Újabb PFAS-ok: a biztonságosabb alternatíváknak szánt vegyületek még mindig tartósak, világszerte terjednek, kockázatot jelentenek a vadon élő állatokra.
A tudósok új módszert dolgoztak ki a vadvilágban jelen lévő „örök vegyi anyagok” nyomon követésére, és arra figyelmeztetnek, hogy a világ egyik legkisebb pingvinfaja sem tudott elmenekülni előlük.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Kaliforniai Egyetem (Davis) és a New York Állami Egyetem buffalói intézetének új tanulmánya szerint az argentin Patagónia partvidékén élő magellán-pingvinek 90 százaléka a PFAS nyomait hordozza.
A Earth: Environmental Sustainability (forrás: angol) folyóiratban megjelent tanulmány szerzői attól tartanak, hogy az újabb, gyakran biztonságosabbként hirdetett örök vegyi anyagok is „eléggé tartósak” ahhoz, hogy világszerte elterjedjenek, és veszélyt jelentsenek a vadvilágra.
Mik azok az „örök vegyi anyagok”?
A PFAS-ok (per- és polifluor-alkil anyagok) több mint 10 ezer szintetikus vegyület csoportját alkotják, amelyek gyakorlatilag mindenütt jelen vannak a Földön. A tudósok PFAS-okat találtak a Mount Everest csúcsán, az emberi vérben, sőt az Új-Zéland partjainál élő, mélyre merülő fajokban is.
Ezeknek a vegyületeknek természetes úton több mint 1 000 évre is szükségük lehet a lebomláshoz, innen ered az „örök vegyi anyagok” elnevezésük.
A PFAS-okat elsősorban arra használják, hogy a mindennapi tárgyakat víz- és zsírállóvá tegyék, például a tapadásmentes edényeket, az élelmiszer-csomagolást és a ruházatot.
Idővel a tudósok egyre több bizonyítékot gyűjtöttek arra, hogy a PFAS-oknak való tartós kitettség számos súlyos egészségügyi problémával hozható összefüggésbe, köztük bizonyos ráktípusok kialakulásának elősegítésével, a termékenység csökkenésével és az immunrendszer működési zavaraival. Állatok esetében a PFAS-ok hatásai még viszonylag kevéssé ismertek.
PFAS a pingvinekben
Korábban a kutatók csak vérminták vétele vagy tollak kitépése révén tudták követni a szennyező anyagoknak való kitettséget. A UC Davis kutatói azonban kevésbé invazív módszert találtak: miniatűr „toxikológusokká” változtatták a pingvineket.
A kutatócsoport a 2022–2024-es költési időszakokban néhány napra szilikon lábpántokat (passzív mintavevőket) erősített 54 magellán-pingvinre. Ezek az érzékelők biztonságosan magukba szívják azokat a vegyi anyagokat, amelyekkel a pingvinek a vízben, a levegőben és a felszínen találkoznak.
Miután eltávolították, a mintavevőket a New York Állami Egyetem buffalói intézetébe küldték vizsgálatra. Itt a kutatók azt találták, hogy a pingvinek távoli élőhelye ellenére a pántok több mint 90 százalékában kimutathatók voltak PFAS-vegyületek.
A vizsgálatok a régebbi, úgynevezett „örökölt” szennyezők és a fokozatosan kivont PFAS-okat helyettesítő új vegyi anyagok keverékét mutatták ki.
„Az, hogy GenX-et és más helyettesítő PFAS-vegyületeket is találtunk – olyan anyagokat, amelyeket jellemzően közeli ipari forrásokhoz kötnek –, azt mutatja, hogy ezek a vegyületek nem maradnak a kibocsátás helyének közelében, hanem a legelszigeteltebb ökoszisztémákig is eljutnak” – mondja Diana Aga, a tanulmány vezető szerzője.
„Ez komoly aggodalmakat vet fel amiatt, hogy az újabb PFAS-ok – noha biztonságosabb alternatívának szánták őket – még mindig elég tartósak ahhoz, hogy világszerte elterjedjenek, és kitettségi kockázatot jelentsenek a vadon élő állatokra nézve.”
A kutatók „környezeti nyomozóik” számát is szeretnék növelni azzal, hogy a mintavevőket más fajokra is felhelyezik. Következő lépésként a kárókatonákat vizsgálnák PFAS-ok jelenléte szempontjából; ezek a madarak több mint 76 méter mélyre is le tudnak merülni.
„Azáltal, hogy a pingvineket környezetük őrszemeivé tesszük, erőteljes eszközt kapunk arra, hogy a vadon élő állatok egészségét érintő kérdésekről – és tágabban a tengeri fajok és óceánjaink védelméről – kommunikáljunk” – mondja Marcela Uhart, a tanulmány társszerzője.