A legtöbben a tenger miatt érkeznek Marmarisba, mégis a fölé magasodó fenyőerdők adják ennek a török partszakasznak az igazi karakterét.
Utunkat a tengeren kezdjük, egy hagyományos guleten, azon fából készült hajón, amelyet ezen a partszakaszon ma is kézzel építenek, ahogy nemzedékek óta teszik. A híres kék túra útvonalán hajózva elhaladunk Amosz ókori, dombtetőn álló romjai mellett, majd a Kumlubük-öbölben vetünk horgonyt, ahol a víz nyugodt, tiszta, és a hajóról közvetlenül lehet könnyűbúvárkodni.
De Marmaris identitása nem ér véget a partvonalnál. A szárazföld belseje felé a Marmaris Nemzeti Park 30 ezer hektárnyi mediterrán fenyőerdeje vezet a Nimara-barlanghoz, amelyet az emberek a paleolitikum óta menedékként használtak.
Ugyanezek az erdők tartanak fenn egy olyan helyi hagyományt is, amely sok látogatót meglep: a fenyőméz készítését. Ez a méz nem virágnektárból, hanem a fákon található mézharmatból készül, ezért sötétebb és kevésbé édes, mint a legtöbb méz. A Marmarisi Mézházban közelről is megismerhető ez az évszázados mesterség, ami nem véletlen, hiszen Törökország adja a világ fenyőméztermelésének mintegy 92 százalékát, nagyrészt éppen ebből a régióból.