Az amerikaiak felkutatják olasz felmenőiket genealógiai szakértők segítségével, DNS-vizsgálatokkal és a gyökérturizmus fellendülésével.
Jim Fiorini édesapja annak a több mint kétmillió olasznak az egyike volt, akik az 1900-as évek első évtizedeiben az amerikai álom ígéretének hatására az Egyesült Államokba vándoroltak. Sikeres építőipari vállalkozást alapított, amely munkavállalási vízummal érkező olaszokat foglalkoztatott, de a nagy gazdasági világválság megtette a hatását.
Fiorini felidézi, hogy apja „nagyon érzelmesen beszélt a gyerekkoráról, és arról, hogyan fordultak számára rosszabbra a dolgok az Egyesült Államokba költözés után”.
Pennsylvaniában élve Fiorini nemrég elkezdte kutatni olasz felmenőit, abban reménykedve, hogy apja „kényszerű kivándorlásának történetét teljessé teheti”, és megtalálja olaszországi „otthonát”.
És a története nem szokatlan.
A gyökérturizmus térnyerése
Az amerikaiak egyre gyakrabban kutatják múltjukat, hogy európai – különösen olaszországi – gyökereiket feltárják; ezt a trendet gyökérturizmusnak nevezik.
„Az elmúlt években Olaszország a gyökérturizmus egyik központi úti céljává vált: egyre többen nemcsak a látványosságok miatt utaznak, hanem azért is, hogy újra kapcsolódjanak örökségükhöz”, mondja Jennifer Sontag, a ViaMonde vezérigazgatója és alapítója, az amerikaiak olaszországi felmenőinek felkutatásában segítő áttelepülési ügynökség vezetője.
„Rengeteg fiatalt és idősebbet látunk, akik többet szeretnének tudni arról, honnan jöttek.”
Sok második, harmadik és negyedik generációs amerikai olasz számára a gyökerek felkutatása gyakran hiábavaló hajszának tűnik. A nyilvántartások pontatlanok, a nevek megváltoztak, vagy az iratok elvesztek.
Ám a családfakutatás és a DNS-vizsgálatok fejlődése, valamint a specializált származáskutató ügynökségek térnyerése egyre több sikeres történetet eredményez.
Miért vált Olaszország a gyökérturizmus egyik gócpontjává
Olaszország az egyik fő célpontja azoknak az amerikai turistáknak, akik őseik nyomait keresik. A 19. század végén és a 20. század elején különösen a délen és Szicília szigetén voltak súlyosak a gazdasági viszonyok, és a politikai légkör is ingatag volt.
Gyakran ugyanabból a közösségből többen ugyanarra a helyre vándoroltak ki.
„A tipikus kivándorlási minta az volt, hogy először fiatal férfiak mentek külföldre, munkát találtak, majd biztatták a falujukból további férfiakat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Miután megvetették a lábukat, feleségeiket és barátnőiket is magukhoz hívták”, magyarázza Sontag, akinek szintén vannak olasz felmenői.
„Ez a koncentrált kivándorlás természetes módon hozza létre a gyökérturizmus gócpontjait szerte Olaszországban.”
A technológiai fejlődésnek köszönhetően az utódok egyre könnyebben találják meg őseik születési helyét Olaszországban, és mind többen vágnak bele a kutatásba, olyannyira, hogy Olaszország 2024-et az Anno del Turismo delle Radici, vagyis a gyökérturizmus évének nyilvánította.
Detektívmunkát végző ügynökség az olasz felmenők nyomában
A több évtizedes adatok felkutatása a családtagokról gyakran fáradságos és kevéssé eredményes folyamat.
„Az egyik fő nehézség a gyakori elírások kezelése, illetve az olasz nevek angolosítása, ami az 1900-as évek elején elterjedt olaszellenes rasszizmus enyhítése érdekében történt”, mondja Sontag.
Számos nyilvántartás nincs digitalizálva, és nem hozzáférhető a nyilvánosság számára. Emiatt az olyan leszármazottak, mint Fiorini, szakértőkhöz fordulnak.
