Egy mexikói mérnök robotkart épít gyerekkori barátjának, hogy a protézisek egyszerűbbek és elérhetőbbek legyenek.
Mexikói kutatók olyan robotkart fejlesztettek, amely szerintük csökkenti azt a bonyolultságot, ami gyakran ahhoz vezet, hogy a páciensek végül feladják a protézisviselést.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az E‑Redi névre keresztelt protézist a Guadalajarái Egyetemen fejlesztették ki; egyetlen izomszenzor segítségével teszi lehetővé a különböző kézmozdulatok irányítását.
A fejlesztők szerint az egyszerűsített technológia megkönnyítheti a protézis használatának elsajátítását, és szélesebb körben elérhetővé teheti az eszközt.
„Így szoktuk magyarázni: ez egy kar, amelyet bárki használhat, akinek hiányzik a végtagja, legyen szó amputáltakról vagy veleszületett rendellenességgel élőkről” – mondja Erick Guzmán doktor, az E‑Redi projekt vezetője.
„Az E‑Redi eszközünk annyira egyszerű, hogy egyetlen izomszenzorral különböző protézisszinteket lehet irányítani, ami megkönnyíti, hogy a jövőbeli felhasználók gyorsan alkalmazkodjanak hozzá és elfogadják.”
A prototípust elsőként Alberto Orozco próbálta ki, aki meromeliával született – ez egy ritka, veleszületett rendellenesség, amely a végtag részleges hiányával jár.
„Egy nyári tanfolyamon ismertem meg Kokelót” – idézi fel Orozco. „Ő tízéves volt, én úgy tizenhárom, és megkérdezte: mi történt a karoddal? Én pedig viccből azt mondtam, hogy egy cápa leharapta, aztán egy idő után elmondtam neki az igazságot.”
A kérdező kisfiú Jorge Velazco volt, aki ma az E‑Redi mögött álló gépésztervező, és továbbra is Orozco legjobb barátja.
„Eljutottunk oda, hogy olyan filmeket néztünk, mint a Csillagok háborúja vagy a Robotzsaru” – meséli Velazco. „Olyan filmeket, amelyekben megvolt ez a mechanikus, modern világ. Aztán egyszer – talán csak tréfából – azt mondtuk, hogy egyszer készítek neked egy kart, és lesz egy bionikus karod.”
Évekkel később Velazco úgy döntött, hogy egyetemi szakdolgozatát erre az ígéretre építi.
„Lépésről lépésre egyre több tudást szedtem magamra” – mondja. „Aztán eszembe jutott, hogy összekapcsolhatnám a szakdolgozati témámat azzal az ígérettel, amelyet még régebben tettem Betónak. És ekkor érkezett Erick professzor, és azt mondta: »Rendben, rakjuk össze mindezt, és adjunk Betónak egy kart.«”
Az E‑Redi protézis a foglalatban érzékelt izomjelek alapján irányítja a mozgást, és a kutatók szerint a jövőbeli változatokban az izomaktivitást akár hangutasításokkal is kombinálhatják.
„Jelenleg az eszközünk izomjelekkel vezérelhető, és már csak néhány lépésre vagyunk attól, hogy a hangutasításokat és az izomaktivitást össze tudjuk kapcsolni” – mondja Guzmán.
Az alkalmazkodási idő csökkentése
A projekt egyik fő célja, hogy lerövidítse azt az időt, amelyre a felhasználóknak szükségük van a protézishez való alkalmazkodáshoz.
„Ha valaki hirtelen kap egy protézist, és megpróbál ahhoz alkalmazkodni, annak az elsajátítása időigényes folyamat” – magyarázza Guzmán. „Az E‑Redi célja, hogy a beletanulás rövid legyen, és az emberek gyorsan hozzászokjanak a protézis használatához.”
Orozco szerint a technológia a fejlesztés során rengeteget fejlődött: „Bármilyen protézist is kapok most, lenyűgözőnek tartom, különösen úgy, hogy a legjobb barátomtól érkezik, aki ennyi szeretettel és odaadással készítette” – mondja, hozzátéve, hogy a korábbi változatok még jóval korlátozottabbak voltak, de mára „felér sok, a piacon kapható eszközzel”.
A kutatók abban bíznak, hogy az egyszerűsített kialakítás révén egyre többen tudnak majd élni a protézistechnológia lehetőségeivel.