali orvosi vizsgálatra.
„Arra számítunk, hogy a legénységet a vízreszállástól számított két órán belül kiemeljük és a gyengélkedőre juttatjuk” – mondta Villarreal. „Az Artemis I küldetés során nagyon sikeres volt a mentés, és a tesztek és gyakorlatok alapján magabiztosak vagyunk abban, hogy az Artemis II is ugyanilyen sikeres lesz.”
Az Orion kapszulát a USS John P. Murtha fedélzetére emelik, és 24 órán belül visszaszállítják a legközelebbi haditengerészeti támaszpontra.
A kapszulán ezt követően gyors állapotfelmérést végeznek, majd teherautóra rakják, és visszaszállítják a NASA floridai központjába.