Az Eurostat számaiból kiderül, hogy Magyarországon az uniós átlagot közelítik alulról az élelmiszerárak - a posztszovjet EU-tagországokban átlagosan jó 10%-kal alacsonyabbak, a bérek viszont magasabbak.
Az élelmiszer az egyik legnagyobb háztartási kiadás Európában, az EU-ban átlagosan a kiadások 11,9%-át teszi ki, és az olyan országokban, mint Románia, akár a 20%-ot is elérheti.
Az élelmiszerárak is nagymértékben eltérnek Európa-szerte. Az Eurostat élelmiszerárszint-indexe hasznos összehasonlítási alapot nyújt. Ha az EU átlagos élelmiszerkosarát 100 euróban határozzuk meg, az index segítségével meg lehet határozni, hogy ugyanez a kosár mennyibe kerülne az egyes országokban.
A 100 feletti árszint azt jelenti, hogy az adott ország drágább az európai átlagnál, míg a 100 alatti érték azt jelzi, hogy olcsóbb.
Az Eurostat adatai szerint 2024-ben Észak-Macedónia volt a legolcsóbb ország az élelmiszerek tekintetében 36 európai ország közül. Egy standard élelmiszerkosár ott 73 euróba került, ami 27%-kal olcsóbb az uniós átlagnál.
Svájc a legdrágább, ahol az élelmiszerárak 61,1%-kal meghaladják az uniós átlagot. Ugyanez a kosár 161,1 euróba kerül.
Észak-Macedónia EU-tagjelölt ország - még nem tagja, de aktív kereskedelmi megállapodásokat kötött az EU-val -, míg Svájc nem tagja az EGT-nek, és ehelyett az EU-val kötött kétoldalú megállapodásokra támaszkodik.
Az EU-ban Romániában (74,6 euró) a legalacsonyabb az élelmiszerárak szintje, míg Luxemburgban (125,7 euró) a legmagasabb. Az élelmiszerek az uniós átlaghoz képest Romániában 25,4%-kal olcsóbbak, Luxemburgban pedig 25,7%-kal drágábbak.
Magyarország az élelmiszerárak tekintetében az uniós átlag 94%-án áll. Üröm az örömben, hogy a régió uniós országainak többségében - Szlovákiában, Csehországban Lengyelországban, Romániában - sokkal alacsonyabbak az élelmiszerárak, míg a bérek magasabbak. Ausztriában sokkal, Horvátországban és Szerbiában viszont kicsivel drágábbak az élelmiszerek, mint Magyarországon. Mindehhez ugyanakkor Horvátország és Ausztria esetében jelentősen magasabb bérek is társulnak.
Svájc után az első három helyen két másik európai szabadkereskedelmi társulás (EFTA) ország áll: Izland (146,3 euró) és Norvégia (130,6 euró).
Az EFTA-országok nem EU-tagok, amelyek elsősorban a kereskedelem és a piacra jutás terén működnek együtt a blokkal, miközben a törvények, határok és szakpolitikák felett nagyobb nemzeti ellenőrzést tartanak fenn.
Az élelmiszerárak legalább 10%-kal magasabbak az uniós átlagnál Dániában (119,3 EUR), Írországban (111,9 EUR), Franciaországban (111,5 EUR), Ausztriában (110,9 EUR) és Máltán (110,9 EUR).
Délkelet-Európában és a Nyugat-Balkánon a legalacsonyabbak az élelmiszerárak.
Észak-Macedónia és Románia mellett Törökország (75,7 euró), Bosznia-Hercegovina (82,5 euró), Montenegró (82,6 euró) és Bulgária (87,1 euró) is jóval az uniós átlag alatt van.
Szerbia (95,7 euró) és Albánia (98,7 euró) szintén olcsóbb az uniós átlagnál.