Sontag ügynöksége afféle detektívmunkát végez ügyfelei gyökereinek felkutatásához.
„Genealógusok dolgoznak nálunk, akik az ügyfelekkel együtt olasz születési anyakönyvi kivonatokat, hajóutas-listákat, válási iratokat és halotti anyakönyvi kivonatokat kutatnak fel több városban, államban, sőt olykor több országban is, egészen a jelenlegi kérelmezőig”, mondja.
Ez az első szakasz hetekig, sőt hónapokig is eltarthat.
Miután megtalálták az ősi települést, a csapat a pontos címeket is be tudja azonosítani, mivel az utcanevek jellemzően szerepeltek a születési és házassági anyakönyvekben. Ha ezek nem könnyen hozzáférhetők, Sontag olykor kiküldi a csapatot, hogy átválogassa a fizikai iratokat olaszországi helyi levéltárakban, templomokban és városházákon.
„Az őseim városába érkezve lezárást találtam”
Mivel az ősök felkutatása hónapokig is eltarthat, és sok leszármazott éveken át álmodozik arról, hogy megtalálja a gyökereit, az „otthonba” való visszatérés élménye mélyen megindító.
„Az első reakció gyakran az örömkönny és az ámulat, amikor összeállnak a családtörténet darabjai”, mondja Sontag.
„Gyakran bukkanunk váratlan részletekre, amit egyesek csontvázaknak neveznének a szekrényben, például házasságon kívül vagy viszonyból született gyerekekre; mindez tovább gazdagítja a családi történetet.”
Fiorini tanúsíthatja, milyen megrendítő lehet ez az élmény. „Az, hogy biztosan megtaláltam őseim városát, lezárást hozott apám életének abban a szakaszában, mielőtt gyermekként az Egyesült Államokba került”, mondja.
„Az, hogy ott állhattam a közösségi vízkutat övező apró piazzán, és leülhettem a kőlépcsőre, amelyen apám gyerekként játszott, életre szóló élmény volt számomra.”
Hogyan változott az olasz állampolgársági törvény?
Sok, olasz felmenőit kutató amerikai állampolgár olyan dokumentumokat is keres, amelyek megkönnyítik az olasz állampolgárság megszerzésére irányuló kérelmüket, vagy az Olaszországba költözést.
Ebben Sontag csapata is nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Fiorini azt mondja, jövőre a ViaMonde támogatását veszi igénybe, hogy feleségével együtt Olaszországba költözhessen, mivel „az olasz bürokráciában eligazodni csak egy árnyalattal kevésbé nehéz, mint a kvantumfizika”.
Az olasz jog nemrég bekövetkezett változása azonban sok, olasz gyökereit hivatalosan is megerősíteni kívánó amerikait sújtott.
Májusban leszűkítették a származás alapján kérhető olasz állampolgárság jogosultságát két generációra. Ez azt jelenti, hogy csak azok felelnek meg, akiknek egyik szülője vagy nagyszülője Olaszországban született.
Sontag szerint ez pusztító változás volt az ügyfelei számára.
„Sokan – különösen a fiatalabbak, akik a COVID idején rugalmasan távmunkához jutottak – az Olaszországba költözés köré tervezték az életüket. Ez az álom nemcsak a nyugdíjasokra igaz, hanem egy fiatalabb korosztályra is, amely alig várja, hogy újra kapcsolódjon a családjához, vállalkozásokat indítson, és hozzájáruljon az olasz mindennapokhoz”, mondja.
„Sokunk, negyedik generációs leszármazottak számára mély a kötődés Olaszországhoz, a kulturális hagyományoktól, például az ünnepi sugo és tészta fogyasztásától, egészen a szicíliai dialektusok életben tartásáig.”
Sontag szerint mindez azt jelenti, hogy sok harmadik és negyedik generációs amerikai olasz számára Olaszország immár inkább nyaralóhely, és nem lakóhely.
„A kormány elszalasztott egy lehetőséget, hogy befogadja és üdvözölje azokat a leszármazottakat, akik fellendíthették volna a gazdaságot, és segíthettek volna az elnéptelenedő települések újjáélesztésében.”