Az EU "négy nagy" országa közül Olaszországban (104 €) és Németországban (102,9 €) az élelmiszerárak szintén magasabbak az uniós átlagnál. Spanyolország (94,6 EUR) 5,4%-kal olcsóbb az EU-nál.
A legtöbb közép- és több kelet-európai ország, köztük Szlovákia, Lengyelország, Csehország és Magyarország az uniós átlag alatt vagy annak közelében marad.
Nyugat-Európában általában magasabbak az élelmiszerárak, és a skandináv országok a legdrágábbak közé tartoznak Európában.
Az árkülönbségek fontosak a háztartások számára
Ilaria Benedetti, a Toscai Egyetem docense megjegyezte, hogy a különbségek kialakulásában olyan strukturális tényezők játszanak kulcsszerepet, mint a termelési költségek, az ellátási lánc integrációja és a globális sokkoknak való kitettség.
"A kisebb és erősen nyitott gazdaságok - amelyek pénznemei gyakran erősebb ingadozásoknak vannak kitéve - a világjárvány és az orosz-ukrán konfliktus idején erősebben érezték az energia- és mezőgazdasági inputköltségek emelkedésének áthárítását" - mondta az Euronewsnak.
Benedetti hangsúlyozta, hogy ezek az árkülönbségek azért fontosak, mert hatásuk attól függ, hogy a háztartásoknak mennyit kell élelmiszerre fordítaniuk.
Számos kelet- és délkelet-európai országban a háztartások kiadásainak több mint 20%-át teszi ki az élelmiszer, míg a magasabb jövedelmű gazdaságokban ez az arány jellemzően 12% alatt van.
"Ennek következtében ugyanaz az áremelkedés sokkal súlyosabb következményekkel jár ott, ahol alacsonyabbak a jövedelmek" - tette hozzá.
Munkaügyi költségek és bérek
"A legfontosabb ok a jövedelmek és a bérek közötti különbségek" - mondta Alan Matthews, a dublini Trinity College professzora az Euronews Businessnek.
A magasabb átlagbérekkel rendelkező országokban, például Dániában és Svájcban általában magasabbak az élelmiszerárak, mivel a mezőgazdaságban, a feldolgozásban és a kiskereskedelemben felmerülő munkaerőköltségeket áthárítják a fogyasztókra.
"Az adózási különbségek, különösen az élelmiszerekre kivetett áfa, szintén hozzájárulnak a különbségek egy részéhez" - tette hozzá. Egyes országok alacsonyabb vagy akár nulla áfakulcsot vetnek ki az élelmiszerekre, mint például Írország, míg más országokban, például Dániában az élelmiszerekre a normál áfakulcs vonatkozik.
Matthews rámutatott, hogy az élelmiszerárakat a fogyasztói preferenciák is befolyásolják.
Az észak- és nyugat-európai országok fogyasztói például nagyobb arányban vásárolhatnak bio- vagy prémium termékeket, vagy a szupermarketek saját, drágább termékei helyett a márkás termékeket részesítik előnyben.
Az élelmezésbiztonságra gyakorolt hatások
Balogh Jeremiás Máté, a Budapesti Corvinus Egyetem társult professzora szerint ezek az árkülönbségek kihatnak az élelmiszerbiztonságra, különösen, ha a rendelkezésre álló jövedelemmel együtt vizsgáljuk.
"Míg a magas jövedelmű országok képesek elviselni a megemelkedett árszintet, addig a közép- és kelet-európai alacsonyabb jövedelmű háztartások aránytalanul nagy terhet viselnek, még akkor is, ha a nominális élelmiszerárak alacsonyabbak" - mondta az Euronewsnak.
Az Eurostat árszintje nem veszi figyelembe a háztartások jövedelmét, így ezeket a szinteket nem igazítják ki a megfizethetőséghez. Dániában például drága ugyan az élelmiszer, de ott az embereknek magasabb a rendelkezésre álló jövedelmük, így több kenyeret tudnak vásárolni.